Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

2. 1. (13) Rész

Az idő gyorsan ment és már csak arra eszméltem, hogy lassan kezdem a második évemet.

Augusztus vége fele jártunk és már mindenem meg volt... Kivéve néhány könyv, viszont egy üzenet se érkezett Harrytől és a többieknek se üzent ugyanis a többiektől kaptam baglyot. Hiába írtam neki, gondoltam, hogy Dudleyék elzárták a baglyát vagy ilyesmi és ezzel nyugtattam magam...

Ki kászálodtam az ágyból és kócos hajjal mentem ki Piton elé.
-Jó reggelt! -mondtam neki asítva.
-Neked is! Ma el megyünk meg venni Lockhart könyveit! -nézett rám apró fintorral.
-Jaj ne már! Most tényleg ő fogja tanítani nekünk a sötétvarázslatok kivédését? -kérdeztem fintorogva.
-Én se vagyok érte oda!
-Annyira beképzelt! -vágottam hanyatt a kanapén és Temen fel ugrott a hasamra.
-Mikor menjünk?
-Soha? -nevettem fel kínosan de amikor fel néztem egy morcos arccal néztem szemet. -Jó... Előbb fel öltözők! -ültem fel és le raktam a macskát a kanapéra. Be mentem a szobába és le vettem az alvós ruhámat és fel kaptam egy sárga hosszú ujjút és egy farmert aztán ki léptem. -Mehetünk! -mondtam és egy hatalmasat sohajtottam.
-Gyere! Hopponálunk! -aprót bolintottam és oda sétáltam mellé.

‧͙⁺˚*･༓☾»»--⍟--««☽༓･*˚⁺‧͙

Miután át jártunk minden boltot az utolsó Lockhart volt... Aki éppen a könyveit osztogatta amik alá voltak írva.
-Lily....
-Igen? -néztem fel Pitonra.
-Áh! Perselus! -hallottam egy hangot.
-Malfoy. -fordult meg és ott állt velünk szembe Lucius és Draco.
-Veled van az egyik Potter? -emelte fel az egyik szemöldökét.
-Örökbe fogadtam.
-Miért?
-Ahhoz semmi közöd sincs! -éreztem ahogy a levegő meg fagyott közöttük. -Ha megbocsátotok! -meg fogta a kezem és arrébb húzott. -Figyelj! Én most el megyek, egy óra múlva vissza jövök, jó?
-Egy? Addig mit csináljak? -néztem rá meglepetten de ő csak oldalra billentette a fejét én pedig meg néztem mit akart mutatni... És ott állt a Weasley család ,Harry és Hermione.
-Tehát egy óra jó? -nézett rám.
-Rendben! -öleltem át. -Szia apa! -futottam el.
-Szia Lily! -kiabáltam utánam. Harry felé futottam és szó szerint ugorva öleltem át és épp, hogy csak meg tudott fogni úgy, hogy ne boruljunk el.
-Harry! -öleltem magamhoz.
-Szia Ryell! -mikor elengedtem oda mentem Ronhoz és őt is át öleltem meg a többi Weaslyt is és persze Hermionet.

Mindent el meséltek azt is, hogy úgy hozták el Harryt, hogy az ablakon kellett ki másznia és, hogy amíg nem kezdődik a tanév addig Ronéknál marad.
Épp mentünk be Lockhart könyveiért de az a félnotás észre vett minket és oda vitt maga mellé.
-Itt a két Potter testvér! Áh! Biztos nagyon örültök, hogy találkozhattok velem!
-Igen, nagyon! -mosolyogtam apró fintorral.
-Nézzetek a kamerába! -fogott minket karon mi pedig magunkra erőltettünk egy mosolyt és le fotóztak minket. -Tessék! Teljesen ingyen kapjátok! Ez az én ajándékom! Áh ők a kis barátaitok? -mutatott a Weasley gyerekekre. -Gyertek gyertek! Nektek is ingyen adom mert ennek a két gyereknek a tökéletes barátai vagytok nah meg persze az én végtelen kedvességem miatt is! -nyomota a kezünkbe a könyveit, aztán még elkezdte magyarázni az ő élményeit, kalandjait -ami egyáltalán nem érdekelt-, ami rengeteg idő volt.
-Menjetek! Addig én dedikáltatom a könyveket! -mondta Mrs. Weasley
-Menjünk! -mondtam a többieknek és sietősen mentünk ki a boltból, vagyis mentünk volna ha Draco Malfoy nem állja az utunkat.
-Hízott a májad mi Potter? -jött elénk hencegve és fintorogva nézett Harryre. -A híres Potterek! Nem tudnak egy boltba se be menni úgy, hogy ne kerüljenek címlapra!
-Hagyd őket békén! -lépett előre Ginny.
-Nocsak Potter lett egy barátnőd? - nevetett gúnyosan hirtelen meg érintette a vállát az apja amire ő össze rezzent és egy másodpercre ijedten nézett rám de ez a tekintet el is tűnt mikor észre vette, hogy őt figyelem.
-Ejnye Draco! Ne légy modortalan! -mondta Lucius. -Áh a Potter ikrek! Lucius Malfoy. -nyújtotta a kezét Harry felé és kezet fogott vele. -Nagyon örvendek! Bocsáss meg! -húzta magához és a pálcájával el húzta Harry haját, hogy lássa a sebhelyet. -Legendás sebhelyetek van... -nézett rám majd vissza Harry homlokára. -Akár csak az akitől kaptátok!
-Voldemort meg ölte a szüleinket! -mondta ridegen Harry. -Egy aljas gyilkos volt! Semmi több! -Dracora néztem, hogy vigye ki az apját de ő csak a fejét rázta, hogy nem tudja, le mondoan sohajtottam és figyeltem az eseményeket.
-A néven nevezed... Bátor dolog! -méregette Harryt. -Vagy épp bolond.
-Aki fél a névtől mégjobban fél magától a dologtól! -szólalt meg Hermione magabiztosan.
-Ez az ifjú hölgy... Csak nem Granger kisasszony? -nézett Dracora aki halványat bolintott.
-Menj a... -szürtem ki fogaim közül miközben Draco szemeibe néztem.
-Draco mindent el mesélt rólad és a szüleidről... -lassan a szülei felé fordult Hermione akik éppen békésen beszélgettek. -Muglik! Így van? És lássuk csak... Vörös haj... Kifejezéstelen arc... Kopott használtan vett könyv... -vette ki Ginny táskájából. -Ti vagytok a Weasley gyerekek!
-Elég! -vettem ki a kezéből a könyvet mire ő csak megleppetten nézett rám. -Hogy meri a barátaimat gúnyolni? -léptem elé. -Magának ehhez nincs joga! Nem engedem, hogy a barátaimat....
-He gyerekek menjünk innen! -lépett a hátunk mögé Mr. Weasley. -Nem jobb odakinn?
-Lám lám, a idősebb Weasley... - szólalt meg ismét Lucius.
-Lucius...
-Fárasztó a minisztériumi munka az a sok ház kutatás.... Ugye fizetnek túl óra díjat? Bár ahogy ezt itt elnézem... -nézett a kezemben lévő könyvre. - Úgy nézem nem! Kérdem én mi értelme szégyent hozni a varázsló névre ha meg jól se lehet keresni vele?
-Nekem más a véleményem, hogy mi hoz szégyent a varázsló névre... Malfoy!
-Nyilván... -nézett rá undorodva. -Aki muglik közé keveredik... Azt hittem a családod már nem süllyedhet lejjebbre... -néztek egymással farkas szemet és körülöttük a levegő szinte megfagyott. -Találkozunk az irodában!
-Viszlát a suliban! -jött Draco Harry elé és az arcába hajolva mondta majd el sétált, majd mi is kifelé vettük az irányt.
-Utálom őt! -forgattam meg a szemem.
-Hát... A Malfoy család sose volt normális... -rántotta meg a vállát Harry.
-És most? -jöttek ki barátaink.
-Nem tudom. -jelentette ki Harry.
-Mennyi az idő? -néztem Ronra mert csak nála óra, megmutatta nekem az órát én pedig fintorogva néztem... Persze szerettem apával lenni csak... Mégis az ikertestvéremmel is szeretnék lenni.
El köszöntem mindenkitől és meg kerestem Pitont aki azonnal haza vitt.