Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

7. Rész

A karácsonynak vége lett és már-már a nyakunkon vannak a vizsgák és ha az nem sikerül nem léphetünk át másodévesnek, de szegény Harrynek még nálunk is kevesebb ideje volt hisz kezdődtek a kviddics edzések és még az sem tántoritotta meg Woodot, hogy szakad az eső. Ám Harry büszkén emelte ki, hogy őt nem zavarja hisz hét év után elöznék meg újra a Mardekárt.
Aki karácsonyra haza ment már ők is itt voltak azaz tegnap este jött haza néhány de már ma itt voltak mindannyian, közöttük Hermione akinek egy hatalmas öleléssel köszöntem.

De Nickolas Flamelről semmi újat nem tudtunk meg. Harry csak azt hajtogatja, hogy valahol már látta de azt, hogy hol senki sem tudja. Minden nap a könyvtárba rohangáltunk le Harryvel hátha valamit ki hagytunk de nem, a férfit sehol sem említik.

Ma is ugyanúgy keltem fel... Az álom ahogy a nőt el nyeli egy zöldes fény és valaki éles hangon kacag ám erről csak Harrynek meséltem aki elmondása szerint ugyanezt álmodta.

A nagy teremben olvasgattam a bájitaltan könyvet ám tudtam, hogy nem vagyok már kezdő szinten így abból tanultam a legkevesebbet. Éppen lapoztam mikor valami orrba csapott, fel néztem és Hedvig állt előttem.

-Szia Hedvig! -mosolygott de utána egyből vissza nézett a könyvekre.
-Nem most kéne kártyázni! -szólalt meg Hermione. Ron ugyanis nem törődött a tanulással csak is a kártyával. -Hogyan fogsz így át menni a vizsgán? -nézett Hermione dühösen a fiúra. Ebben tökéletesen egyet értettem a lánnyal de ezt nem tettem szóvá.
-Mindent tudok! Kérdezz amit csak akarsz! -itt nem tudtam meg állni el röhögtem magam. -Ryell! Tényleg mindent tudok! Be bizonyítom! Hermione, kérdezz! -Harry csak vigyorgott én pedig vissza tartottam a nevetést.
-Mi a feledékenység legfontosabb hozzá valója? -kérdezte Hermione, kíváncsian figyeltem Ront.
-A nefelejcs. -mondott ennyit és vissza nézett a kártyáira.
-Ha szabad meg kérdeztem mit fogsz csinálni ha ez a kérdés lesz a vizsgán?
-Másolok rólad! -jelentette ki gyunyolodva.
-Nem azt nem fogsz! -nézett rá dühösen. Itt Ron rám nézett, aprót bolintottam ha segítségre lesz szüksége akkor segítek. -Különben is! McGalagony azt mondta, hogy puskázás gátló átokkal megbüvölt pennával kell írnunk!
-Honnan tudsz te ilyet? -néztem a lányra.
-A forrásaim meg vannak.
-De hát ez fel háborító! Fel tételezik, hogy puskáznánk? Ez Dumbledore műve! -csapta le a kártyáját.
-Ron... Az előbb... Mindegy! -sohajtottam de ugrálások meg zavarták a tanulásom amik a távolból jöttek.
-Lábszár bübáj? -szólalt meg Ron.
-Micsoda? -néztem ki a sorok közül.
-Ez biztos Malfoy műve! -szólalt meg Harry.
-Neville mi történt? -néztem a fiúra.
-Muszáj lesz meg tanulni, hogy hogyan áll a sarkadra! -szólalt meg Ron de én azonnal be fogtam a száját, hogy többet ne mondjon ilyet.
-Micsoda?! Még a talpamon is alig tudok megállni!
-Ahj. Gyere Neville! -ültettem le magam mellé és el mondtam az ellen átkot.
-Ki tette ezt veled? -nézett rá Hermione.
-Malfoy... A könyvtár előtt találkoztam vele... Azt mondta, hogy épp keres valakit akin gyakorolhat!
-Jelentsd McGalagony professzornak! -mondta Hermione ám Neville a fejét rázta.
-Nem akarok még több bajt! Nem is érdemlem meg, hogy Griffendéles legyek, nem vagyok elég bátor! Bár ezt már nem szükséges közölnötök velem... Malfoy már meg tette...
-Te tucatnyi Malfoynál is többet érsz! -mosolygott Ron a fiúra én el vettem a csoki békát amit Harry nyújtott nekem, hogy adjam oda Nevillenek. -A teszlek süveg a Griffendélbe osztott be nem? És hol van Malfoy? A tetves Mardekárban! -Neville szája erőtlen mosolyra húzódott és ki bontotta a csoki békát.
-Kösz Ron! Azt hiszem le fekszem! Tessék a kártya! Gyűjtőd nem? -nyújtotta Harry felé. Mikor Neville el ballagott Harry meg nézte a kártyát.
-Megint Dumbledore! Az ő képe volt a legelső! -a szemei nagyra nyíltak és elakadt a lélegzete. -Megvan! -kiáltott Harry.
-Ugyan mi? -néztem az öcsémre.
-Nickolas Flamel!
-Tessék? -néztünk rá nagy szemmel.
-Olvasd! Itt! -mutatta az ujjával és át adta Ronnak a kártyát.
-... Kémiai kutatások amit tudós társasával Nickolas Flamelel folytatott!
-Ezért volt ismerős a név! A Roxfort expresszen olvastam!
-Szent Merlin! Gyertek velem! -szólalt meg Hermione aki gyorsan fel vette a könyveit, a fiúkra néztem és mindannyian azt tettük amit a lány.