Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

2. 4. (16) Rész

McGallagony óráján ültem és hallgattam, hogy mit is beszél bár annyira nem figyeltem mert még álmos voltam és csak próbálgattam csinálni a feladatot... Állatokat kellett átváltoztatni pohárrá de a mellettem ülő Hermione hirtelen jelentkezett.
-Kérem mesélne a Titkok Kamrájáról? - és síri csend lett...
-Hát jó... Amint az bizonyára tudják, a Roxfortot több mint ezer éve alapította a kor négy legnagyobb varázslója és boszorkánya Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár. Négyből három alapító között az együttműködés zavartalan volt... De az egyikük mást akart. Mardekár szűkíteni akarta a Roxfort tanulóinak körét. Azt akarta, hogy csak a varázsló családok gyerekei tanuljanak mágiát, vagyis az aranyverűek. Kívánsága nem teljesült ezért el hagyta az iskolát, nah már most a legenda úgy tartja, hogy Mardekár épített itt a kastélyban egy helyiséget, amit a Titkok Kamrájának neveznek de távozása előtt le zárta a kamrát, mondván, maradjon zárva míg el nem jön az ő méltó utódja. Az utód és nem más kinyitja majd a Kamrát, és ki engedi a borzalmat amit rejt. Ily módon megtisztítja a Roxfortot mindazoktol, akik... A Mardekár szerint nem méltóak arra, hogy ide járjanak.
-A mugliivadékoktól. - mondta halkan Hermione mire McGalagony rá mutatott és bólintott.
-De persze az iskolát számtalanszor át kutatták... És nem találtak sehol se egy ilyen helyet.
-És mit rejt a kamra a legenda szerint? - kérdeztem most én.
-Egy olyasmi van, aminek csak a Mardekár utódja tud parancsolni. A legenda szerint ez a valami... Egy szörny. - mondta holt komolyan McGallagony. - Nah! - csapta össze a tenyerét. - Vissza a tanuláshoz! - ült le a helyére mi pedig egy nagyot sóhajtva vissza fordultunk a könyveinkhez és elkeztük olvasni a könyvet.

*****

Mikor ki engedtek minket egyből el kezdtünk arról beszélgetni amit McGallagony mondott.
-Szerintetek igaz? - kérdeztem a többiektől miközben az egyik folyosón sétáltunk végig.
-Persze. Láttátok nem? McGallagony is fél, és a többi tanár is! - vágta rá Hermione.
-De ha létezik a kamra... És kinyitották akkor... - nézett Harry Hermionere.
-Akkor itt van a maradékár utódja...
-De ki ő? - fejeztem be barátnőm mondatát.
-Ki nevezi mindig sárvérűeknek a mugliivadékokat? - kérdezte ironikusan Ron.
-Malfoy?
-Még szép! Nem hallottad? - vágta rá Ron. - "Ti következtek, sárvérűek!"
-Nem hiszem. - ingattam a fejem. - Akár mennyire is gonosz nem lenne képes embereket ölni.
-Mugliivadékokat se? - néztek rám.
-Nem. Ölni nem lenne képes, tudom hisz látom rajta, ne feledjétek kinek volt igaza tavaly Pitonnal kapcsolatban, akkor se tévedtem mert tényleg nem ő volt a gonosz...
-Nem tudom. Inkább biztosra mennék... - nézett rám Harry. - Mármint persze... Lehet nem képes ölni de nem is ő tenné meg hanem az a "szörny". Plusz a Malfoyok több száz éve mind mardekáros, megeshet nem?
-De, és talán Monstroék biztos tudják! Ki kéne szedni belőlük!
-Ennyire ők se ostobák!
-Erre én nem raknám rá a nyakam... - suttogtam.
-De van másik módszer erre. - álltunk meg. - De nem igen könnyű vállalkozás és vagy ötven pontot megsérti a házirendet és veszélyes, nagyon veszélyes.... - mondta majd elrohant.
-Tönkre tettük őt... - ingattam a fejem és utána futottunk egészen a könyvtárig.

Mi leültünk és Hermione pedig el ment egy könyvért amivel vissza is tért és le rakta elénk.
-Száz-fűlé főzet? - néztem rá.
-Pontosan. "A jól elkészített főzettel átmenetileg fel vehetjük egy ember tetszőleges ember alakját." - olvasta fel.
-Ha megisszuk ezt akkor...
-Azok leszünk akik akarunk. - nézett egymásra a két fiú.
-De jó! Malfoy mindent be fog vallani!
-Pontosan! De ez egy nagyon bonyolult bájital.
-Mennyi idő el készíteni? - kérdezte Harry.
-Egy hónap. - mondtam egyszerre Hermionevel.
-Egy hónap? - kerekedett el a szeme.
-De ha Malfoy az utód, addigra meg támad minden mugliivadékot!
-Tudom, de nincs más megoldás. - egy nagyot sóhajtottak és Hermione vissza rakata a könyvet.