Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

3. 5. (23) Rész

és Makesz ki esett a kezéből....

Elkezdett utána futni mi pedig Ron után aki egészen a szellem szállásig futott és sikeresen elkapta.
-A hátatok mögött! - kiabált Ron. - Az a Zordó! - meg fordultunk és ott állt egy fekete kutya aki Ron felé futott és be húzta őt a szellem szállásra.
-Ron! - futottunk felé de akkor a furia fűz el lökött minket és próbálta meg akadályozni, hogy be menjünk hirtelen engem el talált és neki lökött egy ki álló fa ágnak ami bele állt a lábamba épp mikor ki húztam Hermione meg ragadta Harryt engem pedig Harry és be estünk a bejáraton és le mentünk ahova a lépcső vitt és végül megérkeztünk, be mentünk az egyik szobába ahol Ron a sarokba ült és Makeszt szorongatta.
-Ron! - bicegtem oda hozzá.
-Ryell, jól vagy? - nézett a lábamra.
-Ne ezzel törődj! - ültem le mellé.
-Ez csapda! Nem kutya! Animágus! - mondta mikor Harryék is ide jöttek és ott állt Sirius a sarokba, azonnal fel emeltem a pálcám és próbáltam fel állni de nem ment mert akkor csomó vér jött ki belőle.
-Ha meg akarja ölni Harryt minket is meg kell! - állt Harry elé Hermione.
-Ma csak egy ember hal meg. - mondta hidegen Black.
-Az maga lesz! - rontott neki Harry de akkor meg jelent Remus.
-Végre a külsöd nem leplezi a benned lévő szörnyet. - tartotta rá a pálcát Remus.
-A belső korról te is tudsz mesélni nem igaz, Remus? - kérdezte a földön fekve, hirtelen ki nyújtotta a karját amit Black elfogadott és fel húzta őt és meg ölelték egymást. -Meg találtam! Itt van! - mondta Sirius. - Öljük meg!
-Nem! - kiabált Hermione de nekem valami nem volt tiszta.... Nem Harryt és engem akarnak meg ölni... - Én megbíztam magában! De maga végig az ő oldalán állt! Lupin egy vérfarkas! Azért volt ennyit beteg!
-'Mione! Erről ő nem tehet, hogy az... - ingattam a fejemet.
-Mikor jöttél rá?
-Amikor dolgozatot írtam Pitonnak.
-A legokosabb kis boszorkány vagy akit ismerek!
-Elég ebből! Öljük meg!
-Várj!
-Eleget vártam már! - vitatkozott Remus és Sirius. - Tizenkét hosszú évet! Az Azkabanban! - üvöltötte.
-Jó öld meg. - adta vissza a pálcáját Remus Siriusnak. - De adj még egy percet, és mondd el Harryéknek, hogy miért...
-Tudjuk miért! - szólalt meg Harry. - Elárulta a szüleinket, maga miatt haltak meg!
-Nem miatta... - ingattam a fejem és arrébb kusztam Rontól..
-Valaki tényleg el árulta a szüleidet...
-Ki?
-Peter Pettigrew! - kiabálta Black, de itt megjelent az apám és le támadta Siriust.
-Milyen édes a bosszú! - fogott pálcát Blackre. - Fohászkodtam, hogy én kapjalak el. - elkezdtek veszekedni de én meguntam mert éppen egy fontos beszélgetés volt... De akkor halottam, hogy demetor csókkal fenyeget.
-Sajnálom apa... - suttogtam mire ő rám nézett. - Capitulatus! - kiabáltam és az ágynak esett ami össze tört... - Azért remélem nem esett baja... - dőltem a falnak.
-Egy tanárt támadtál meg!
-Aki igazából az apám... El mehet egy családi vitának! - intette le Ront.
-És Pettigrew? - vágott közbe Harry.
-Az iskolatársunk volt. A barátunk volt. - szólalt meg Remus.
-Nem. Ő meghalt. Ő ölte meg! - mutatott Blackre.
-Azt hittem én is... De láttad őt a térképen!
-A térkép tévedett.
-Nem! - vágott közbe Sirius.
-És itt van... - döntöttem Ron felé a fejem.
-Én? - nézett rám nagy szemekkel.
-Nem te! - forgatta a szemét Black. - A patkányod!
-De ő nekünk már meg van...
-Tizenkét éve! - kiabált. - Egy közönséges patkány nem él ennyi ideig! És hiányzik egy újja!
-Na és?
-Belőle is annyi maradt... - suttogtam.
-Le vágta, hogy azt higgyék, hogy halott! - sétált Ron elé. - Aztán patkánnyá változott.
-Mutasd meg! - nézett rá Harry, Sirius ki vette a kezéből Makeszt és le rakták az asztalra de ő próbált el futni de mikor át ment volna a fal egyik repedésén az egyik varázslat el találta és ember lett. Ki húzták onnan és Harryre és rám nézett.
-Harry, Ryell! Istenem! Mintha Jamest és Lilyt látnám! - ment Harry felé.
-Hogy mered őket megszólítani? - lökte őt el Sirius.
-Hogy mered ki mondani James és Lily nevét? - kiabált Remus de akkor Peter meg próbált el futni de felesleges hisz a két felnőtt utána rongyolt. - El árultad őket! Így volt?
-De én nem akartam! - siránkozott. - A nagyúrnak iszonyú hatalom van a kezében! Légy őszinte te mit tettél volna? Mondd, mit?
-Meghaltam volna! Inkább a halál mint az árulás! - kiabált Sirius de akkor Peter oda futott hozzám és el bújt a hátam mögé.
-Lily jó ember volt ahogy James is! Ő nem akarná, hogy meghaljak! Ők megbocsáltanának nekem! Nem akarná, hogy ők öljenek meg! - mondogatta a fülembe de elhúzták mögülem és már készültek de Harry felkiáltott.
-Ne!
-Ez az ember...
-Tudom mit tett...
-De egy dologban igaza van... - álltam fel nehezen. - A szüleink nem akarnák, hogy ti öljétek meg. - bicegtem Harryhez aki segített nekem megállni. - Fel visszük a kastélyba...
-És át adjuk a dementoroknak. - nézett rám Harry. - Így felszabadul a vádak alól Sirius. - fel kapott engem Sirius, míg Ront Harry és Hermione hozta, apámat pedig Remus egy kis varázslattal és el indultunk innen ki.
-Sajnálom... - nézett hátra Ronra. - A te lábad, hogy van? - nézett most rám.
-Már jobban.. - le tett és elment, Harry pedig utána, le ültem egy nagyot sohajtottam... És néztem ahogy Harry és Sirius beszélget de ekkor hozta ki Remus Petert és Pitont de ekkor esett le.
-Telihold van! - kiabáltam és ekkor Remus el kezdett átváltozni és Peter pedig át változott ahogy én is és elkezdtem utána futni de mivel rettenetesen fájt a lábam így le előzött így vissza kellett, hogy fussak de mikor vissza ért Remus már átváltozott és Siriussal harcolt de őt elcsapta messzire de vissza futott mire én és Sirius egyszerre ugrottunk rá mire Remus hátra esett és be álltam az immáron kutya Sirius mellé.
-Ryell gyere ide! - halottam apám hangját de én megráztam a fejem, Sirius rám nézett.
-Ahogy régen csináltátok... - mondtam neki, bólintott és elkezdtünk Remusra morogni mire ő nekünk ugrott és elkezdtünk vele harcolni de elkelett, hogy fussunk mert erős volt, éppen mikor meg ütött volna minket elrohant mert halott egy vonyítást én és Sirius vissza változutunk mire ő rám nézett és fel húzott és elkezdtünk a dombon lefelé gurulni ugyanis Siriusnak meg csúszott a lába és engem pedig véletlen magával húzott de egész végig magához ölelt, hogy ne essen komolyabb bajom, csomó métert gurultunk le és egy tóhoz értünk ahol erőnk nem volt fel állni.
-Sirius! Ryell! - jött oda hozzánk Harry és akkor vette észre, hogy tele vagyunk karmolásokkal... És, hogy jönnek a dementorok, míg Black fel ordított én csak halkan tűrtem... Mi ma meghalunk... Jöttek felénk de én nem tudtam használni az erőm... Túl gyenge voltam és Harry is... Hirtelen ki szívtak belőlünk minden jót... És Harry is hátra dőlt... Engem pedig el nyelt a sötétség....

*****

Másnap a gyengélkedőben ébredtem és elvileg Harryék mindent megoldottak, Csikócsőr él és Sirius is jól van. Elvileg az időnyerővel oldották meg...

A napok gyorsan teltek ki engedtek a gyengélkedőből de kaptam új maradandó sebhelyeket és most éppen Remushoz megyünk Harryvel de amint be értünk hozzá azt vettük észre, hogy pakol.
-Sajnálom... Ryell.... - nézett rám és látta, hogy vannak még rajtam kötések.
-Semmi baj. Az nem te voltál... De hova mész?
-A diákok szülei nem akarják, hogy.... Egy ilyen tanítsa őket.
-De Dumbledore...
-Dumbledore úgyis sokat tett értem. Egyébként is a magamfajta... Fogalmazzunk úgy, hogy már megszoktam.
-De hisz maga nem rossz ember!
-Mintha Lilyt hallanám. - ingatta a fejét mosolyogva. Nagyot sóhajtottam és ki sétáltam a szobából ahol egy kis idővel ki jött Remus is akit én szorosan át öleltem majd el ment.

Éppen mentünk le a nagyterembe mikor le rohantak minket.
-Ki próbálhatom az egyiket?
-És honnan vannak?
-Mégis mi? - nevettem fel de mikor oda értem az asztalhoz a szemem ketté állt... Két Tűzvillám hevert a padon.
-Te jóságos.... Szalmaszál... - vettem fel a seprűt.
-És ki küldte? - vette el Harry is.
-Ez volt mellette. - emelt fel Hermione egy fekete tollat. Hirtelen ki rohantunk a szabadba és rs ültem Harryvel a seprűre és rá vigyorogtam és mind a ketten felszálltunk a magasba és elkepesztően gyors volt... A szabadban repkedtünk... És én... Szabadnak éreztem magam.
-Jiiiiháá! - visítottam.... És át adtam magamat a seprűnek...