- Szégyellhetnéd magad, hogy ennyit várattál bennünket, halálra aggódtuk magunkat! - ordított bele Abby a kamerába, amikor szombat reggel végre fogadtam a videóhívását. Igaz, náluk Amerikában más volt az időpont, az éjszaka teljét élték odahaza, de ez nem gátolta meg Abbyt abban, hogy felhívjon és kérdőre vonjon az amúgy ténylegesen jogtalan eltűnésem miatt. Sem Abbyt, sem Haydent, sem Edwardot, sem pedig Maxet, akik mindannyian türelmetlenül vártak arra, hogy reagáljak végre az engem ért vádakra. De én nem tudtam nekik normális válasszal szolgálni, ahhoz túlságosan sok mindent kellett volna elárulnom.
- Nem is várattam senkit, anyával szinte minden nap beszéltem! - mentegetőztem, hiszen majdnem minden reggelem azzal telt, hogy tárcsáztam anyát és nagyit, beszámolva arról, hogy milyen az "iskola". Anya sokkal jobban aggódott értem mint azt vártam volna, számtalan kérdést tett fel az itteni életről, sokszor részletekbemenő magyarázatokat várva, én pedig igyekeztem a legjobb tudásom szerint megválaszolni mindet, már amennyire módomban állt ezt megtenni, mert néha nagyon nem tudtam mit mondhatnék. - És írtam is nektek, elég sűrűn!
- Az nem ugyanaz, kutyául hiányzol, mi is látni akartuk az arcodat meg hallani a hangod, nem lehetsz ennyire önző! - tette karba a kezeit Hayden bosszúsan, mire édesen mosolyodtam el. Jól esett a tudat, hogy ennyire hiányoltak.
- Oké, oké, bocsánatot kérek mindenkitől, igazatok van! - próbáltam meg kivédeni a támadásukat, s szerencsére éppen akkor jött ki Beverly is a mosdoból, aki kicsit elterelte a figyelmet arról, hogy milyen önző barát voltam.
- Uram Istenem, csak nem a Mistburry brigád? - csillantak fel a lány szemei a barátaim látványára. Hát igen, Beverlyvel elalvás előtt sokat beszélgettünk az otthonunkról, a családunkról, a barátokról. Már kívülről fújtam minden történetet amit Kyle, Emily és Phoebe társaságában töltött el, ő pedig már szinte úgy ismerte Abbyt, Haydent, Edwardot és Maxet mintha világraszóló cimborák lennének.
- Jézusom, ő lenne Beverly? - kiáltotta vissza izgatottan Abbey is a zseniális felfedezését, hiszen neki részletbemenően írtam le az összes szövetségi társamat és Beverlyt szinte minden ízben hozzá hasonlítottam, hihetetlenül egyforma volt a romantikus lelkük és az ártatlan naivitásuk is. Mintha elveszett testvérek lettek volna!
- Bújj ide, bemutatlak nekik! - invitáltam oda a lányt, mire ő vigyorogva sietett a kamera elé.
- Várj, várj, én szeretném kitalálni ki kicsoda! - huppant le mellém Beverly izgatottan. - Na jó, Abbyt nem nehéz, Istenem, élőben még gyönyörűbb vagy mint ahogyan Riley leírt téged, imádlak nagyon! - kiáltotta a lány, mire a legjobb barátnőm vidáman kuncogott fel.
- Én is téged, Bevy! - kiáltotta vissza, mintha évek óta ismernék egymást, majd elégedetten dőlt hátra a székében. Mondom: elveszett tesók!
- Hellóka, én is itt vagyok, ne ilyen nyilvánosan flörtöljetek már! - szólt bele a beszélgetésbe az én egyetlen, szöszi "bátyám", mire Beverly azonnal rámutatott.
YOU ARE READING
A Szövetség - Az 'Én, a szellem meg a vámpír' folytatása
Fantasy"Veled vagy ellened?" Amikor Riley Sabrina Addington megkapja a halványrózsaszín, aranypecsétes borítékot 2018 novemberében, amelyben arról értesül, hogy egy különleges képzésen vehet majd részt öt másik mágustársával a Boszorkánynővérek Társaságána...