Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

1. Rész

Lassan vánszorogtam ki az ágyamból és egyből apához futottam.
-Apa! Holnap, holnap megyünk a Roxfortba! -ugrándoztam előtte.
-Neked is szia Lily! -mosolygott rám féloldalasan Piton.
-Oh... Bocsi! -vakartam meg a tarkom. -Csak túl izgatott vagyok!
-Minden évben jöttél velem most is ugyanaz lesz csak most tanulni is fogsz... Mármint köteles vagy tanulni.
-Épp ez az! -mosolyogtam rá. -Mármint igen most már köteles vagyok rá.... Hol van Temen? -néztem körbe de sehol sem volt.
-Az a macska? A fürdőszobában azon belül a kádban alszik... Nem értem miért kényelmes ott neki! Nah de iszkiri pakolj!
Be siettem a szobámba és elpakoltam magamnak mindent ami kelhet az iskolába, a varázspálcám került a felszerelésem legtetejére, azért a biztonság az első.
-Apa... -mentem vissza hozzá.
-Igen? -nézett rám de én csak a földet pasztáztam.
-Ha nem a Mardekárba kerülök akkor is szeretni fogsz?
-Micsoda hülye kérdés Lily! Én mindenhogy szeretni foglak! -ölelt magához.

********************************************************************************

Az állomáson sétálgattam ide-oda mert túl korán érkeztem így minimum fél órám a vonat érkezéséhez így mindennel próbáltam el ütni, így meg álltam egy olyan helyen ahol lehetett nézni az eget hisz ez mindig is egy nagy mániám volt és közben figyeltem a mellettem el haladó embereket. Épp mikor le hunytam a szemem mert meg fájdult mivel sokáig néztem a napba is, egy fiú haladt el mellettem aki hasonló cuccokkal mászkált mint én így elkezdtem őt követni. Mindig is egy kíváncsi lélek voltam.

-Elnézést! -szólította meg az egyik kalauzt aki igazából figyelemre se méltatta. -Elnézést! -rángatta meg az inge ujját amire bár oda figyelt de nem igen jó kedvűen. -Meg tudná nekem mondani, hogy hol van a 9 és ¾ vagány? -kérdezte mire a férfi csak érthetetlenül nézett rá majd egy nagyot sóhajtott.
-9 ¾? Nagyon vicces! -ment el. Szegény fiú ott állt és nézett maga elé, hát igen a muglik nem igen tudják, hogy ez létezik, bár addig jó.
-...Muglikkal! -hallottam meg a hangot. Egyből felfigyeltem rá és utána mentem ahogy hátra néztem jött utánam a fiú is. Jó. Legalább jó a hallása! Egy másodpercre meg álltam és lejjebb húztam a fekete pulcsim ujját és mentem tovább. Csomó vörös hajú embert követtem. ~Weasley-ik! -gondoltam mosolyogva.
-Percy menj előre! -szólalt Mrs. Weasley, a fiú elkezdett neki futni a falnak mire Harry hatalmas szemekkel nézett pedig előtte szólt is volna, vagyis szólásra nyitotta a száját de amint át ment a falon inkább csendben maradt. -Fred menj utána!
-Nem ő Fred én vagyok Fred! -akadt ki az egyik iker mire én csak mosolyogva megráztam a fejem hisz én pontosan tudtam, hogy melyik iker melyik.
-Nem igaz még te nevezed magad az anyáknak! -szólalt meg a másik. A nő csak lányát szorongatva tátott szájjal figyelt.
-Yay ne haragudj George drágám! -mutatott a falra, hogy induljon. A fiú el indult de előtte meg állt.
-Csak vicceltem én vagyok Fred! -és ezzel be futott utána a másik. Épp léptem egyet előre de Harry meg elözött.
-Elnézést kérek! -ment előre Harry én meg utána. -Meg tetszene mondani, hogy hogy kell..
-Hogy kell be menni a vagányhoz? -mosolygott a nő, Harry hevesen kezdett el bologatni mire én csak mosolyogtam. -Nem nagy dolog! Az én Ron fiam is most megy először! Oda állsz a 9-es és a 10-es vagány közé! Fuss neki egy kicsit! -Harry oda sétált és nagy levegőt vett neki futott és eltűnt. -Te drágám.... Oh! Szervusz Ryell drága! -ölelt át mire én viszonoztam és hátra léptem.
Be álltam a fal elé egy határozott mozdulattam elindultam és a falnak futottam csukott szemmel és már a másik oldalt is voltam. A fekete hajú fiút kerestem a szememmel aki fel szállt a vonatra, épp, hogy csak fel tudtam futni ugyanis a mozdony el indult és már le is kellett ülnünk. Nem volt kivel legyek így a fekete hajú fiút kezdtem keresni mivel a Weasley ikrek most valaki mással beszélgettek így nem akartam őket megzavarni.

Egy idő után sikeresen meg találtam a fiút, aki -szerencsémre- be engedett és le ültem vele szembe.

-Bocsánat le ülhetek? Minden fülke tele van! -jelent meg Ron pár másodperccel utánam
-Ülj le nyugodtan! -mosolygott az előttem ülő én meg bolintottam és le ült mellém.
-Egyébként Ron vagyok! Ron Weasley! -rám néztek. -Áh szia Ryell! -ölelt át Ron amit én viszonoztam és végül belőle egy csontropogtató ölelés lett.
-A teljes nevem Ryell Lily Piton! -mosolyogtam az ismeretlen fiúra.
-Téged, hogy hívnak? -nézett a fekete hajúra Ron.
-Én meg Harry Potter! -mutatkozott be ő is mire mindketten hatalmas szemekkel néztünk rá.
-Az a Harry? -kédeztem megszeppenve.
-Szóval.. Tényleg van... Ott.. Azaz... Van egy.. -hebegte Ron.
-Egy micsoda? -nézett rá Harry.
-Egy sebhej! -mutatott a homlokára.
-Oh igen! -emelte fel haját és láttuk a híres neves Potter sebet.
-Fhu de kemény! -mosolygott mellettem Weasley.
-Adhatok valamit a kocsiból? -jött egy idős nő.
-Nekem nem... Itt a szendvics! -emelte fel Ron csalódottan az ételt.
-Mindenből kérünk! -jelentette ki Harry.
~Szent szalma szál! Ez a fiú zakkant! -kerekedett ki a szemem és elő vette a galleonokat. El tartottam a szám de a mellettem ülő Ron is.