Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

5. 5. (33) Rész

-Mennünk kell Sirius még mindig bajban van!

Útközben találkoztunk, Nevillel, Lunaval, Ginnyvel és Ronnal... Luna pedig ki találta, hogy theszrálokkal megyünk ami bár egy kicsit nehézkes volt hisz nem mindenki látta őket... De végül egészen Londonig repültünk és amint földet értünk Harry után futottunk aki egészen addig szedte a lábát amíg meg nem érkeztünk egy jóslásgömbökkel teli helyre... Harry előre futva ment én pedig loholtam utána míg a többiek utánam.
-Itt kéne lennie! - fakadt ki Harry.
-Harry... - szólalt meg Neville. - Itt a neved... - néztük a gömböt amit ő lassan meg fogott... De az elkezdett mondani valamit de én nem arra figyeltem hisz minden olyan csendes volt... Valami nem stimmelt és akkor meg láttam.
-Itt! - mindenki a halálfalóra emelte a pálcáját de az nem riadt meg csak jött felénk.
-Hol van Sirius? - kiáltotta Harry.
-Megtanulhatnád már, hogy más az álom, és más... A valóság... - tüntette el a maszkját.
-Lucius... - sziszegtem és undorodva néztem rá.
-Azt láttad amit a Sötét Nagyúr a szemed elé tárt. Add ide azt. - ki kaptam Harry kezéből és dobásra készültem.
-Ha egy moccanást is tesz... Összetöröm. - mondtam rezzenés mentes arccal.
-Ohha! Kitanulta a játékot! - hallottam egy nőt. - Az icipici bébi. - mondta nevetve. - Potterkék!
-Bellatrix Lestrange... - mondta Neville.
-Oh, Neville Longbottom? Apuék hogy vannak?
-Mindjárt jobban! - vágta rá és támadott volna de Harry le fogta.
-Most mindenki nyugodjon meg... - mondta Lucius. - Mi csak a jóslatot akarjuk!
-Miért csábított ide Voldemort? - kérdezte Harry.
-Ha nem kínozta volna Siriust Voldemort akkor nem lennénk itt.
-Ki mondjátok a nevét? Félvérek! - üvöltötte el a végét.
-Semmi baj, ők csak érdeklődnek.
-A gömböt csak az veheti le a polcról akiről a jóslat szól. Ez neked igazából szerencse. - egyre több halálfaló jelent meg körülöttünk mire én és a többiek védtük a területet és Harry pedig szembe maradt Luciussal. - Nem vagy kíváncsi rá, hogy honnan ered a kapcsolat közted és a Nagyúr között? Miért nem tudott megölni azt a két kisgyermeket, akik voltatok? Nem érdekel, hogy milyen titkot rejt a sebhelyetek? Minden válasz ott van a kezedben... - nézett a végén rám. - Nem kell mást tennetek, csak ide adni, és mindent meg mutatok nektek.
-Tizennégyévet vártam erre... - mondta Harry. Egy kicsit még ki bírom. Most! Stupor! - kiáltottuk mind egyszerre és a halálfalok eltűntek mi pedig el kezdtünk futni.
-Rey vigyázz a gömbre! - futott mellém Hermione de akkor szét váltunk és mindenki össze-vissza kezdett futni és hiába mentünk bármerre ők jöttek utánunk.
-Stupor! - kiáltottam és a halálfaló felé küldtem ám az eltűnt majd vissza jött egy fekete füst kíséretében. Futottam ahogy a lábam bírta, ahigy át néztem a polcokon ki tudtam venni a bal oldalamon Lunát aki ugyanúgy futott az életéért figyelve, hogy közbe ne bukjon orra. Ahogy szaladtam előre mindannyian egy ponton kötőttünk ki így mindenki már egy helyen volt. Ginny hirtelen meg fordult a halálfalók felé és fel emelte pálcáját.
-Reducto! - kiáltotta Ginny és a hatalmad fény a halálfaló felé ment.... És a gömbök el kezdtek lefelé esni a varázslat miatt.
-Fuss.... Futás! - üvöltöttem és elkezdtünk az ajtóhoz futni, a hátunk mögött lévő gömbök potyogtak le és a polcok is dőltek le... Végül oda értünk az ajtóhoz és ki ugtottunk rajta és épp mikor a földre estünk volna megálltunk felette egy másodpercre és úgy estünk le, hála az égnek, hogy itt van nekünk Hermione aki ismerte ezt a varázslatot.

Lassan fel álltunk és Harry a függöny felé ment és hallottam ahogy suttognak...
-Értitek, hogy mit mondanak? - kérdezte Harry.
-Mi nem halljuk...
-Én is hallom őket...
-És én is... - mondtam Luna után. - Ezek... - egy nagyot sóhajtottam. - Az elhunyt szeretted hallod mögűlle... - mentem Harry mellé.
-Ez csak egy romos boltív! - mondogatta Hermione.
-Nem... Ez nem az... Ez a függöny...
-Mindeki mögém! - mondta Harry de én nem mögé hanem mellé álltam és a pálcáinkat ismét fel tartottuk és hirtelen a fekete köd ránk támadt mire én Harryt és a gömböt védtem... A földön feküdtünk és azt vettük észre ahogy a barátaink a falnál vannak és mindet egy halál faló tartja és a nyakuknál van a pálca.
-Komolyan fel merült bennetek... Annyira naivak vagytok... - nézett rám és Harryre. - Azt hittétek, hogy gyerekeknek van esélye ellenünk? - jött felénk Lucius mi pedig fel álltunk és a gömböt szorosan a markomba fogtam. - A helyzet egyszerű és világos! Vagy átadod a jóslatot vagy a barátaitoknak végük. - állt elém és ki nyújtotta a karját.
-Oda ne add! - kiáltott Neville... Lassan át nyújtottam neki de akkor megjelent Sirius.
-Kotrodj a keresztgyermekeimtől! - kevert neki be egyet és a gömb ki esett a kezéből így az összetört... Megjelent néhány ember de nem láttam, hogy kik mivel Sirius meg ragadott engem és Harryt és elkezdett velünk futni.
-Hívjátok a többieket és tűnjetek el innen!
-Nem! Itt maradunk veled!
-Hősiesen harcoltatok, a többit bizzatok rám! - de akkor ránk támadtak amit mi ügyesen ki védtünk és csak egy talált el ami egy kisebb sebet okozott az arcomon, körülöttünk mindenki harcolt kivéve persze a barátaink akiket elrejtettek.
-Capitulatus! - kiáltotta Harry és Lucius kézből ki esett a pálca.
-Szép volt James! - mondta Sirius mire nekem le esett az állam. - Hercegnő vigyázz! - kapott el az egyik átok elől és ismét ki védett egyet és sikeresen le lökte Luciust.
-Avada kedavra! - hallottam de nem tudtam, hogy honnan jött... De akkor az eltalalta Siriust..
-Ne... - esett ki a pálca a kezemből. - Ne.. - oly szelíden dőlt hátra mintha kedvéért le lassult volna az idő, teste kecses ívbe feszül és úgy hanyatlott a boltív megfakult függönye felé...
-Ne! - kiabált Harry és Remus le fogta őt, míg engem Tonks és ordítva álltunk a függöny előtt, a szememből hirtelen el eredtek a könnyek amik szaporán estek a földre és Harryvel az ordításunk már már versenyt tartottak, hogy kié a leghangosabb... Akár mennyire próbáltam szabadulni nem ment így lassan beletörödtem és össze estem a földön és Tonks védelmező ölelése zárt körbe én pedig csak fuldokolva sírtam a karjaiban...