Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

3. 1. (19) Rész

Az ágyamból fel ülve néztem az asztalomra ahol a kis levél hevert, hogy ismét felvételt nyertem a Roxfortba.

Egy nagyot ásítottam és végig simítottam a Temenen aki éppen az ölembe ült és mikor megérezte a kezem el kezdett dorombolni, elmosolyodtam és fel vettem őt majd oda mentem az ajtómhoz és lassan ki nyitottam de azonnal megálltam mert láttam ahogy apa a földön ül és képeket néz és valami írásokat és egy-egy könnycsepp a földre esett miközben a fényképeket szedte elő egy dobozból.
-Apa? - sétáltam oda mire ő rám nézett és le törölte a könnyeit.
-Lily... Nem láttalak... - tette el a fotókat amin ő volt és egy vörös hajú lány.
-Ez anya? - ültem le mellé és le raktam a macskát az ölembe.
-Igen... - simított végig a képen. - Ő itt Lily Evans az édes anyád. - mutatott a képen lévő fiatal lányra. - Ez pedig én. - mutatott most a mellette lévő fekete hajú kisfiúra. - Ugyanúgy nézel ki mint ő... - mosolygott rám. - Mindenben rá hasonlítasz... Bár van benned sajnos Jamesből is... - ingatta a fejét. -Tudnod kell valamit.... Amit kevés ember tudott Lilyről... - nézett rám komolyan és el rakta az utolsó képet is.
-Mi az? - simogattam az ölemben lévő macskát.
-Azon a napon mikor Tudjukki megtámadott titeket... Lily... - egy nagyot nyelt és le hunyta a szemét. - Várandós volt James második lányával. Harry és a te húgoddal. - nézett rám mire én csak nagy szemekkel néztem rá és könnyek szöktek a szemembe es amint észre vette Temen elkezdett a hasamhoz dörgölözni.
-T-tessék?
-Fridea Potter. - mondta halkan.
-Te ezt... Honnan? - néztem rá nagy szemekkel és a könnyek csak potyogtak a szememből de Pitonnak is ki volt sírva a szeme.
-Ő mondta nekem és én adtam neki a nevet, erre még ő kért meg.... Az apád bár nem tudta, hogy a név az én ötletem... - mondta és lassan le folytak a könnyei a szeméből. - De a kislány már soha nem tudott megszületni mert... Ő megölte Lilyt és vele együtt a kislányt.... - lassan át ölelt engem és mindketten elkezdtünk sírni.
-Apa...
-Hm? - ölelt szorosabban.
-Te az édesanyámat... Látod Edvis tükrében?
-Igen... Őt... - egy nagyot sóhajtott és elengedett majd rám mosolygott. - De te mindennél többet jelentesz nekem és nem engedem, hogy neked bármi bajod essen hisz te vagy az én egyetlen lányom és az egyetlen egy gyerek akit képes vagyok elviselni és szeretek is. Te vagy az én fényem a sötétben... Lily. - simitotta meg a hajam.

*****

A néhány nap el telt és sikeresen fel dolgoztam amit Piton mondott bár még mindig sokk hatása alatt voltam... De Piton se volt igazán jó állapotban... De ezt most félre kellett raknunk, hisz iskola az a nyakunkon volt és már be is szereztük a könyveket és egy ember is be jött sokszor hozzánk a házba név szerint Remus Lupin aki nagyon kedves volt és el látott engem rendesen csokival... Ami egy évre is elég volt, aztán ki derült, hogy ő egy vérfarkas és azért jött hozzánk, hogy Pitontól el kérjen egy fiola bájitalt ami ami gyengíti az átváltozást... De nem figyeltem így pontosan nem tudtam mit csinál vele akkor éppen pakoltam a Roxfortba és az terelte el a figyelmem.

Másnap már a állomáson köszöntem el Pitontol és mosolyogva vártam, hogy megjöjjön a vonatom mert egy kicsit korán jöttem de nem igazán telt el sok idő mikor meg telt az egész megálló varázslókkal és boszorkányokkal. Elkezdtem inni az almalevet amit még apám adott és éppen mikor nyeltem volna le megjelent Draco aki rengetegett nőtt, komolyodott és be kell vallani helyesedett is, én pedig mikor megláttam ki köptem a számban lévő innivalót és elkezdtem köhögni mert sikeresen félre is nyeltem és sok ember is rám nézett ahogy el kezdtem fuldokolni többek között Draco is és mikor fel néztem ő engem nézett így elvörösödtem...
~Hogy lett ő ennyire helyes? - ingattam a fejem és egy nagyot sóhajtottam.

A vonat éppen ekkor érkezett meg amire én fel pattantam és el kezdtem keresgélni egy üres fülkét de sikeresen neki mentem valakinek. -Sajnálom! - mondtam majd fel néztem az emberre... Dracora...
-Semmi baj. -vágta rá majd el rohant én pedig nagy szemekkel néztem utána.
-Tanult egy kis jó modort? - kérdeztem magamtól de inkább tovább mentem és be ültem az egyik fülkébe ahol az az ember aludt aki hozzánk járt a főzetekért és akkor megjelentek a barátaim akik nyakába azonnal bele ugrottam. -Annyira hiányoztatok! - öleltem át mind a hármat olyan szorosan amilyen erősen csak tudtam.