Future Management | Maylor/Queen [HU!]

33. "Mindent meg fogunk tenni, hogy segítsünk neked."

            Rogernek néhány szál cigijébe és egy randi ígéretébe (amit tudta, hogy sosem fog megtartani) került, hogy megtudja, a lánykollégium melyik szárnyán, hányas folyosóján és hányas szobában lakik Alicia. Attól nem félt, hogy valamelyik folyosófelügyelő-tanár elkapja, az ő megnyerő modorának hála hamar belopta magát a kollégiumi dolgozók szívébe. Konkrétan akkor és ott mászkálhatott, amikor és ahol akart. Mégis gombócot érzett a torkában, ahogy megállt a bizonyos 411-es ajtó előtt és meghallotta a szobából kiszűrődő veszekedést.
- Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogyan lehet ennyire felelőtlen!
- Alicia, kérlek, nyugodj meg... Zeng tőled az egész folyosó.
Roger nagyot nyelt és kopogásra emelte a kezét, de még hezitált egy kicsit, miközben a veszekedés tovább folyt odabent.
- Nem nyugszom meg! El fog rontani mindent, nem érted?! Emiatt az ostoba, utolsó...
Kopp-kopp! Roger lesápadt. Mikor kelt önálló életre a keze, mikor döntött úgy, hogy márpedig neki van elég bátorsága bekopogni? A szobában elhallgatott a veszekedés.
- Ki lehet ez ilyenkor? – kérdezte a nyugodtabb hang. Roger megpróbált visszaemlékezni Alicia szobatársának nevére. Maya, talán... vagy Mira?
- Remélem, Lilybell az – csattant fel Alicia az ajtó túloldalán -, mert már éppen ideje, hogy szálanként tépjem ki az összes haját! – azzal kinyitotta az ajtót, majd hátrahőkölt, ahogy meglátta a szőkét. – Roger! Mit keresel te itt?
Fogalma sem volt. Ahogy meglátta a lány arcát, rögtön elátkozta magát a butaságáért, amiért rögtön iderohant. Miért nem képes egyedül megoldani a problémáit? Egyáltalán milyen problémák? Brian el akar hívni egy lányt a csillagászbálba. Mi a fenéért kell ebből ilyen drámát csinálnia? Miért nem képes örülni, ha a barátja boldog, miért...
- Roger, az istenért! Mi a baj?! – Alicia kétségbeesett hangja rántotta vissza a valóságba. – A frászt hozod rám, mondj már valamit! Mi történt?!
- Bri-Brian... - suttogta a fiú és onnantól már képtelen volt megállni, hogy Alicia nyakába vesse magát. A lány először döbbenetében majdnem összecsuklott, de sikerült megtartania a fiú súlyát.
- Mi történt Briannel?!
- El akarja hívni Audrey Downsont a csillagászbálba... Hogy menjenek el együtt...
- Micsoda?! – Alicia rögtön bevezette Rogert a szobába, hogy ott leültesse az ágyra. A fiú nem ellenkezett, de annyira magába volt roskadva, hogy észre sem vette a másik lányt, aki az ajtóban állt, csak akkor, mikor az megszólalt.
- Átmegyek Lilybell szobájába – hadarta, majd elsietett. Roger a cipőjére bámult, miközben Alicia leült mellé az ágyra.
- Roger... honnan veszed ezt?
- Ő mondta – suttogta a fiú. – Tőlem kérdezte meg, mit gondolok róla... Nem bírtam rá mondani semmit, egyszerűen csak elrohantam, mert... - elakadt, egyszerűen képtelen volt folytatni, de Alicia bíztatóan megfogta a kezét.
- Roger – szólt halkan. – Figyelj, én tudom, hogy még nem ismerjük egymást valami régóta...
- Hülyeség – morogta a fiú. – Mióta először megláttalak, olyan érzésem van, mintha évek óta ismernélek.
- Ezt örömmel hallom – sóhajtott Alicia. – Éppen ezért, szeretném, ha tudnád, hogy nekem mindent elmondhatsz – a halk hang, a kedvesség, amit sugárzott megnyugtatta Rogert, mégsem tudta, mihez kezdjen. Bizonytalanságát megérezve, Alicia tovább beszélt. – Mondd el, Rog, miért baj, hogy Brian ezt akarja csinálni?
- Nem tudom – rázta a fejét, még mindig a cipője orrát bámulva. – Nem Audrey zavar, nem ő a gond. Igaz, hogy nekem nem jött össze, de ez talán jobb is, és tényleg nem vele van a problémám. Fura lány, de nekem sosem ártott.
- Akkor miért baj, hogy Brian el akarja hívni? – puhatolózott tovább Alicia. Roger érezte, hogy égni kezd a szeme, de nem akarta a lány előtt elsírni magát.
- Nem akarom, hogy elhagyjon engem – hebegte szinte hangtalanul. – Nem akarom, hogy barátnője legyen. Tudom, hogy én vagyok a legjobb barátja, ő meg az enyém és tudom, hogy örülnöm kéne, ha boldog, de egyszerűen nem megy – most, hogy elkezdte, már képtelen volt visszafogni magában a szavak áradatát. Alicia elképedve hallgatta. – Nem megy, mert tudom, hogy ha barátnője lesz, ha összejön Audrey Downson-nal, akkor el fogom őt veszíteni... Nem fog többet megölelni, nem fog velem aludni, nem fo-
- Veled aludni? – vágott közbe Alicia. Roger szeméből könny csöppent a szőnyegre.
- Elég stresszes vagyok már egy ideje – magyarázta erőtlen hangon. – Szinte minden éjjel felriadok az idióta rémálmaim miatt. Bri végig ott volt mellettem mindig, míg megnyugodtam, megvárta, hogy elmúljon a pánik... és ha velem aludt, én mindig annyira nyugodt voltam, nem volt rémálmom sem... És én rettegek, hogy el fogom őt veszíteni...
- Roger – suttogta elképedve Alicia. – Tudom, hogy nehéz erről beszélned, de... számodra Brian több mint legjobb barát, igaz?
- Hidd el, én nem akarom, hogy több legyen – nézett a lány szemébe Roger, miközben ő maga alig látott a könnyeitől. – De egyszerűen nem tudok tenni ellene.
Mint egy végszóra, kinyílt az ajtó. Mindketten odafordultak - Alicia szobatársa jött vissza. Mirabelle – ugrott be hirtelen Rogernek a lány neve. De nem egyedül volt. Hozta magával Audrey Downsont és Lilybell Sheen-t is, aki most rögtön letérdelt Roger elé a földre. A fiú döbbenten nézett le rá a könnyein keresztül.
- Tudom, hogy most nagyon kétségbe vagy esve – szólt. A hangja és a mosolya olyan végtelen nyugodtságot tükrözött, aminek melegsége lassan átjárta Roger bensőjét. – Tudom, hogy nagyon nehéz lesz megértened, ami itt történik. De nem kell aggódnod. Mindent meg fogunk tenni, hogy segítsünk neked.