Future Management | Maylor/Queen [HU!]

31. "Mutatkozzunk be a fiúknak."

Talán emberemlékezet óta nem történt már ilyen, de reggel, azt a pár óra alvás követően álmosan, ám teljes egyetértésben lépett ki három lány a kicsi lakás ajtaján. Talán tudat alatt egyikőjük sem hitte el, hogy tényleg történhet ilyen, de nem tették szóvá, nehogy elillanjon a veszekedés-mentes pillanat. Ahogy aztán szép lassan leballagtak az utcára, Alicia megköszörülte a torkát, hogy felvázoljon egy ötletet, ami előző nap óta a gondolataiban mászkált.
- Figyeljetek – kezdte óvatosan, mire a két másik lány felé fordult. Ő idegesen megmarkolta a bőröndje fogantyúját. Kicsit tartott egy újabb veszekedéstől. – Lenne egy ötletem.
- Hallgatunk – biccentett Mirabelle.
- Mutatkozzunk be a fiúknak. Együtt, hárman. Gondolkodtam és... kitudja, mikor lesz újra olyan szerencsénk, mint tegnap, hogy Lilnek épp csak sikerült elmenekülnie. Adjuk elő, Lilybell, hogy te tegnap este hirtelen nagyon rosszul lettél, én pedig Roger miatt nem vettelek észre, mikor elfutottál, mondjuk el, hogy nem lakunk egy szobában, így az órák miatt szinte nem is láttuk egymást a beköltözés óta... - elengedett egy ideges sóhajt. – Őszinte leszek, lányok, ezt már nem szeretném titkolni tovább. A barátaim vagytok és szeretném veletek tölteni az időt, de Roger is a barátom és vele is szeretek lenni. Jó lenne, ha ezt a kettőt már együtt csinálhatnám és... szeretném megismerni Brian-t is. Mert ha hiszed, Lilybell, ha nem, én is ugyanannyira imádom őket, mint te, még akkor is, ha nem ragozom ezt állandóan és...
- És odáig vagy a gondolattól, hogy Mirabelle bemutat John Deacon-nek – vigyorgott a lány, kihívóan felvonva a szemöldökét, mire Mirabelle védekezően felemelte a kezeit.
- Tiltakozom! Még nem vagyunk olyan jó viszonyban.
- Nem is ez a lényeg – vágta rá gyorsan Alicia. – Szeretném, ha legalább ezt nem kéne titkolnunk előttük tovább.
Rövid csend szállt rájuk. Alicia ide-oda kapkodta a tekintetét a másik két lány közt és idegességében megharapta a száját. Végül, végtelennek tűnő pillanatok után Lilybell elmosolyodott.
- Alig várom, hogy bemutass Rogernek.
Alicia szeme kikerekedett.
- Beleegyezel? Komolyan? Úristen, Lilybell! – azzal örömében a lány nyakába vetette magát. – Úristen, nem gondoltam volna, hogy nem harapod le a fejem, azt hittem, itt kezdesz el kiabálni az utcán, annyira féltem, hogy...
- Ne hadarj, mert alig értem, mit mondasz – nevetett Lilybell és megpaskolta Alicia hátát. – Leharapni a fejed? Kezdem azt érezni, hogy én vagyok a csapat mumusa!
- Az is vagy – vont vállat Mirabelle, majd mindhárman felnevettek.
- Akkor menjünk is, jó? – lelkendezett Alicia. – Gyorsan lerakom a bőröndömet a szobában, aztán találkozzunk a kampusz udvarán! – azzal nagy vidáman elfutott.

Mirabelle és Lilybell már a második körüket rótták az egyetem hatalmas udvarán, mikor Alicia végül csatlakozott hozzájuk. Mivel mindhármuknak csak később kezdődtek az órái, megbeszélték, hogy néhány szendviccsel kiülnek a közeli parkba és átbeszélik a további teendőket. Mikor aztán a néhány sarokra lévő liget kavicsos útját róva padot kerestek maguknak, valaki nem is olyan messziről rájuk kiáltott.
- Alicia! Al- Itt, jobbra, ide nézz! – mindhárman a hang irányába fordultak, hogy aztán Mirabelle kezéből kiessen a szendvics, Lilybell pedig majdnem belefulladjon az épp beszívott levegőjébe. Néhány méterrel arrébb Brian és Roger üldögéltek egy padon, körülöttük mindenhol, még a földön is jegyzetekkel teleírt papírok hevertek.
- Most vagy soha – súgta a lányoknak Alicia, majd szélesen elmosolyodott és visszaintegetett, majd elindultak a fiúk felé. Időközben Brian is felnézett az ölébe halmozott papírokból és elengedett egy hitetlenkedő vigyort.
- Lilybell?
- Szia, Brian – mosolygott rá ártatlanul a lány. Roger felvonta a szemöldökét.
- Ő az a lány, aki tegnap eltűnt? Alicia, ti ismeritek egymást?
- Naná – vigyorgott a lány. – Roger, ő itt Lilybell Sheen, az egyik legjobb barátnőm, akivel Blakeney-ből jöttünk. Ő meg itt köztünk az ész, Mirabelle Adams. Elektromérnöknek tanul.
- Nagyon örülök – mosolygott tétován a lány és kezet fogott a két fiúval. Brian eközben még mindig Lilybellt bámulta.
- Hová tűntél tegnap? – tette fel a teljesen logikus kérdést. A lány elhúzta a száját.
- Ne haragudjatok, hogy olyan hirtelen tűntem el – sóhajtott, miután gyorsan bemutatkozott Rogernek. Alicia a szőke felé nyújtotta a kezében tartott csokoládét, mire a fiú szó nélkül tört belőle egy darabot. – Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam, valószínűleg a kialvatlanság miatt. Akartam szólni neked, Brian, de pont akkor jelent meg Alicia és Roger, és már nem figyeltél rám... Ezért szaladtam el gyorsan, tényleg bocsánat. De nagyon örülök, hogy megismertelek – villantott egy mosolyt Roger felé.
- És te, Alicia, miért nem szóltál, hogy ismered Lilybellt? – értetlenkedett még mindig Brian. A lány őt is megkínálta a csokival, de egy udvarias intéssel elutasította, így Alicia megvonta a vállát.
- Roger épp akkor rángatott keresztül az egyetem fél udvarán. Épp elég volt a bajom, hogy ne essek hasra a saját lábamban, nem láttam Lilt, mielőtt elfutott volna. Azóta meg szinte nem is találkoztunk, mióta elkezdődtek az óráink, nem tudtam, hogy ismer téged – nézett össze a másik két lánnyal, megerősítést kérve. Mirabelle gyorsan biccentett is.
- Sajnos csak Alicia és én kerültünk egy szobába... Lilybellt valamivel arrébb osztották be. Szinte csak köszönni volt időnk egymásnak.
- És ti? – nézett a szétszórt papírokra Alicia. – Mit csináltok itt, tanultok? Oooh, Roger, neked megvannak ezek a tételek? – kapott fel egy papírt a padról. – A véremmel fizetek, ha lemásolhatom!
- Ugye, nem kellett volna azt az órát is végig enned – nevetett a fiú, majd legyintett. – Vidd, neked adom. Azt már megtanultam.
- Jól emlékszem, hogy elektromérnöknek tanulsz? – fordult ekkor Brian Mirabelle felé. – Nem túl durva szak ez egy lánynak?
- Mindenki ezt kérdezi – nevetett Mirabelle, miközben Lilybell kiszúrt egy számítási hibát az egyik papíron és a zsebéből előkapott tollal nekilátott, hogy kijavítsa. – Én egész jól bírom. Szeretem ezt csinálni, szerintem nagyon érdekes.

Majdnem egy órát beszélgettek nagyon jó hangulatban, mire aztán ráeszméltek, hogy vissza kell indulniuk az egyetemre, ha be akarnak érni az óráikra. Útközben aztán Brian hirtelen megállt, arcán széles mosoly derengett fel.
- Most jut eszembe! Lilybell! Két hét múlva lesz egy csillagászbál, olvastad a hirdetést?
- Nem, ma még nem voltam bent az egyetemen – rázta a fejét a lány, szemeiben izgatott fény csillant. – Csillagászbál? Nagyon jól hangzik!
- Ha van kedvetek, elmehetnénk mind – folytatta Brian. – Az ilyenek mindig nagyon jók, fel van állítva rengeteg teleszkóp, általában nagyon jók a zenék és egy közeli étteremből még egy csomó ennivalót is szoktak hozatni.
- Megyünk! – kiáltott fel boldogan Alicia. Roger hangosan felnevetett.
- Csak lassan, ha nem asztrofizikus hallgató vagy, nagyon sokat kell fizetni a belépőért – bökte oldalba a lányt, aki rögtön leengedte az előbb lelkesen felemelt karját.
- Nem megyünk...
- Beviszek mindenkit ingyen – vont vállat Brian. Erre hirtelen megint mindenki nagyon izgatott lett, és végig kérdésekkel bombázták a fiút, míg beértek az egyetemre. – Nyugodjatok már meg – nevetett Brian, mikor már a kapuban álltak.– Még két hét van, addig ígérem, el fogok mondani minden infót! Az, hogy mit kell felvenni, kint lesz a hirdetményeken, a többiről meg úgy is az egész egyetem beszélni fog, képtelenség lemaradni itt bármiről is! Jézusom,megfájdult a fejem attól, hogy mind egyszerre beszéltetek – ezzel elérte, hogy mindenki nagyot nevessen, majd Mirabelle gyors pillantást váltott a lányokkal és megköszörülte a torkát.
- Én viszont most megyek – szólt mosolyogva. – Nemsokára kezdődik az órám, nemszívesen késnék el. Majd találkozunk, lányok – ölelte meg gyorsan a másik két időutazót, vidáman intett a fiúknak és elsietett. Alicia kicsit megkönnyebbült. Azt még nem kockáztathatták meg, hogy Deaky felbukkanjon és ráköszönjön Mirabelle-re. Annak még nem jött el az ideje, hogy ő is a képbe kerüljön, bármennyire is szerette volna.
Mikor aztán visszafordult a társasághoz, döbbenten kikerekedett a szeme: talán csak rosszul látott. De nem...egy vörös hajzuhatag somfordált melléjük. Alicia gyomra összeszorult. Ez meg mit keres itt?
- Lilybell? – szólalt meg Audrey Downson halk hangja. Mindenki odafordult. –Végre itt vagy! Nem jöttél haza tegnap... úgy aggódtam, hogy történt veled valami!
Azzal Lilybell nyakába vetette magát. Alicia keze ökölbe szorult, de igyekezett türtőztetni magát és a dühét. Nem kellett sokáig.
A dühe hamarosan sápadt rémületbe váltott át.
Nem, biztos csak képzelte. De nem. Tudta, hogy jól látja...
Jól látja, hogy Brian barna szeme felcsillant, ahogy a fiú elbűvölve nézte a Lilybellt ölelő Audrey Downson-t.