Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

4. 5. (28) Rész

A karácsony el múlt és vissza tértünk a normális kérekvágásba és a Dracoval való óráimra de még mindig nem lett eredménye... Egy nap választotta el a következő feladattól Harryt aki nem rég tudta meg a tojás titkát így egyből a könyvtárba sietünk...
-Oké. Mondd el még egyszer!
-"Jöjj, várunk lent, hol szavunk szól." - nézett Harry Hermionere.
-A Fekete-tóban. Az biztos. - jött mellém.
-"Csak egy órád lesz ne feledd"
-Ez is az... De fel vet néhány problémát.
-Némi problémát? - akadt ki Harry. - Kellett már neked egy órán át víz alatt lenned?
-Nem akarok zavarni... De McGalagony hivat titeket! - jelent meg Mordon mire Harry állt volna fel de a férfi vissza ültette. - Csak Harry marad.
-De reggel van a második próba! - akadt ki Hermione.
-Pontosan. Potter bizonyára felkészült és ki kell pihenni magát! Most menjetek! - lökdösött minket és el indult velünk.
-Végre. - állt elénk a tanárnő mikor be értünk a terembe. - Hermione kisasszony arra szeretnénk fel kérni, hogy legyen ön az akit ki kell mentenie Krumnak. Meg teszi?
-Meg tanárnő.... - bólintott félénken.
-Ms. Potter az önesetében máshogy van. - nézett rám. - Harrynek csak ön maradt így az ön döntése, hogy bízik-e a testvérében azonban ha nem vállalja akkor Mr. Weasley megy helyette.
-Vállalom tanárnő. - bólintottam.

*****

Másnap korán reggel le siettem a terembe ahol ott állt mindenki aki le fog merülni.
-Nem kell féljetek. - jött oda hozzánk Dumbledore. - Ez az ital el altat titeket és addig nem múlik el amíg fel nem jöttök a víz felszínére. Azt is hozzá kell tennem, hogy képtelenek vagytok megfulladni.
-Kivéve persze ha holnapig ott vagytok. - mondta az egyik tanár. Mindenkinek a kezébe adták a bájitalt mire én megfogtam Hermione kezét.
-Együtt? - nézett rám.
-Együtt. - bolintittam és bele kortyoltam és akkor el sötétült minden és olyan volt... Mintha el aludtam volna.

Hirtelen fel ébredtem és a víz felszínén találtam magam de Fleur húgával de Harry sehol nem volt... Oda úsztam Fleurhoz aki ki húzott és akkor hirtelen Harry is ki esett a stégre én pedig egyből oda futottam hozzá.
-Harry! - ugrottam rá és át öleltem. - Úgy volt, hogy te is fel jössz velünk! - adtak közbe ránk egy-egy törülközőt... Én pedig Harryt ölelgettem és vacogtunk ketten míg Dumbledore be jelentette, hogy ki hányadik lett. Cedric az első, és mivel Harry nem csak engem hanem Fleur húgát is meg mentte így ő lett a második, Krum a harmadik, Fleur pedig a negyedik...

Hagriddal mentünk az erdőben a hálózsákainkkal, én Harryvel, Ron és Hermione pedig Hagriddal.... De még találtuk Mr. Kuport... Aki holtan feküdt a földön. Hagrid vissza küldött minket a hálószobába. Nem hagyott nyugodni az amit láttam és alapból is iszonyat rossz érzésem volt a holnapi nappal kapcsolatban.

Ki vonultunk a le látora és néztük ahogy a bajnokok el indultak a labirintusba és az én rossz érzésem egyre rosszabb lett... De ezt senkinek sem említettem biztos csak az agyam játszik velem.

Az idő telt és Flitwick addig szórakoztatta a diákokat ugyanis zene volt amit ő irányított... Én végül már remegtem annyira el uralkodott rajtam a pánik és a rossz érzet így ha valaki hozzám ér azonnal érezni fogja, hogy baj van.
-Hé... - érintette meg az ujjam valaki. - Ryell... - hátra néztem és Draco volt ott de szerencsére senki sem hallott minket mivel mindenki kiabált és a zene is szólt. -Jól vagy? - nézett rám.
-Olyan rossz érzésem van...
-Mivel kapcs...
-Nem tudom... - ingattam a fejem, meg fogta a kezem de kívülről csak annyit lehetett látni hogy a két tálar össze ér... De akkor meg jelent Fleur és Krum a kupa nélkül, ezek szerint ők el bukták. Elengedtem Draco kezét és fel pattantam a székekre és figyeltem, hogy jönnek-e Harryék... De semmi... Egyre jobban féltem, hogy a rossz érzésem tényleg ért bármit is... És akkor megjelentek és a zene ismét fel hangososott de valami nem volt jó... Mire nekem le esett...
-Ne! Ne! Ne! - visítottam és elkezdtem oda futni és akkor Fleur felsikított én pedig mikor oda értem bőgve borultam Cedric testére.
-Visszatért! Voldemort él! - nyögte ki Harry mikor Dumbledore ide ért. - Cedric kérte, hogy hozzám ide a testét... Nem hagyhattam ott.. Közöttük nem...
-Ő a fiam! - hallottam Mr. Diggory hangját. - Ő az én kisfiam! - üvöltött és amint ide ért térdre borult a test mellet.
-Ne... - öleltem a testet. - Téged ne... Kérlek... - nyögtem ki a sírástól fuldokolva... És az a barátom akit évek óta ismerek, aki ott állt mellettem... Most éppen az ő élettelen testén sírok... Várva, hogy fellélegezzen... De hiába várok... Nem fog megtörténni... Az apja kiáltásai csak még jobban facsarták a szívem... Így még nehezebb volt vissza tartani a sírást... De nem is tettem... Nem tudtam.
-Lily... - rakta a vállamra a kezét Piton.
-Nem... Nem... - ingattam a fejem. - Nem hagyom itt... Az ígérete.... - néztem apámra és elcsukló hangon folytattam. - Azt mondta, hogy túl éli! Hogy velem marad amíg élek!
-Lily...
-Nem! - ordítottam. - Nem hagyhatom itt! Nem! Nem tehetem! - köhögtem el a végét hisz már fuldokoltam a sírástól.
-Sajnálom... - emelte felém a pálcát.
-Ne... - ingattam a fejem mire ő rám küldött egy varázslatot amitől be aludtam...

Arra keltem, hogy a gyengélkedőben vagyok... Amint észbe kaptam se szó se beszéd fel pattantam és az se érdekelt, hogy mennyire leszek le szidva emiatt vagy, hogy Madam Pomfrey mennyire fog utálni. A nagy terembe siettem ahol halkan ki nyitottam az ajtót...
-... Cedric Diggory gyilkosa.... Maga Voldemort volt. - mondta Dumbledore mire a szemem el nyílt és ismét könnyek gyűltek a szemembe és a hangok el tompultak. Hirtelen valaki fel kapott mire meg éreztem az egyik Weasley illatát aki fel vitt a körzetbe és itt maradt velem és végül még jelentek a barátaim.
-Rye... - mondták ki a becézést mire én elmosolyodtam és egy könnycsepp le esett a szememből.

Az a néhány nap az iskolából borzalmas volt és a ház kupát is a Hollóhát nyerte.... A vonaton ültem az utolsó bódéban és néztem ki a fejemből de akkor be reppent egy bagoly az ablakon és rám dobta a levelet majd el repült.
Ki nyitottam a levelet ami szürke színben nézett vissza rám... Én erről egyből tudtam, hogy ez bizony egy gyász levél... El se olvastam inkább csak a utolsó néhány sort ami annyit írt, hogy még vagyok hívva Cedric temetésére.

Soha nem utáltam egy napot mint ennyire most ezt, a tükörben néztem magam ahogy teljesen feketén öltözött énem néz vissza rám. Meg fordultam és fel vettem a karkötőt amit még akkor adott mikor jóba lettünk ami gyönyörű sárga volt de azt el rejtettem a ruha alá.

Ki mentem a szobából és rá néztem az apámra aki meghatottan nézett rám.
-Annyira sajnálom... - simított végig a fejemen.
-Utálom ezt a napot.... - sohajtottam.
-Végig tudod csinálni... - adott nekem hopport.
-Remélem. - vettem fel a pálcám és ki mondtam a hely nevét és már ott is voltam. Sóhajtva mentem a házhoz ahol ott állt már néhány ember és persze Mr. Diggory. A temetés lassan el indult és az egyik férfi el hozta a hamvakat és meg állt a víz előtt.

-Azt kérték tőlem, hogy félig mugli és félig varázsló temetést kérnek így kérem... Emeljék fel a pálcát és emlékezzünk meg eme fiatal úrra aki előtt még hosszú élet várt volna, de el ragadta tőlünk e keserű valóság. - tartotta a víz felé a hamvakat mi pedig fel emeltük a pálcákat amiknek a végén egy fényes pont lett. A szememből le folyt a könny ami már régóta könyörgött, hogy engedjem ki hisz ezer meg ezer emlék ment végig a fejemben ami Cedriccel történt... Hiányzott... El mondhatatlanul, a nevetése, a mosolya, a viccei, a lénye. Fájt, hogy többet nem lesz velem... Annyit vettem észre, hogy a szememből már patakként folyt a víz bár hangtalanul de igyis... El mondhatatlan ez a fájdalom...
A férfi lassan bele öntötte a vízbe a hamvakat amit lassan el sodort a víz.
-Most már szabad. Ezzel kell csak törődni, nem lesznek bajai se gondjai. Engedjék el hisz ezzel neki tesznek jót. - mondta halkan a férfi mire mi lassan le emeltük a pálcát és a hátam mögé néztem ahol Diggory ugyan halkan... De szenvedett ő is.

A temetés után én egyből el siettem és sírva borultam be az ágyba ahol apám próbált vigasztalni kisebb nagyobb sikerrel.