A Szövetség - Az 'Én, a szellem meg a vámpír' folytatása

🎃O K T Ó B E R 1.🎃

Szentül hittem abban, hogy létezett valamiféle félreérthetetlen vonzalom a sütőtökös latte és az október elseje között. Már harmadik éve indítottam az októberemet úgy, hogy ezt az italt kortyolgattam, s a fejemben számtalan konspirációs teória született meg arról, hogy nem számít hogy milyen idős leszek majd és hogy a világ melyik pontján tartózkodom éppen, a sütőtökös latte-ivás már örökre össze fog kapcsolódni az októberem kezdetével. Miután közel tíz órát utaztam Columbustól Dublinig repülőgéppel, és elgémberedett, fáradt végtagokkal siettem át a vonatállomásra, hogy elérjem a Waterfordba tartó vonatot, szinte sorsszerűen botlottam bele egy Starbucksba az állomás melletti sarkon. Természetesen azonnal kaptam az alkalmon és rendeltem egyet a kedvenc italomból, egyrészt hogy meleget tartson ezen a csípős, szeles októberi reggelen, az emberekkel zsúfolásig telt hatos vágány peremén, másrészt pedig azért, hogy henceghessek vele Abbynek, hogy bizony az írek sem vetik meg a legkedvencebb italunkat, annak ellenére, hogy náluk létezik egy sokkal menőbb változat is, a whiskyvel kevert ír kávé, amit megígértem magamnak, hogy az ott tartózkodásom során legalább egyszer kipróbálok. Ugyan még nem sokat láttam Írországból, de azt hamar sikerült leszűrnöm, hogy az amerikaiakhoz képest valóságos tündérek, sokkal közvetlenebbek és türelmesebbek az embertársaikkal. Próbáltam minél kevesebb dolognak utánanézni az országgal kapcsolatosan, mivel azt szerettem volna, ha a legtöbb dolog meglepetésként ér, s úgy éreztem, ezt sikerült is teljesítenem, hiszen pozitív ingerekkel szembesültem, annak ellenére, hogy végigreszkettem a repülőutat és a pályaudvarig való eljutást is. De ahogyan ott álltam a peronon és tárcsázni kezdtem életem egyik legfontosabb emberének a telefonszámát, már úgy éreztem, mintha minden kétségem és félelmem egy csapásra megszűnt volna. Készen álltam elébe állni bárminek, ami Waterfordban várt rám.

- Sziaaa, naaaaa ki van Dublinban? - kiáltottam bele a telefonba, amint Hayden fogadta a hívást. Tudtam, hogy a barátom halálraizgulta magát az út miatt, hiszen még sosem utaztam korábban sehová egyedül, legalábbis nem Mistburry Hillen kívülre, ráadásul még életemben nem jártam egyetlen repülőtér közelében sem. Minden olyan újszerű volt számomra, olyan varázslatos, mintha nem a Manchard Abbeybe készültem volna, hanem egyenesen a Roxfortba, bár nem tudhattam, az én leendő lakhelyem lesz-e annyira fényűző mint Rowling fantasztikus varázslóiskolája. Csak reménykedni tudtam benne, hogy legalább az élmény hasonló lesz. - Persze, hogy jól vagyok, Hayden! - ismételtem el már körülbelül hatodjára ugyanazt a mondatot, miközben a vállammal egyensúlyoztam a telefonomat, hogy a táskámból előhalászhassam a vonatjegyemet. - Igen, anyáékkal már beszéltem leszállás után, most a vonatot várom, Abby is ott volt nálunk, sikítozott is jó sokat örömében, szóval ő is tudja már, hogy megérkeztem! - tanusítottam az aggódó fiúnak, majd amint az ujjaim közé csippentettem a vonatjegyet, újra a kezembe fogtam a telefont. - Persze, minden rendben lesz, ne aggódj miattam, szívós vagyok, ez már szent! - biztosítottam ismét. Miután legyőztem a világ leghatalmasabb sötét lényét és elkaptam egy gyilkosságot megkísérlő futóbolondot, úgy hittem, már nem érhet meglepetés. - Kicsoda? Max? - kuncogtam, amint Hayden kifejtette, hogy a klánvezér jobban izgult az épségem miatt, mint ő maga. Furcsa is volt, hogy Max olyan marcona módon búcsúzott el tőlem, mintha szándékosan visszafogta volna magát. Lehet, hogy én tévedtem, de úgy hittem máris hiányzott neki az ostoba fejem. - Innen is csókoltatom! - üzentem. 

A hangosbemondó hangja zökkentett ki a telefonbeszélgetésből, ami bejelentette a Waterfordba tartó vonat begördülését a vágányra. Éreztem, ahogyan újra elkaptak a remegő hullámok, izgatottsággal és vegyes érzésekkel ellepve a testem minden egyes apró szegletét, majd amint a vonat lefékezett, nyikorgó kerekeivel és felkavaródó porzáporral jelezve, hogy fel lehet szállni, belesóhajtottam a telefonba.