Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

3. 4. (22) Rész

Másnap ki engedtek bár de maradt rajtam néhány kötés így kicsit nehezebben is mozogtam... Főleg a kezem mert az még néha fájt is...

Ma is éppen a Roxmortsba mentem -volna- de mivel én nem rég kéltem lábra így ha akarnék se mehetnék így itt maradtam Harryvel és útközben találkoztunk Remussal így el kezdtünk vele sétálgatni.

-Sajnálom, hogy el tört a seprűd, biztos, hogy nem lehet megjavítani? - kérdezte Remus miután Harry elmesélte, hogy a fúria fűzbe esett a seprűje és szanaszét tört.
-Biztos. - mondta szomorúan. - Miért vagyok érzékeny a dementorokra... És Ryell miért nem? - kérdezte hirtelen.
-Ők talán a legszörnyübb lények a világon, elszívnak minden jó érzést és boldog emlékeket és végül nem marad benned semmi csak a legrosszabb emlékeid de hidd el Harry ez nem gyengeség! Azért vagy érzékeny rájuk mert borzalmas dolgokat éltél át, amit a társaid elképzelni se tudnak. Ryell pedig... - nézett rám. - Bár mind ketten szörnyűeket éltetek át Ryellnek elnyomja a szeretet ami benne él a rosszakat... Ezt ne úgy értsd, hogy olyan szeretet ami az övé. Hanem amit kapott, neki egy szerető "apa" is jutott, neked nem...
-De én félek tőlük...
-Ahogy én is... - néztünk egymásra a testvéremmel.
-Bolondnak is tartanálak titeket, ha nem félnétek.
-Védekezni akarok! Tanítson meg rá.
-A vonaton el űzte a dementort!
-Az egyedül volt... Én sem vagyok túl jó ezen a téren, de talán tudok segíteni... De külön órákat tartunk... Ryell és közted is. - nézett rám. - Veled mumust nem használunk... Nem is tudom, hogy annak mi lenne a jó oldala... Talán semmi.
-Oké. - vágtuk rá.
-De csak az ünnepek után! Egyenlőre pihennem kell.

A hó le esett és szinte az egész iskola a Roxmortsba ment.
Épp a könyvtárban voltam mikor Harry hirtelen meg jelent és  hozzám vágott egy könyvet.
-Hé! Ezt most miért? - néztem rá idegesen és még láttam a kezébe a tekergők térképét. - Az nem Fred és Georgeé?
-De, de nekem adták jössz velem a Roxmortsba? - vigyorgott.
-Ne feledd, hogy nekem van engedéjem.
-De nem mehetsz mivel nem rég volt baleseted.
-Meggyőztél! - pattantam fel és csapot papot ott hagytam. A térképet nézve mentünk a titkos járatokon és végül ki jutottunk az egyik bolt pincéjében. Harry ránk terítette a köpenyt és ki mentünk a boltból de persze előtte ő elvett egy nyalókát amit én csak mosolyogva díjjaztam. Elkezdtük meg keresni a barátainkat de mikor meg láttuk őket épp Dracoval veszekedtek így fel kaptam egy kis havat és hó golyót csináltam ahogy Harry is és telibe el találtam Dracot.
-Ki van ott? - nézett felénk ijedten és akkor Harry is el dobta a havat és még vagy kettőt hármat.
-Maradj itt. - néztem a testvéremre, ki bújt a köpenyből és oda mentem a Mardekárosokhoz és az és fel rúgtam az egyiket a másiknak a sálát fogtam meg és elkezdtem őt pörgetni majd neki esett a fának aztán jött Draco, egy nagyot sóhajtottam és el löktem őt amit ő visítva díjazott és elkezdtem őt lefelé húzni a dombról majd elengedtem és hagytam, hogy elfusson ahogy a társai is. Oda sétáltam Ronhoz és elkezdtem a sapkáját fogdosni.
~Sajnálom Draco...
-Harry! - kiáltott Harmione.
-Rossz iker. - vettem le a köpenyt Harry pedig oda sétált mellénk és mindannyiunk el kezdett nevetni és indultunk vissza és közben elmeséltük, hogy hogy jutottunk ki és akkor észre vettük, hogy rólunk van szó valahol, Harry ismét ránk rakta a köpenyt és be mentünk az emberek után és követtük őket fel a padlásra.
-Oké halljam miről van szó? - kérdezte a nő.
-Mikor a Potter ikrek szülei megtudták, hogy veszélyben vannak, elrejtőztek kevesen tudják hová. Balck tudta és el árulta Tudjukkinek! - mondta McGalagony tanárnő.
-Nem csak elvittem Tudjukkit Potterékhez, de meg is ölte az egyik barátjukat, Peter Pettigrewt! - vágott közbe a miniszter, mi csak megdermedve álltunk és hallgattuk a történést.
-Azok a kisgyerekek... Akik folyton Black után loholtak....
-Igen mindig itt volt Jamesékkel. Hogy történt? - vágott közbe.
-Peter szólni akart Potteréknek... - mi itt lassan hátrébb lépkedtünk mert Caramel jött felénk és féltünk, hogy ki szúr de aztán vissza ment. - Sikerült is neki ha nem futott volán össze Sirius Blackkel.
-Black nem pusztán megölte szerencsétlen Pettigrewt... Porrá zúzta! Egyetlen új maradt belőle. Semmi több. - vágott közbe Caramel.
-Maga Black nem bántotta Potteréket, de miatta haltak meg!
-És most be fejezné a művét!
-De ez nem minden. - vágott közbe McGalagony.
-Hogy hogy?
-Úgy, hogy Sirius Black mind a mai napig Harry és Ryell keresztapja!- hirtelen nem tudtam levegőt venni és meg ragadtam Harry kezét mert ő meg majdnem hátra dőlt de akkor hirtelen észbe kapott és sírva elindult kifelé én nekem pedig akkor tudatosult, hogy mit mondtak mikor oda értünk arra a helyre ahol nem rég Dracoékat vicceltük meg, ott le ültünk egy sziklára és rá dőltem Harry vállára.
-Hogy tehette? - kérdeztem szipogva. Végül meg érkezett Hermione és Ron, Hermione lassan felénk sétált és le vette rólunk a köpenyt.
-Mi történt? - nézett ránk.
-A barátjuk volt... És el árulta őket! - kiabált. - Alig várom, hogy meg találjon minket! Mert ha eljön meg fogom ölni! - üvöltözött.