Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

6. 2. (35) Rész

Az órák gyorsan teltek, én csak azt az egyet sajnáltam, hogy én nem lehettem ott a kviddics válogatón így nem is tudtam be jutni... És nem is láthattam azt ahogy Ron ügyeskedik... Úgyanis nekem volt egy különórám apámmal.

Aznap este viszont be számoltak nekem mindenről és elvileg Ron nagyon jól áll...

Éppen a Mugliismeret házimat készítettem miközben Ron a vállamon pihentette a fejét és a keze az enyémet fogta... Amit az egyik Griffendéles lány nagyon nem nézett jó szemmel... Pedig Ron már mondhatni a testvérem.
-Valaki tudja mi az a "Sectumsempra-átok"? - kérdezte Harry.
-Nem.
-Valahol hallottam de nem tudom mi az. - mondtam Hermione után és fel húztam a lábam és ismét a tanulásra koncentráltam.
-Ha lenne önérzeted le adnád azt a könyvet! - ingatta a fejét 'Mione.
-Hülye lenne. Király vele. - emelte fel Ron a fejét. - Még téged is leköröz. Lumpsluck zseninek tartja.
-Mondanak vele valamit 'Mione. - mondtam úgy, hogy rá se néztem a lányra.
-Tudni akarom kié a könyv. Mutasd! - nézett Harry felé de ő azonnal be zárta azt.
-Nem.
-Miért nem? - álltak fel mind a ketten.
-Ne veszekedjetek. - suttogtam mire Ron vissza rakta a fejét a vállamra.
-Félek, hogy elszakad.
-Hogy elszakad? - mentek arrébb.
-Hermione kezében könyv soha nem szakad el. - mondtam Ronnak mire ő hangtalanul nevetett.
-Ki az a félvérherceg? - hallottam meg Ginny hangját mire én le raktam a könyveim és hátra fordultunk Ronnal és már Ginny kezében volt a könyv.
-Ki? - kérdezte Hermione nagy szemekkel.
-Az áll benne, hogy ez a könyv a félvérhercegé. - vissza dobta Harrynek.
-Jól van. - vettem fel a könyveim. - Én megyek aludni. - álltam fel.
Ahogy felértem a szobába bele dőltem az ágyba és ruhástúl aludtam el.

Másnap órák után Harryékkel eldöntöttük, hogy iszunk egy kis vajsört ebbe a szakadó hóesésben most nagyon jól esne... De abba nem gondoltunk bele, hogy Hermione nem igen bírja a piát... Úgy egy kicsivel jobb lett a kedve a kelleténél és Lumpsluck el hívott minket valamilyen vacsorára is. Éppen készültünk vissza menni mikor egy sikítást hallottunk és egy lány repkedett ide-oda a levegőben majd ordítva meg állt és mint akit kifeszítettek úgy maradt a levegőben és akkor mint akit le vágtak úgy esett a földre.
-Te jóságos ég! - futottam volna oda.
-Ne! - hallottam Hagrid hangját. - Álljatok hátrébb! - Hagrid oda ment és fel vette a lányt és Harry pedig a vitte magával azt amit a lány fogott meg de ő már csak a csomagolást markolgatta.... És egészen McGalagonyhoz mentünk, Katie barátnője el mesélte, hogy ezt a csomagot pedig Dumbledorenek szánták.
-Miért vannak mindig a közelben ha valami baj történik? - nézett ránk.
-Én már évek óta ezt kérdezem magamtól.
-Higgye el tanárnő. Évek óta kérdezgetem magamtól ugyanezt. - mondtuk egyszerre Ronnal.
-Áh Perselus! - jelent meg az apám aki elkezdte vizsgálni a nyakláncot ami Katienek kellet volna le szállítani. - Mit gondol? - kérdezte meg egy kis idő múlva.
-Azt, hogy Bell kisasszony örülhet, jogy még él.
-Meg átkozták Katiet, igaz? - szólalt meg hirtelen Harry. - A pályán kívül a légynek sem tudna ártani! Ha Dumbledorenek vitte volna akkor biztos nem volt magánál.
-Valaki megátkozta. - bólogatott McGalagony.
-Malfoy volt.
-Mivan? - néztem az öcsémre nagy szemekkel. - Ezt honnan kapartad elő?
-Ez egy rendkívül súlyos vád, Potter. - nézett hátra a tanárnő.
-De az ám! - nézett ránk apám is. - Bizonyíték?
-Csak tudom. - vágta rá.
-Szóval... Csak tudod. A képességeid jóvoltából, amelyeket az egyszerű halandó álmaiból ismerhet... Mily nagyszerű lehet kiválasztottnak lenni.
-Menjetek a hálótermetekbe, mindannyian! - nézett ránk a tanárnő mire mind elindultunk...
Az ágyban fekve néztük egymást Hermionevel mire ő hirtelen meg szólalt.
-Szerinted Malfoy volt?
-Nem hiszem... Lehet, hogy nem ő a legkevesebb diák... De nem hinném, hogy idáig képes lenne elmenni. ~Tuti, hogy ő volt. - ütötte a gondolatom a mondatomat.
-Lehet... - fordult meg.
-Jó éjt... - suttogtam és le hunytam a szemem.