Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

5. 4. (32) Rész

Éppen Hagriddal sétáltunk be a tiltott rengetegbe... Ugyanis valamit akart mutatni amit eddig senkinek nem mutatott meg de bennünk megbízott így elvitt oda minket... Hisz az a valami nagyon fontos neki... És mivel neki mennie kell... Így ránk marad, hogy velünk legyen.

Mikor épp, hogy oda értünk egy hatalmas kentaur csorda futott el előttünk...
-Fel fognak lázadni ha tovább csökkentik a területüket... - ingattam a fejem.
-Sajnos így van. - és ekkor elő jött egy óriás aki majdnem ránk lépett. - Gróp! Óvatosan. - kiáltott mi pedig hatalmas szemekkel néztük őket. - Vendégeket hoztam! - mosolygott. - Nem hagyhattam ott... Hiszen ő az öcsém... - nézett ránk Hagrid. - Vagyis a féltestvérem. De higgyétek el, hogy nagyon szelíd és ártalmatlan... Csak kicsit szertelen. - hirtelen fel kapta Hermionet mire ő visítani kezdett. - Nem kapkodunk csak úgy fel embereket! Ő az új barátod, Hermione!
-Gróp! - mondta Hermione idegesen. - Tegyél le! Most! - emelte fel a mutató ujját és az óriás arca elé helyezte. Gróp lassan le tette mellém és szomorú fejét vágott... De akkor megfordult és elkezdett valami után kutatni a hatalmas limlomok között... Vissza fordult felénk és Hermionenek adott egy kerékpár pedált aminek a csengőjét hangra bírta és az óriás vigyorogva nézett ránk.
-Élelmet gyűjt magának... De ha elmegyek nem lesz társasága, ugye rá néztek néha? Rajtam kívül már senkije nincs szegénynek.
-Számíthatsz ránk Hagrid! - mosolyogtam és vissza indultunk az óráinkra.

*****

A folyosón sétáltam egy meg beszélt helyre ugyanis Draco valamiről beszélni akart velem ám azt nem mondta el miről, csak azt, hogy pontban este nyolckor legyek abba a terembe ahol régen a patronus bűbájt gyakoroltuk de mikor épp ki tettem a lábam a szabad levegőre -mert tettem egy kis kerülő utat-, Fred és George egy első evést vigasztaltak.
-M-mi történt? - futottam oda és le gugoltam elé... És akkor meg láttam a kézen az írást.
-Umbrige történt. - nézett rám Fred.
-Ég a kezem... - mondta elcsukló hangon.
-Hogy hívnak? - próbálta terelni a figyelmét George.
-Michael.
-Nem olyan vészes csak... Csúnya.
-Talán tudok segíteni... Apámnak vannak olyan varázslatai amiket ő talált fel... Talán amit tudok... Az jó lehet erre. - mosolyogtam a kisfiúra de akkor vettem észre, hogy nincs nálam a pálcám, egy nagyot sóhajtottam és a keze felé tettem a tenyerem. - Sin dolor! - suttogtam és rá mosolyogtam. - Spanyol szó. Az jelenti "fájdalom mentes" ... Ezzel a varázslattal az a baj, hogy nem tudom egynap megtenni többször csak egyszer... És nem gyógyít csak elnyomja a fájdalmat... De ez nem törvénybe hozott varázslat... Így ha úgy vesszük... Tilos... - mosolyogtam rá.
-Jobb lett. - viszonozta mosolyom.
-Khm! - jelent meg Umbridge. - Mondtam már neked Mr. Potter és Ms. Potter... - hátam mögé néztem és tényleg ott állt az öcsém, mindannyian fel álltunk kivéve persze az első évest. - A rossz gyerekek büntetést érdemelnek.
-De hisz ő még csak első éves! - fakadt ki belőlem mire Fred megbökte a hátam, hogy ezt nem kellett volna.
-Lám csak Ms. Potter! - sétált elém mire én undorral néztem végig rajta. - Azt hiszem neked is kéne javítani a modorodon.
-Nem csak az én modorommal van gond tanárnő. - húztam ki magam és a szemébe néztem.
-Többiek menjenek! Beszélni valóm van Ms. Potterrel! - mindannyian ránk néztem és bolintottam, hogy menjenek. - A modora nem megfelelő ehhez az iskolához! - mondta mikor el mentek. - Ha tehetném ki csapnálak!
-Tehetné? - emeltem fel a szemöldököm.
-Ne üsd bele az orrod abba ami nem neked szól!
-Már elnézést tanárnő de igenis nekem szól ez. - hirtelen le kevert nekem egy pofont mire nekem oldalra csuklott a fejem.
-Büntető munka! Reggel nyolckor légy az irodámba! - fordított nekem hátat én pedig magamban halálra átkoztam őt.

Mikor meg szabadultam Umbridgetól siettem a terembe ahol Draco már várt rám... Ám.. Nem éppen jó állapotban, szemei pirosak voltak...

-Oh te jó ég mi történt? - futottam oda hozzá és végig simítottam az arcán.
-Ryell... Hatalmas bajban vagyok... - ölelt át és az arcát nyakamba temette.
-Draco... Mi történt?
-Régóta el akartam mondani de nem mertem... És nem is akarom másnak. Undorodom a gondolattól is...
-Mit tettek veled? - engedtem el.
-Halálfalóvá akarnak tenni... - nézett le a földre mire bennem össze tört valami és ahogy rá néztem az előttem álló fiúra aki úgy remegett mint egy új szülött állat lábai.. Tudtam, hogy ez nem vicc... De én csak nagyon reméltem, hogy félre hallottam vagy éppen nagyon jó színész...
-T-tessék? Biztos csak rosszul hallottam...
-Jól hallottad Lily... Hallottam ahogy a szüleim erről beszélnek még év elején... Csak nem tudtam, hogy hogyan mondjam el...
-Te jó ég... - ültem le a földre.
-Nem akartam el mondani hisz féltem, hogy utálni fogsz, te vagy az egyetlen igaz barátom ebben az átkozott iskolában. - ült le mellém.
-Semmi sem tudna a szememben meg utáltatni téged... Csak kicsit sokkos állapotban vagyok... - néztem a mellettem ülő fiúra.
-Nem is fogsz utálni... Ha az leszek?
-Soha. - ingattam a fejem mire ő halványan elmosolyodott és át ölelt.
-Köszönöm...
-Nem tesz semmit... - szorítottam magamhoz és hálát adtam az égnek, hogy nem vette észre a piros foltot az arcomon.