Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

3. 3.(21) Rész

A napok gyorsan teltek és pár nap után már vissza mehettünk a szobáinkba és azon kaptuk magunkat, hogy az őszies idő elmúlt és a csípős, hideg tél jött...

Én egyre többet voltam Dracoval és már ki merem jelenteni, hogy jó barátom lett de persze ez nem azt jelenti, hogy nem szologatott be nekünk mert kénytelen volt az apja miatt de legalább már ténylegesen tudtam, hogy mi áll ennek a háttérébe.

Éppen a teremben ültem ahova hirtelen apám be rongyolt és néhány pálca suhintással be zárta az ablakokat és hidegen nézett rajtunk körbe.
-Lapozzatok a 394. oldalra! - magam elé raktam a könyvet és ahogy ki nyitottam láttam, hogy a vérfarkasokról lesz szó mire én fel néztem Pitonra amolyan "most komolyan bemártod őt" fejjel. Lassan a hátunk mögé sétált...
-Elnézést uram. Hol van Lupin tanár úr? - kérdezte Harry.
-Nem hinném, hogy közöd van hozzá. - vágta rá, mire nekem be ugrott... Teli hold van ma.
-Rosszul van, Harry. Ma találkoztam vele. - mondtam Piton helyett mire ő rám nézett és meg forgatta a szemét.
-Ahogy Ms... Potter mondta. - gondolkodott el, hogy Potter-t vagy Piton-t mondjon. - Nah lapozzatok arra az oldalra amit mondtam! - sétált el és ki vetitt a táblára egy vérfarkast.
-De tanárúr, meg csak a rőtsipkás és a bicegóc jön! - nézett hátra Hermione. - Az éjjeli állatok később jönnek!
-Csendet! - kiabált fel. - Ki tudja mi a különbség az animágus és a vérfarkas között? - itt fel emeltem a kezem. - Egy animágus erre nem válaszolhat. - mondta mikor meglátta, hogy jelentkezem. Sóhajtva le tettem a kezem és vártam a jelenkezőket és ekkor vettem észre, hogy Hermione már már a plafont eléri annyira nyújtja a kezét. - Senki?
-De tanárúr. Az animágus önszántából változik állattá, a vérfarkas pedig kénytelen, teliholdkor mikor átváltozik, elfelejti, hogy ki is ő. A barátját is képes megölni. A vérfarkas csak a fajtársai hangjára reagál! - hadarta el Hermione mire Draco felvonyitott amit én nem tudtam mosoly nélkül hagyni.
-Köszönjük Malfoy. - nézett rá Piton mire a fiúnak le fagyott a mosoly az arcáról. - Másodszor szól engedély nélkül Ms. Granger! Nem tud lakatot tenni a szájára, vagy örömét leli benne, hogy ilyen tudálékos?
-Ez most jogos! - mondta mellettem Ron.
-Öt pont mínusz. Tudatlanságotok gyógyítására mindenki lead nekem egy házidolgozatot a vérfarkasról és felismeréséből. - mindenki nagyot sóhajtott és akkor vettem észre, hogy Draco engem néz könyörögve mire én csak bólintottam, hogy segítek neki tanulni.
-De hisz holnap meccs van! - szólalt meg hirtelen a testvérem.
-Akkor vigyázz magadra, Potter. - mondta miközben közel hajolt hozzá. -A végtag vesztést nem fogadom el kifogás gyanánt.
-Azért odáig ne fajuljanak el a dolgok. - mormogta az orrom alatt.
-Nem kértük, hogy kommentálja. - nézett rám az apám mire én csak idegesen ki fújtam a levegőt.
-Akkor is... - az óra ismét folytatódott és az egész óra unalom volt ahogy az utána lévő többi is. Az utolsó órámról ki lépve rohantam le a könyvtárba és meg álltam az asztal mellett ahol Draco ült.
-Megjöttem! - vigyorogtam rá.
-Akkor segítesz? - paskolta meg maga mellett a helyet mire én le ültem mellé és elkezdtünk írni és tanulni a vérfarkasról való szöveget.

*****

Idegesen toporzékoltam a lelátón ugyanis most Lee sem kommentálta a meccset ugyanis semmit se láttunk olyan nagy vihar volt így a padon állva figyeltem ahogy össze-vissza cikáznak és mivel imádom az esőt így kapucni nem volt rajtam az az a hajam az már tiszta víz volt, a szememmel a tesvéremet kerestem mire észre vettem, hogy hidegebb lett mint kellett volna így kezdtem aggódni, fel fedeztem közben néhány előttem álló Mardekáros fiút és mikor vissza néztem Harry zuhant lefelé.
-HARRY! - visítottam teli torokból és el kezdtem a korlátokhoz futni de akkor valaki ki gáncsolt és át estem a korláton és annyit láttam, hogy Draco Monstroval kiabál... Aztán azt láttam, hogy a föld egyre közelebb és közelebb van... És hatalmas fájdalmat éreztem mindenhol és elsötétült minden.

Lassan magamhoz tértem és akkor vettem észre, hogy itt vannak csomóan.
-Ryell! - pattant fel Harry és át ölelt.
-Áu! - fogtam meg hirtelen a karom.
-Még fáj? - jött oda Hermione.
-Mi történt? - néztem a barátaimra.
-Legalább tíz métert zuhantál, Dumbledore pedig csak akkor vette észre mikor épp, hogy földet értél... De az is késő volt... - mondta Fred.
-Eltört a jobb kezed, a lábad, a gerinced meg repedt és a bal kezed megzuzodott. - sorolta George. - De már csak a jobb kezed van rossz állapotban az tört elvileg a legjobban.
-És más még fáj? - jött mellém Ron.
-Nem... Csak a kezem. - fintorogtam.
-Nem csodálkozom. - ingatta a fejét Harry. - De Madam Pomfrey nagyon jó munkát végzett!

Az idő gyorsan telt az idő míg Harry elment sőt... Mindenki elment és csak én maradtam bent és akkor vettem észre, hogy valaki be jött hajnalok hajnalán.
-Jól vagy? - futott oda hozzám Draco.
-A kezem fáj de azon kívül igen. - ültem fel.
-Hála az égnek! - ölelt át óvatosan. - Annyira aggódtam! Monstro miatt estél le, kiabáltam de aztán rá jöttem, hogy hülyén jövök ki belőle így rá fogtam arra, hogy ha rá jönnek, hogy mi voltunk akkor abból csak mi jövünk ki rosszul. - engedt el.
-Nem kell értem aggódni én mindent túl élek! - mosolyogtam rá.
-Azért nem kell ennyire barátkoznod a halállal. - ingatta a fejét és le ült mellém én pedig arrébb csúsztam, hogy el férjen.
-Én nem akarok, ő akar velem. - ingattam a fejem.
-De akkor biztos, hogy jól vagy? - nézett rám.
-Igen. Madam Pomfrey ismét jó munkát végzett. - mosolyogtam rá és te raktam a fejem a vállára. - Neked nem kéne ki menned? - nevettem fel. - "A Mardekár és a Griffendél nem lehet jóba!" - mondtam nyafogos hangon.
-Amíg nem látnak nem baj! - rázta a fejét. - Először is az a fontos, hogy jól legyél.
-Jól vagyok! - néztem fel rá.
-több mint tíz métert zuhantál, velem ne viccelj, hogy ezek után jól vagy! - nézett rám idegesen mire én vissza helyeztem a vállára a fejem és lemondóan sóhajtottam.
-Akkor jó éjszakát.
-Te a vállamon akarsz el aludni? - nevetett fel és ő pedig a fejemre rakta a fejét és lassan hátra dőlt.
-Igen. - vágtam rá.
-Hát jó.. Akkor jó éjszakát. - rakta át a kezét a vállamon és mind a kettőnket el nyomott az álom.

*Draco szemszöge*

Lassan ki nyitottam a szemem és azt vettem észre, hogy Ryell még mindig a karomban alszik és elmosolyodtam, hogy végre van egy igaz barátom.
-Látom fel keltél. - hallottam meg egy hangot mire én oda kaptam a fejem és ott állt Lupin professzor tőlem pár méterre. - Áh ugyan, ne aggódj én tudtam, hogy barátok vagytok, ugyanolyan mint az anyja képes meglátni benned a jót még ha te nem is látod magadban vagy más nem látja benned! - mosolygott rám ám abban a mosolyban szomorúság is volt. - De menned kéne ha nem akarod, hogy mások is meglássák, hogy egy Griffendéles lánnyal barátkozol.
-Ha fel állok, fel kel... - suttogtam.
-Ha ügyesen csinálod nem. - mondta a professzor, lassan ki húztam a kezem alóla és nagyon lassan le emeltem a fejét a vállamról és a párnara raktam mire Ryell fél álomban keresgélni kezdett de végül feladta. - Mondtam. Nah menj. - intett a fejével mire én el mosolyodtam de amint ki léptem a gyengélkedőből le fagyott a mosolyom.
-Hogy mondjam el neki, hogy tudja apám, hogy mit tett Csikócsőr és tuti, hogy tenni is fog valamit... - suttogtam és inkább el indultam a hálómba.

*Remus szemszöge*

Miután ki ment a Malfoy fiú Lily egy ideig keresgélt de ezt mind fél álomba így nem is kelt fel.
-Nem is tudtam, hogy ők ketten jóba vannak. - hallottam Madam Pomfrey hangját.
-Csodálom, hogy nem küldtem ki a fiút. - mosolyogtam a nőre.
-Láttam rajtuk, hogy fáradtak... Azért nekem is van szívem Remus. - ingatta a fejét majd oda ment Lilyhez és normálisan be takarta őt.
-Holnapra jobban lesz?
-Igen. De a kézen kötést kell hordania és vigyázni vele... Az tényleg nagyon el tört így ott az orvosság lassabban hat.
-De legalább jobban van már. - mosolyodtam el majd el köszöntem a nőtől és én is elmentem aludni...