Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

4. 2. (25) Rész

Az a pár nap az iskoláig hamar el telt és szerencsére az én lábam is rendbe jött így egészségesen mehettem a Roxfortba.
A vonaton ültünk és csendben néztünk ki a fejünkből de mikor jött a büfés néni Ron egyből fel állt és vett néhány fogára való dolgot, Hermione pedig az újságot olvasta mi' azt tartalmazta ami velünk történt pár napja.
-Borzasztó, hogy nem tudják, hogy ki tette! - szólalt meg hirtelen Hermione.
-Apa szerint rengetegen! - ült vissza mellém Ron és én megint a vállára hajtottam a fejem. - És ezért is vannak ki akadva. Az örök előtt történt az egész. - fel emeletem a fejem és elkezdtem vakarni a sebem és ahogy láttam Harry is.
-Megint fáj a sebetek?
-Csak viszket....
-De jól vagyok! - tudtuk le ennyivel.
-Szerintem írjátok meg Siriusnak, amit a világkupán láttál, meg az álmot! - Harry nagyot sóhajtott és végül el kezdett írni és el küldte Hedviggel.

Ahogy a Roxfortba értünk rohantunk is be a nagyterembe ahol be osztották az új diákokat és akkor Dumbledore bele kezdett a beszédébe.
-Nah most, hogy túl vagyunk a beosztásokon el szeretném mondani, hogy a kastély az idén nem csak otthonotok lesz, hanem néhány igen különleges vendégé is! - arra lettem figyelmes, hogy valaki fut a hátam mögött és mikor hátra néztem akkor vettem észre, hogy Flitch fut de vagy a térdét az orráig emeli fel és úgy fut Dumbledorehoz. - Ugyanis a Roxfort ebben az évben... - ahogy oda ért el pussmogott néhány szót és ki futott. - Nos, az idén a Roxfort ad otthont egy legendás eseménynek: a Trimágus Tusának! - mindeki el kezdett vigyorogni és kuncogni... - A tusán három varázslóiskola méri össze az erejét, különféle mágikus próbák során. Az iskolákat egy - egy kiválasztott diák képviseli! Ami nagyon fontos: a bajnok egyedül küzd. Jó ha tisztázzuk, a tusát nem ijedösöknek találták ki. Erről szó lesz még, most pedig köszöntsük együtt a Beauxbatons Mágikusakadémia bájos jövevényeit és az igazgatóját, Madame Maximeot! - jöttek be egy csapat boszorkány akik szépen elő adták magukat. - És akkor most a Durmstrang büszke fiai és a nagymesterük, Igor Karkarov! - vigyotodott el Dumbledore és akkor be jöttek a hatalmas botjaikkal és vigyorogva néztük, hogy mit adtak elő. Lassan mindannyiuk le ült és -végre- elkezdhettünk enni... De akkor Dumbledore ismét megszolalt. - Figyelmet kérek! - le raktam az evő eszközeim és nagyot sóhajtva az igazgatóra néztem. - Szeretnék néhány szót szólni. Örök dicsőség: ez jut osztályrészül annak aki megnyeri a Trimágus Tusát. De a győzelemhez előbb túl kell élni három próbát, ami rendkívül veszélyes! Biztonsági okokból a minisztérium bevezetett néhány új szabályt. Ezt a nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának a vezetője, Bartemius Kupor ismerteti! - jött be egy idős férfi és le ült a tanárokhoz.... Hirtelen villámlás volt amit maga... Rémszem mordon állított meg.
-Ő egy feketemágus-vadász, auror. - suttogtam Harrynek.
-Ő töltötte meg a fél Azkabant! - mondta Ron is. - Állítólag bele őrült a munkájába.
-Alapos megfontolások után úgy döntöttünk, hogy a veszélyre való tekintettel az iskolák 17 évesnél fiatalabb tanulói ez évtől nem szavazhatnak be a tusára.
-Micsoda?! - kiabáltam fel és velem együtt még csomó diák.
-Ez ki szúrás! - kiabáltak mellettem az ikrek és mindenki el kezdett veszekedni.
-Csendet! - ordított Dumbledore mire mindenki nagy szemekkel nézett rá és a mellette lévő oszlopból egy egy serleget csinált és meglobbant benne a kék láng. - Tűz serlege... Aki jelentkezni kíván írja fel a nevét egy darab pergamenre, és dobja bele a lángba csütörtök estig! De jól gondoljátok meg: a kiválasztott nem léphet vissza! E percben a Trimágus Tusa kezdetét veszi!

Az egész délutánomat Dracoval töltöttem úgy, hogy a kastélyban ide-oda rohangáltunk és titkos járatokon mentünk és kerestük a ki járatokat de sajnos ez nem mehetett sokáig hisz hamar ránk sötétedett így mind a ketten el vonultunk a hálószobáinkba ahol én hamar be is aludtam.

*****

Néhány nap elteltével jött is a sötét varázslatok kivédése óra amitől féltem... Hisz tudtam, hogy Alastor nem éppen a kedves természetéről híres.