Prológus

882 18 0
                                    


Fiona szemszöge

2002. 05. 02.

-Gyönyörű kislánya született! - mondta boldogan az orvos.

-Megfoghatom?- kérdeztem.

-Persze.

Ideadta a kislányomat. Lunának fogjuk hívni. El sem hiszem hogy valaki ennyire gyönyörű lehet. Megmutattam a férjemnek is.

-Olyan mint az anyja.- mondta mosolyogva.

-Sajnálattal mondom, de remélem is. Ha az apám tudomást vesz róla hogy részben vérfarkas....

-Erre ne is gondolj. Akármi is történik megvédem bármitől és bárkitől aki el akarja ragadni tőlünk.

-Aranyos hogy ezt mondod, de nem ismered úgy az apám mint én. Bármire képes csak azért hogy megőrizze a büszkeségét.

2006. 01. 07.

-Gratultálok! Gyönyörű lánya született.

A doktor a kezembe adta az új kislányomat. Evelin lesz a neve. Ugyanolyan ártatlan mint a nővére  amikor született. Remélem hogy nagyon fognak vigyázni egymásra bármi történjen.

2007. 06. 24.

Anya, azt ne mondd hogy ránk talált. De hisz minden rejtőbűbájt bevetettünk.

-Tudod hogy apád nagyon erős, biztos talált egy kiskaput.

-Fióna, Henry, itt vagyok!!- kiáltotta apám a földszintről.

Henry próbált rá támadni, de apa a falhoz nyomta őt.

-Ne, kérlek ne bántsd!- könyörögtem.

-Ne félj édesem, nem fogom megölni. Legalábbis nem most és nem rajtam fog múlni a halála.

-Ezt hogy érted?

Erre elkezdett egy latin szöveget mormolni. Rájöttem hogy ez egy átok lesz.

-És megparancsolom hogy húlljon átok a Deverokra az elsőszülottjük álltal. Amint betölti a 10. életévét és boszorkány mivolta a felszínre kezd törni úgy húlljon el a vérfarkas családja.

-Ezt nem teheted!

-És ahogy elhullnak, életerejük úgy erősítse a család legfiatalabb tagját hogy ő legyen a valaha élt legnagyobb boszorkány!

Próbáltam megállítani, de nem sikerült, túl erős.

- Most már semmit sem tehettek, csak hogy elfogadjátok a végzetetek!

- Pusztulj meg te ősi rokkant vén ember!

- Kérlek aranyom, de bókolj nekem, nem fogok attól megkegyelmezni neked.- ezzel fogta és köddé vált.

2011. 05. 02.

-Anya, biztos vagy benne?

-Legalább vele lehet egy darabunk. Hogy ha eltávozunk legalább így majd a síron túl is tudni fogjuk támogatni.

-Legyen.

Luna születésnapjára egy rubin nyakláncot kapott, amibe a varázs erőnk és a vérünk keverékét varázsoltuk bele. Ha más nem ez erőt fog neki adni ha szüksége van rá.

-Ez nagyon tetszik! Köszönöm anyu, köszi nagyi!

Miután feltettem a nyakába, komolyan így szóltam hozzá:

-Figyelj, megígéred hogy soha nem veszed le a láncot? Tudod ez családi ereklye és nekem is és a nagyinak is sokat jelent.

-Kisujj becsszó!

2013. 07. 29.

Meglátogattuk a Miller családot, Henry régi jó barátait. Rájuk bíztuk azt a feladatot hogy ha mi nem tudjuk felnevelni a gyerekeinket, majd ők fogják. Másban nem igazán bízhatunk. Amíg mi beszélgettünk a 4 gyerek nagyon szépen játszott együtt. Nagyon aranyosak voltak együtt.

2016. 05. 30.

-De hisz csak 14 éves, még nem hagyhatjuk magára.

-Drágam, tudtad hogy ez a nap egyszer el fog jönni. Te is tudod hogy már nincs sok időnk hátra.

-Tudom. Nagyon szeretném ha az apám megkeserülné amit tett, de félek hogy ezzel a lányokat sodornám veszélybe.

-Erős lányok, meglesznek. Már többen túl estek mint egy normális gyerek. És ott lesz nekik Cam és Andi. És lefogadom hogy az összes Brookville-i segíteni fog nekik.

-Remélem.

-Anyu, miről beszéltek?- kérdezte Luna.

-Semmi fontosról édesem.- nagyon fájt hogy hazudnom kell neki, de valamit muszáj volt elmondanom neki - figyelj, nagyon vigyázz a húgodra.

-Ez természetes.

-és mindig higyj magadban! Érted? Nincs olyan amire ne lennél képes.

- Ha eljön az ideje mindenki fejet fog hajtani a nagyságod előtt- mondta Henry is.

- pont ahogy Evelin előtt is.

-Ezt nem értem.- mondta Luna

-Majd megfogod, de sose aggódj, mi mindig ott leszünk veled!

-Tudom Anyu! Szeretlek!

Na ez lenne az ízelítő a könyvhöz, remélem felcsigázott titeket. Ha nem, akkor üsse kő, de nem fogjátok megbánni ha folytatjátok az olvasást!

Brookville titkaiTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang