Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

4. 4. (27) Rész

Abba a terembe siettem ahol Lupin engem és Harryt tanított patronust idézni, ugyanis ma van az a nap mikor meg ígértem Draconak, hogy segítek neki.

Be nyitottam a terembe és ő akkor már ott állt és rám vigyorgott.
-Tanárnő!
-Ha ezt még egyszer ki mondod itt hagylak. - ingattam a fejem. Oda álltam Draconak a háta mögé és elmagyaráztam neki mit kell tennie.
Draco egy nagyot sóhajtott és be hunyta a szemét.
-Expetro Patronum! - kiáltotta de a pálcábol semmi nem jött.
-Erősebb jó emlék kell... - mentem mellé. - Gyerünk menni fog. - mosolyogtam rá.
-Expetro patronum! - mondta ismét de semmi. - Harrynek és neked egyből sikerült! - fakadt ki.
-Nem igaz. Nekem évekbe telt míg sikerült... Harry... Harry meg simán Harry... Neki elég volt édesanyánk és édesapánk emléke.... Nekem nem. - rántottam meg a vállam. - Nem baj ha nem megy... - simítottam végig a vállán. - Nem is csodálom... Lucius mellett fel nőni.... Egy apa aki sosem szeretett... - ingattam a fejem. - Többször is gyakorlunk és akkor menni fog... - mosolyogtam.
-Remélem.... - emelte fel a pálcáját és ismét elkezdtük.

*****

A nagyteremben ültünk és ettünk... Kivéve persze Hermione aki egy hír lapot olvasott...
-Már megint meg csinálta! - kiáltott fel. - "A kevésbbé csinos Granger kisasszony, úgy tűnik a híres varázslókra vadászik. Legutóbbi zsákmánya, úgy tudjuk, nem kisebb személy mint maga a bolgár bajnok, Viktor Krum. Nem tudni, hogy viseli Harry Potter az újabb csapást!"
-Éppen úgy viseli, hogy Chon jár az esze. - vigyorogtam a testvéremre aki csak meg lökött.
-Csomag Mr. Weasleynek! - jött oda hozzánk egy kis gyerek és le rakta Ron elé a csomagot.... De a kis fiú nem ment el.
-Később Nigel! - lökte egy picit meg mire ő sóhajtva elment. -Ígértem neki egy autogramot tőletek... - nézett rám és Harryre... Nagyot sohajtottam és elkezdtem azt nézni, hogy mit kapott Ron... És egy nagy régi ruhát.
-Illik a szemedhez! - mosolygott Harry.
-Oh igen, egy szoknyát szerezzek neked? - mosolyogtam én is.
-Hagyjatok... - ment el és meg állt Ginny előtt. - Ez biztos a tiéd Ginny.
-Kell a fenének! Ez valami förtelmes!
-Az nem Ginnyé! - ingatta a fejét Hermione mire Ron vissza jött és kérdő tekintettel nézett rá. - Te kaptad! - néhány gyerek röhögött mire én csak gúnyos vigyorral néztem Ronra. - Ez egy dísztalár.
-Minek az? - nézett rá nagy szemekkel.

Mindannyiunkat, akik Griffendélesek el hurcoltak egy terembe ahol fel szereltek egy zene dobozt... Azaz... Táncolunk.

-A karácsonyi bál, a Trimágus Tusa része... A legelső verseny óta! -magyarázta McGalagony. - Szenteste mi, házigazdák és külföldi vendégeink össze gyűlünk a nagyteremben és kulturált módon szórakozunk. Miután az iskolát fogják képviselni, elővárom, hogy el kerüljék minden fajta botlást! Ezt szó szerint értem, ugyanis a bál leglényegesebb programja a tánc. - egy nagyot sohajtottam és Dracora gondoltam, hogy nem mehetünk együtt a bálba hisz akkor tuti, hogy le bukunk. - Griffendél Godric haza közel tíz évszázada a varázsvilág osztatlan tiszteletét élvezi. -Nem engedem, hogy maguk szégyent hozzanak erre a névre azzal, hogy úgy viselkednek mint megannyi barbár, bugyuta, bárdoltalan bohóc.(Írói szerek. :"...by behaving like a babbling, bumbling band of baboons" aki nem érteni miért ilyen nehéz)
- nagy szemekkel néztem a tanárnőre.
~Ezt mégis hogyan mondta ki? - csóváltam a fejem és hallottam, hogy a hátam mögött lévő Weasley ikrek is ezt parodizálják ki.
-Táncolni nem más mint engedni, hogy a testünk lélegezzen! Minden lány lelkében egy hófehér hattyú szunnyad, mely kitörni vágyik és szárnyalni kész! - nézett rajtunk végig. - És minden fiúban egy oroszlán készül felszegni a fejét.... Mr. Weasley! - ment oda Ronhoz.
-Tessék?
-Jöjjön, kérem! - állította fel és vissza mentek a terem közepébe mire én elmosolyodtam. - Helyezze a jobb kezét a derekamra! - Ron csak ott állt így helyette a tanárnő rakta oda. - A másikat meg adja! - Ron meg fogta a kezét és elkezdtek keringőzni mire én nem tudtam nem felkuncogni. - Fel állni! Mindenki válasszon párt! - hirtelen valaki le támadott hátulról és be vitt a pálya közepére.
-Te legalább tudsz táncolni! - nézett rám George mire én csak elmosolyodtam és elkeztünk táncolni.... Nem értettem, hogy George miért mondja, hogy nem tud táncolni hisz tényleg nagyon jól csinálta és végre nem hülyéskedte el -lehet cska azért mert tudta, hogy akkor le ütöm-, bár azért tánc közben beszélgettünk és persze néha-néha direkt félre lépett.

A hetek csak teltek és szépen lassan lett mindenkinek párja már csak néhány volt aki még egyedül rótta a folyosókat, hogy menjen valakivel, én mivel nem mehettem Dracoval így George jött oda hozzám akit csak ölelgettem örömömbe, hogy nem egyedül kell menjek.

A tél be köszöntött és Harry épp az nap akart elhivni de szegénynek nemet kellet mondjak hisz én Georgeal mentem.

Időközben meg érkezett a bál napja és én ide-oda rohangáltam és dobáltam a ruháimat hisz semmi olyat nem hoztam ami erre az alkalomra jó lenne... Azonban hirtelen meg jelent előttem egy őz patronus.
-Gyere a bájitaltanterembe, adok valamit. - üzente mire én azonnal elkezdtem arra futni hisz alig volt időm.
Be toppantam és ott állt apám egy gyönyörű napraforgó színű ruhával.
-Te jóságos Merlin... - mentem oda.
-Nem igen mondtam neked, hogy ez ebben az évben lesz, így ezt nem adtam még oda neked. Régóta meg van... De csak most adom oda! - nyújtotta át mire én át öleltem őt és ki vettem a kezéből a ruhát. - Nah menj! - lökött meg mire én vissza rohantam a szobámba és felkaptam magamra a ruhát és magamra fújtam egy kis parfümöt amit Hermione ágyáról szedtem és a lány pont akkor jött be.
-Atya ég... Ryell te gyönyörű vagy! - állt elém.
-Köszönöm, de te is az vagy! - néztem rajta végig és egy fodros rózsaszín ruhát viselt.
-Egy kis smink nem kell? - emelte fel a szemöldökét mire én a fejemet ráztam.
-Isten mencs! Nah gyere menjünk! - fogtam meg a kezét és a nagy terem felé kezdtünk menni.

-Vigyázz! - kapott el mikor majdnem le estem a lépcsőn. - Soha nem volt rajtad magassarkú?
-Nem. Ekkora nem! - néztem meg a talpam és legalább öt centi volt a sarok.
-Ez annyira még nem nagy Rey (Írói szerk: ki ejtés: "Réy" ) . - ingatta a fejét.
-Köszi 'Mione de én ezektől inkább távol tartom magam. Nem éppen... Nőies fajta vagyok... - ingattam a fejem de akkor meg érkezünk és lassan le mentünk a lépcsőn és jó néhányan minket néztek majd elénk állt Krum aki elvitte Hermionet.
-Üdvözlöm a hölgyet! - ölelt át hátulról George és kezet csókolt nekem.
-Oh Georgie! A végén el pirulok! - kezdtem el legyezni magam és mind a ketten fel röhögtünk.
-Nah menjünk! - karolt át és indultunk a terembe ahol már nagyban keringöztek mi is be álltunk ahol George bár már nem rontotta el a koreográfiát csak be nem állt a szája. Amikor a zene le lassult a fiú magához húzott és át ölelt...
-Hugi? - hallottam a hangját.
-Hmm?
-Ígérd meg, hogy azért vigyázol magatokra... - suttogta mire én bólogattam. - Akkor jó... Nem akarom el veszíteni se Harryt se a hugomat.
-Hidd el én örök életre a nyakadon fogok lógni.
-Hát ezt reméltem is. Fred és én előre örülünk!
-Mind a ketten a halálba fogtok menekülni tőlem. - mosolyogtam.
-De legalább hárman öregszünk meg egyszerre, nem?
-De... És ezt meg is ígéred? - néztem fel rá.
-Meg. - bólintott. - És most menj tőlem távolabb mert most úgy nézünk ki mint két szerelmes pár, és mintha pont lekapni készülnélek. Ami... Nem éppen jó pont hisz a húgom vagy. - fel kuncogtam és távolabb mentem a fiútól.

A keringőzés után jött a Rock ahol én és George szét ráztuk a fejünket így az én konytom totál tönkre ment... De mikor hátra néztem Hermione nem volt a hátam mögött így elmentem megkeresni őt... És ott ült a lépcsőn és sírt.
-'Mione... - húztam fel őt onnan.
-Ne Rey.... Egyedül akarok lenni... - sóhajtott és itt hagyott.
-Szép... - ingattam a fejem.
-Elszöktél. - jelent meg George.
-Igen Hermione eltűnt én pedig meg kerestem... De nem éppen volt jó hangulatban.
-Lányok... - forgatta a szemét mire én rá kaptam a tekintetem. - Mármint lányos.... Lányok? - nevetett fel kínosan.
-Annyira hülye vagy Weasley... - ingattam a fejem.
-De azért szeretsz? Ugye hugi?
-Még jó hogy! - mentem oda hozzá.
-De nincs kedved táncolni. Ugye?
-Túl jól ismersz...
-Lassan hat éve igen. - mosolyodott el.
-Úristen... - ültem le a lépcsőre. - Már hat éve?
-Nem ma volt igen. - ült le mellém. - Akkor kezdtük a Roxfortot! - vigyorgott.
-Olyan mintha tegnap lett volna... - dőltem a vállára.
-Tisztán emlékszem.... Mikor meg tudtuk, hogy Piton nevelt lánya vagy...
-Ki akartatok tagadni... Igen! De aztán el mondtátok, hogy ez csak vicc volt és soha nem tennétek ilyet. Tudom. - szakítottam őt félbe.
-Szép emlékek...
-Azok.... - sóhajtottam egy nagyot.

*****

Amikor fáradt lettem fel mentem a hálókörzetbe és le dobtam magamról minden ruhát és fel kaptam magamra az alvós ruhám és bele dőltem az ágyba ahol egyből el nyomott az álom