Future Management | Maylor/Queen [HU!]

26. "Ő a legjobb barátom..."

Alicia, akinek már reggel volt két, délelőttig nyúló órája fáradtan, álmosan és éhesen, de különféle nassolni-valóval és a legváltozatosabb egészségtelen ételekkel megpakolt táskával támolygott el a következő biológiás órájának helyszínére, amit az orvos-, fogorvos- és biológiahallgatóval kellet végig ülnie. Fogalma sem volt, hogy fog ép ésszel kibírni mégegy kétórás előadást, de a hátát húzó táska súlya megnyugtatta valamelyest. Ennek a súlynak a felét meg fogja enni órán! Már alig várta.
Amint beállt az előadó terem csukott ajtaja előtt tömörülő sorba, egy szőke energiabomba azonnal mellette termett és feltűnően vidám, széles mosollyal ráköszönt. Alicia figyelmét nem kerülte el Roger feldobott kedve, sem a ragyogó arca, sem pedig a hangsúlyából érződő egyértelmű boldogság.
- Szia, Rog - köszönt vissza a fiúnak egy fáradt, de őszinte mosoly kíséretében. - Milyen vidám vagy ma, történt valami?
- Csak jó napom van, ennyi az egész - legyintett vigyorogva Roger és kirázta a szeme elől a haját. - Sikerült kialudnom magam, nem is tudom, mennyi idő után először!
- Hihetetlen vagy - nevetett halkan Alicia. - Adj egy kicsit az energiádból! - nyújtotta játékosan Roger felé a karjait, majd meglepetten kikerekedett a szeme, ahogy a szőke valóban magához ölelte! És, mintha tényleg létezne ilyen, Alicia máris kezdte sokkal jobban érezni magát. A fiú vidámsága őt is feldobta. - Áruld már el, minek örülsz ennyire, tuti történt valami - bökte oldalba Rogert, miután az kiengedte a karjaiból.
- Miért, nem örülhetek minden ok nélkül? - kérdezett vissza a fiú, de nem válaszolt. Alicia vigyorogva összehúzta a szemét, de nem feszegette tovább a témát, mert megjelent a hallgatók között az előadó (hatalmas nő volt, legalább száznyolcvan centi!) és kinyitotta a terem ajtaját. A tömeg elkezdett behömpölyögni, Alicia pedig elkapta Roger karját.
- Üljünk be leghátra! - indítványozta. Roger nem kérdezett, csak biccentett és miután bejutottak a szűk, fehér ajtón, letelepedtek az előadó legvégébe, egy kétszemélyes padhoz. Ott Alicia lopva körülnézett, majd kicipzározta a táskáját és elkezdte előpakolni a túlélőcsomagot. Roger hitetlenkedve felnevetett.
- Szóval ezért! - jegyezte meg. - Csak tudnám, hova fér beléd ennyi kaja! - bökte oldalba a lányt, egyértelműen vékony alkatára célozva. Alicia rávigyorgott, majd felé nyújtott egy tábla csokoládét.
- Kérsz?
Roger elfogadta a meghívást és büfé-hangulatban várták, hogy az óra elkezdődjön, bár Alicia biztos volt benne, hogy az előadás kezdete sem fogja megállítani őt az evésben. Éppen egy marék sós mogyorót tömött a szájába, mikor kinyílt az előadó ajtaja és az utolsók közt lépett a terembe Audrey Downson. A lány rögtön észrevette őket a terem végén és köszönt is nekik, de többet nem foglalkozott velük, gondterhelt arccal sétált végig a sorok közt, hogy beüljön egy üres helyre középen.
Alicia figyelmét nem kerülte el, milyen zaklatott a lány. Csak arra tudott gondolni, hogy ezek ketten, Audrey és Lilybell valamikor a nap folyamán összevesztek - és képtelen volt sajnálkozni emiatt! Tudta, hogy Audrey lényegében kedves lány és próbált örülni, hogy Lilybell szobatársa nem valami pszichopata stréber lett, de a maga részéről eléggé minden lében kanálnak tartotta a vöröst. Hiába van úgy oda érte Lilybell, gondolta keserűen. Ez a lány akkor is veszélyes. Mindenféle rosszindulat és az emiatt érezhető lelkifurdalás nélkül örült, hogy Audrey talán kikerült a képből. Annyi nehézségtől megkímélné őket! Elhatározta, hogy este áthívja a szobájukba Lilybellt és részletesen kifaggatja a történtekről.
Miközben ezen gondolkodott, elkezdődött az óra. A terem végébe szerencsére alig hallatszódott el a tanár hangja, így Alicia és Roger gond nélkül folytathatta a jó hangulatú nassolást. A fiú épp egy tábla csokiból tört egy jó nagy kockát vigyorogva, mikor Alicia úgy döntött, folytatja a faggatózást és addig nem nyugszik, míg ki nem deríti, minek örül ennyire a szőke.
- Szóval! - fordult felé, szinte hangtalanul suttogva, majd kettétört és a szájába tömött egy szál ropit. - Áruld már el, miért vagy ilyen boldog! - igyekezett minél tudatlanabb, de ettől függetlenül kíváncsi hangot megütni. Habár sejtette, miről (pontosabban kiről) lesz szó, nem árulhatta el magát, még a megalapozott gyanúja ellenére sem - vagy éppen emiatt nem. Roger lehajtotta a fejét és igyekezte az orra alatt elfojtani a mosolyát.
- Mondtam már - tátogta némán. - Nincs semmi különös.
- Addig úgysem hagylak békén! - bökte oldalba Alicia. Roger meglepődött és halkan visított egyet, mire a környező fejek egy pillanatra mind feléjük fordultak. Alicia a kezébe temette az arcát, hogy megpróbálja visszafogni a nevetését. Így, hogy végre evett már egy keveset, ő is hasonlóan jó kedvre derült.
- Hülye vagy - csóválta a fejét Roger és megdörzsölte az oldalán a fájó pontot, ahol Alicia belebökött. A lány rávigyorgott.
- Miért titkolózol? - kérdezte. - Csak annyit szeretnék tudni, minek örülsz ennyire. Egy lány van a dologban? - húzta fel a szemöldökét.
- Jézusom, nem! - vágta rá egy néma nevetés után Roger. - Nem, egyáltalán nem. Na jó - sóhajtott aztán -, látom, tényleg nem fogsz békén hagyni addig, míg el nem mondom...
- De nem ám! - mosolygott elégedetten Alicia és a fiú vállára támasztotta az állát. - Ha nem lány, akkor nem tudom, mi lehet. Jó jegyet kaptál? Nem, annak miért örülnél ennyire? Mondd már el!
- Tegnap este összevesztem a sráccal, akivel egy szobában lakok - sóhajtott lemondóan Roger, mosolya egy pillanatra leolvadt és összevonta a szemöldökét. Alicia érdeklődve felemelte a fejét. Összeveszett Briannel? De miért...?
- Mi történt? - súgta és megnyugtató mozdulattal megsimogatta Roger karját. A fiú ránézett, kék szeme furcsán megcsillant.
- Hajba kaptunk valami hülyeségen - vont vállat tétován. - Az én hibám volt az egész, túlreagáltam, ennyi...
- De sikerült megbeszélnetek? - kérdezte óvatosan Alicia. Roger arca újra felragyogott.
- Igen - bólintott, arcán széles mosollyal. - Reggel megbeszéltünk mindent és megint jóban vagyunk. Megígértem, hogy leszokok arról, hogy minden hülyeségen kiakadok.
- Nagyon fontos lehet számodra, ha ilyen hatással van rád - fürkészte a fiú arcát Alicia. Roger szinte reflexből helyeselt és hevesen bólogatott, majd rögtön elpirult és habogva kivágta magát:
- Ő a legjobb barátom... ennyi az egész!