Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

2. Rész

Fel keltem és szó szerint ki pattant a szemem hisz azt álmodtam, hogy egy zöld fény jön felém és egy női sikítás hallatszott de borzasztóan hangosan, bár nem ismertem fel mégis azt éreztem, hogy a sikoly a lelkemig hatol.

Fel kaptam a talárom és le rohantam a mosdóba amilyen gyorsan csak tudtam, oda rohantam a tükörhöz és a mosdó kagylóra támaszkodtam.

-Mi a fene volt ez? -néztem a tükörben lévő magamra ami fáradtan nézett vissza rám.
-Ki az? -hallottam meg egy vékony hangot.
-Te ki vagy?
-Inkább te ki vagy? -női hang...
-Ryell..
-Hisztis Myrtle!
-Menj el... -kértem a lányt.
-Miért?
-Menj el! -emeltem fel a hangom mire ő szipogva elment, semmi kedvem nem volt most hozzá, gondolkodni akartam, hogy mi lehetett ez a álom... Nagyban gondolkoztam mikor Draco Malfoy lépett be. Nagyokat pislogva lépett oda hozzám.
-Te... -nézett rám nagyra nyílt szemekkel.
-Felejtsd el én itt sem voltam! -mentem volna el de meg fogta a csuklóm, semmi kedvem nem volt beszélni de persze,hogy ilyenkor találnak meg.
-Miért vagy itt?
-Ne hidd, hogy neked mondom el! -rántottam volna el a kezem de nem engedte. - És te miért vagy a LÁNY mosdóban?
-MIÉRT?! -mondta erélyesebben mire én megrezzentem.
-Könyörgök... Engedj! -néztem fel a fiúra. Hatalmasat sohajtott és elengedett. Ki futottam ki az udvarra korán volt még így senki nem volt kinn. Végig simitottam a kezemen ahol Draco szorította... Gyerek mégis rettentően erősen szorít. Le ültem a padra és át öleltem a lábam mire Draco is hirtelen mellettem termett.
-Figyelj! Értem én, hogy azt látod, hogy utállak részben igaz de.... -ült le mellém a szőke fiú. Kíváncsian rá néztem. -Mi volt a baj? -nézte a fát, az én szememben bele se nézett. Egy nagyot sóhajtottam és elmeséltem neki az álmom. -Ezt nem akartad elmondani?
-Draco!
-Jó oké! -emelte fel védekezően a kezét.
-Azért nem akartam el mondani mert előbb én akartam megfejteni! Mert szerintem te nem tudod, hogy ez mi lehet!
-Értem... Hát valóban én sem tudom mi lehetett.
-Szerintem menjünk enni! -álltam fel egy pár perc múlva.
-Támogatom! -állt fel ő is. Egy pár perc múlva már a asztalainknál ettünk.

Ron és Hermione mellett ettem és velem szembe Harry mellette meg a Weasley ikrek. Elbambultan Dracot néztem ahogy mosolyogva magyaráz amikor ide pillantott én le vettem róla a szemem.

-Ryell? -nézett rám Hermione.
-Hmm? -fordultam felé.
-Mit néztél?
-Csak... Hm.. A plafont! -mutattam fel. Miközben ettünk csámcsogás csapta meg a fülem mire mind a hárman Ronra néztünk aki szó szerint zabálta a húst.
-Hm? -nézett ránk meglepetten. -Mi az?
-Semmi, semmi! -ráztam meg a fejem.

Miután meg ettünk annyit amennyi belénk fért mentünk bájitaltanra -de persze Ronra várt az egész csapat vagy plusz tíz percet-. Igazából az órán annyit szürtem le, hogy Harryt utálja az apám... A többi órán figyeltem és amit tudtam jelentkeztem de persze Hermione haladt a ponttal. Igen. Én számoltam, hogy kinek lett több jó válasza... Kábé... Tizzel alázott meg. Nem is lenne baj... Ha nem tizenkettő kérdést tettek volna fel.

Mikor volt egy kis szabad időm le sétáltam a könyvtárba és elkezdtem olvasgatni amit érdekesnek találtam, mikor már vagy egy halom könyv volt körülöttem -amik miatt igazából már nem is láttam mert egy kis barikád lett-. Épp mikor végeztem A kis herceg egyik oldalával akkor toppant be Draco és Harry, vagyis a hangokból ítélve ők lehettek azok.

-Áhh Potter! Nem untad meg a Weasley társaságot? -horkantotta gúnyosan. Kicsit beljebb húzódtam, hogy ne látszódjon ki semmim és csak a hatalmas könyv kupacot lehessen látni.
-Ne merészelj bármit is mondani rá! -felelte idegesen. Csodálkoztam, hogy lettünk mi négyen ennyire jóba én, Hermione, Ron, Harry mintha évek óta ismernénk egymást.
-Miért mi lesz? Diffindo! -kiáltott de Harry el ugrott előle... Szerencsére hisz a fa polcnak annyi lett, vagyis amennyire láttam. -Ennyit rólad Potter! -nevetett fel és ki ment. Utána pedig Harry egy grimasz kiséretében. Én csak kezembe vettem ismét a könyvet és egy hatalmasat sóhajtottam.
-Hogy lehet vele ilyen velem meg olyan.. -sugtam magam elé.
Megkerestem azt az oldalt ahol tartottam és ismét olvasgatni kezdtem kedvenc mugli könyvem.