Az nap este mi vissza mentünk a Roxfortba és azt mondták, hogy Mollyék majd ki találnak valamit. Az ikrektől könnyes búcsút vettem és felszálltunk a vonatra és amint be értünk a Roxfortba én bele borultam az ágyamba és elaldutam.
A következő nap csak tanultam hisz semmi nem volt ami lekötött volna... Így minden házimat és az elkövetkezendő fejezeteket tanulmányoztam különböző tantárgyakból.
Hajnalok hajnalán mikor a szoba társaim már aludtak az ajtó kinyilt és be kukucskált két fej.
-Ryell, fenn vagy? - hallottam Harry hangját.
-Harry? - keltem fel és oda ki sétáltam majd halkan be csuktam az ajtót... De Ron csak bámulta a holdat és magyarázott valamit. - Hát vele mi történt?
-Szerelmi bájitalt kapott. Megyünk Lumpsluckhoz. Jössz?
-Hát ha már feljöttetek nagy nehezen! - indultam le velük és egészen a tanár szobájához mentünk ahova ő nem nagy kedvvel de be engedett minket, amint be tettük a lábunk és el modtuk mi a baj ő egyből elkezdett dolgozni egy italon ám mikor egy percre el fordultunk Rontól az hátra esett a kanapé mögé... Amin én nem tudtam vissza fogni a röhögésem.
Ám akkor ismét le ültettük és megitattuk vele az ellenszert.
-Mi történt? - nézett ránk megszeppenten.
-Szerelmi bájital. - mondtam egyszerre Harryvel.
-Egy bikaerős. - ingatta a fejét Lumpsluck.
-Cudarul érzem magam. - nézett rám Ron.
-Nem csoda. - húztam fel őt.
-És akkot jöhet egy szíverősítő. - öntött nekünk egy kis italt amit át adott nekünk és Ron egyből le húzta és össze esett habzó szájjal.
-Mi a.. Ron! - ültem le mellé és elkezdtem rángatni őt.
-Tanár úr csináljon valamit! - nézett rá Harry.
-Nem értem mi a baja! - de akkor Harry fel pattant.
-Siess Harry! - raktam Ron fejét az ölembe. - Hé, hé! Lélegezz! - néztem rá ijedten és a szája is csak egyre jobban habzott. - Harry! - kiáltottam a nevét... És akkor Ron megállt Harry pedig vissza jött és bele nyomott valamit a szájába. - Ron? - ő akkor hirtelen ki nyitotta a szemét segítettem neki fel ülni. - Ne hozd rám a frászt többet!
-A lányok fognak a sírba vinni... - dőlt vissza az ölembe.
-Téged nem lehet egyedül hagyni... - borzoltam össze a haját és a tenyerem az arcára helyeztem és egy puszit adtam a homlokára.
-Ha nem ismernélek jól... Akkor rég azt hittem, hogy belém vagy az ikrekbe zugtál bele. - mosolygott mire én meg forgattam a szemem fel álltam és fel húztam Ront és el kísértük őt a gyengélkedőbe ahol egész este ott voltunk vele... És reggel Hermione és Ginny is megérkezett de Hermione a kezét markolászta végig míg én Ginny mellett ültem és a fejemet a vállán pihentetem.
-Hol van az én Von-Vonom? - hallottam Lavendert. - Ugye nagyon várt engem? - jelent meg előttünk.
-Nah már csak ő kellett... - forgattam meg a szemem.
-Ti meg mit kerestek itt? - nézett rám és Hermionére.
-Már megbocsáts, hogy kértem az engedélyed hogy a mondhatnitestvéremmel' legyek. - forgattam a szemem.
-Ezt én is kérdezhetném tőled! - állt fel Hermione.
-Én a barátnője vagyok! - jött közelebb.
-Én pedig képzeld... A barátja!
-Na ne nevettess! Hetek óta szóba se állsz vele! Most, hogy érdekes ember lett, ki akarsz vele békülni!
-Szerinted volt időnk vele lenni? - emeltem fel a fejem és a lányra néztem. - A nyakán lógtál mindig és szó szerint.
-És meg mérgezték te agyalágyult és eddig is érdekes embernek tartottam!
-Ne félj Von-von itt vagyok neked! - jött közelebb.
-Hermione... - kezdte el mondogatni a nevét hirtelen mire Lavender sírva el rohant barátnőm pedig ismét a kezét fogta.
-Gyere... - fogtam meg Harryt. - Hagyjuk itt a gerlepárt.
-Oh te! - nézett rám Hermione. Lassan ki sétáltunk ám Harry elfutott mellőlem és akkor vettem észre, hogy Dracot követi de az eltűnt mikor utol értük volna.A napokban Lavender gyilkos szemmel nézett engem és Hermionet... Éppen ettünk mikor Harry meglátta Katiet és felpattant... De akkor megjelent Draco és Harry utána futott.
-Fene vinné el a ti kettős harcotokat! - futottam utánuk és útközben rókává változtam.
Egészen a mosdóig mentünk ahol engedtem, hogy Harry menjen be elsőnek és amint be ment én be futottam a kis résen és elbújtam De akkor hallottam ahogy Draco sírt...
-Tudom mit tettél Malfoy! Megátkoztad, igaz? - de akkor ők elkezdtek harcolni mire én próbáltam nem elő jönni és le állítani őket.... Hallgattam ahogy egymásra szórják az átkokat... Ami ellen nem tehettem semmit... és emiatt gyűlöltem magam.
-Sectrumsempra! - kiáltotta Harry és ki futott az ajtón mikor rá jött mit is tett.
-Ne! - bújtam elő és vissza változtam emberré és ott volt Draco aki a vízben vérfoltot hagyott maga után... És az inge vérben úszott. - Hogy volt... Hogy? Vulnera sanentur! - mondtam a varázs igét amit apám tanított régen, elismételgettem egy párszor míg a vér teljesen el nem tűnt. - Draco? - mondtam könnyek között. - Kérlek... Válaszolj... - neki dőltem a falnak és Dracot pedig magamhoz húztam... És lassan végig simítottam az arcán és jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy tiszta víz vagyok. - Nem hagyhatsz itt te is... Szükségem van rád... Sajnálom ahogy a múltkor reagáltam! Esküszöm nem fordul elő többet... Csak ne hagyj itt... Nem tudom, hogy jól mondtam-e a varázsigét... - folytak le a könnycseppek a szememből... - Sajnálom... - lassan közelebb hajoltam hozzá és egy lágy csókot leheltem az ajkaira. - Ha hamarabb léptem volna... Akkor most nem lenne ez... - döntöttem a homlokomat az övének ám akkor vettem észre, hogy lélegzik... - Hála az égnek... - adtam még egy utolsó csókot neki... És akkor valaki be nyitott mire én gyorsan le tettem Draco fejét a padlóra és átváltoztam rókává és elbújtam és akkor láttam, hogy az az apám... Gyorsan ki rohantam a mosdóból és felrohantam a szobámba.
ESTÁS LEYENDO
Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)
FanficEgy lány... Akit túl élte a halálos átkot ikertestvérével... Ám míg testvérét Dursley-ékhez vitték őt Piton vitte magával mikor ott járt az nap mikor az átok elsült.... Piton nem tudta őt ott hagyni így elhozta és ő nevelte fel... *Minden vasárnap ú...