"Veled vagy ellened?"
Amikor Riley Sabrina Addington megkapja a halványrózsaszín, aranypecsétes borítékot 2018 novemberében, amelyben arról értesül, hogy egy különleges képzésen vehet majd részt öt másik mágustársával a Boszorkánynővérek Társaságána...
Meglepően telt el a nap. Borzasztóan meglepően. Olyannyira furcsák voltak a körülmények, hogy amikor délután mind a hatan lementünk Waterfordba azért, hogy a múltkor látott, hídalatti bárban megigyunk valamit és kibeszéljük az aznap történteket, sokáig nem jött ki szó senki szájából. A délelőtt, amikor a vérszerződést készültünk megkötni, a varázslat nem sikerült: a nővérek nem tudtak egymáshoz kapcsolni bennünket. Hogy miért nem? Mert valaki utolsó pillanatban döntött úgy, hogy nem adja oda a vérét ezen nemes cél érdekében. Hogy ki volt az? Azt egyikünk sem tudta, kivéve azt a személyt, aki visszakozott.
- Ez... most... tényleg megtörtént vagy... - próbálkozott Beverly, de senkitől sem kapott választ, néhány elvetett bólintáson kívül. Feszült volt a hangulat.
- Szóval valaki közülünk áruló - jelentette ki Felicity, körmével kopogtatva az asztallapot. - Nem fogok rákérdezni, hogy kicsoda, mert biztosan megvolt rá a maga oka és ezt jobb lesz tiszteletben tartani. Vagy nem gondoljátok?
Mindannyian egy emberként bólintottunk. Főleg én, mert tudtam, hogy miattam történt ez az egész, de bevallani már egyáltalán nem lett volna merszem. Én voltam az, aki megtörte a Szövetség gondolatát. De nem tehettem meg, hogy elárulom magam. És nem tehettem meg, hogy részt vegyek ebben a Szövetségben, úgy nem, hogy a nővérekben egy fikarcnyit sem lehetett megbízni.
- De végtére is bárki is a ludas... csak jól tette amit tett, nem igaz? - vakarta meg a tarkóját Adrian. - A nővérek láthatóan szabotálni próbáltak bennünket mindvégig és amikor a Szövetségről kérdezősködtünk a minap, nagyon erősködtek, hogy vegyünk benne részt. Ráadásul az, hogy ignorálták Bill és Beverly rosszullétét is, felülkerekedik mindenen - kortyolt bele a sörébe bosszúsan.
- És ne felejtsük el, hogy több mint valószínű az is, hogy ők szabotálták Felicityt - tette hozzá Colby.
- Mondjuk ezt nem is értem - dőlt hátra a székében a magas fiú. - Miért lett volna érdekükben szabotálni éppen téged?
- Az apám miatt - felelte a lány, száraz hangon. - Ő a Varázsszolgáltatás feje. Természetesen ha én kaptam volna folyamatosan a bónuszpontokat hogy a legelső helyen végezzek, akkor apám biztosan elsőként érkezett volna meg ide, hogy gratuláljon, ami veszélybe sodorta volna azt... nos, azt a bármit is, amiben a nővérek éppen sántikálnak - fejtette ki a lány a véleményét, nekem pedig eszembe is jutott a tegnapi beszélgetésem Colbyval, amikor említette, hogy Felicity szüleinek rendkívüli befolyásuk volt a varázsvilágban.
- Vagyis a doboz-dologhoz? - tette fel a kérdést Adrian, mire minden szem azonnal rá szegeződött.
- Én mondtam el neki - jelentette ki Bill, még mielőtt kiakadhattam volna. - Mindannyian tudtok már róla, nem hagyhattam ki Adriant, pláne nem úgy, hogy ő van a ranglista élén, tehát jelenleg ő a legjobb közülünk. Biztosan ki tud eszelni valamit.
Legszívesebben az arcába ordítottam volna Billnek, hogy a lehető legrosszabb embernek árulta el a titkát, de inkább visszafogtam magam. Helyette erősen elkezdtem kavargatni az ír kávémat, amiből még egy kortyot sem ittam mióta ide leültünk. A ranglistán valóban Adrian végzett elsőként, akit szorosan követett Colby. A harmadik Felicity lett, majd én, utánam pedig Beverly, míg a sor végét Bill zárta.
- Hát a jelenlegi körülmények fényében nem biztos - húzta el a száját a magas srác. - Mintha csak azt várták volna, hogy megtörjük a szövetséget. Mert ez az új versenyzés... kicsit kikészít, nem mondom.
Na ja, ebben teljes mértékben igazat kellett adnom neki. A nővérek természetesen bosszúsak lettek amiatt, hogy valamelyikünk - én - nem kívánt részt venni a szerződés megkötésében, így végül egy másik alternatívát találtak ki ahhoz, hogy lezárjuk a tanulmányainkat. És itt jön elő Felicity elmélete a Nagytanáccsal, ami telitalálat volt a lány részéről: a nővérek azt szeretnék, hogy a legutolsó két hétben egymás ellen versenyezzünk. Öt nagy versenyt találtak ki számunkra, amelyek közül mindegyiken egy-egy ember kiesik majd. Az utolsó kettő egy mindent eldöntő küzdelemben vesz majd részt és aki megnyeri a versenyt, bezsebelheti a poziciót a Nagytanácsban. Persze megtehettük volna, hogy nemet mondunk az ajánlatukra, hogy kifarolunk ebből az egészből és inkább hazamegyünk mind, de ennél sokkal fontosabb volt a küldetés, hogy visszaszerezzük a dobozt tőlük és kiderítsük, hogy mégis miben mesterkedtek mindvégig. Így bár egymás ellen kellett harcolnunk, egy nemes cél érdekében tettük mindezt, ami azt jelentette, hogy valójában nem is vetélytársak voltunk, hanem segítőtársak. Furcsálltam is, hogy Adrian akkor nem is tiltakozott, azt hittem a pozicióra pályázott, de annak fényében, hogy már tudtuk, Bill elmondta neki is a rejtélyes küldetésünket, már mindent értettem. És valahol jól is esett, hogy Adrian nem fordult ellenünk, annak ellenére, hogy ezt vártam volna tőle.
- A doboz nem volt náluk a tegnap este - szólaltam meg végre én is. - Billel belopóztunk az irodába, de sehol semmi. Szerintetek elküldték azt a Nagytanácsnak?
- Kétlem - rázta meg a fejét Felicity. - Ha így lett volna, ők már razziát indítottak volna a Manchard Abbeyben és tuti letartóztatták volna Billt. Mármint ne haragudj, de a szüleid múltját figyelembe véve...
- Tudom, rá se ránts! - legyintett a szőke fiú.
- És akkor maguknak tartogatják? - tűnődött el Beverly.
- Vagy ez, vagy pedig újra elrejtették valahová, hogy ne kerüljön elő. De most őszintén, ennek mennyi esélyét látjátok? - nevetett fel Colby.
- Esélytelen - rázta a fejét Adrian. - Az viszont holtbiztos, hogy a szív már nincs az épületben. Én azt javaslom, hogy figyeljük éberen a jeleket. Egy adott ponton biztos rájövünk, hogy hová vihették, hiszen egy ilyen jellegű dobozt nem lehet csak úgy, bárhová elrejteni. Ha a ti rejtekhelyeteket is simán megkapták, akkor nekik is át kellett gondolniuk, hogy hová helyezhetik. Azt mondom, hogy amint meglesz a helyszín, teleportáljunk oda és szerezzük meg a dobozt.
- Tudunk ilyet? - képedt el Beverly. - Mármint... teleportálni.
- Nem tudtok?
Felicityn kívül mindannyian a fejünket ráztuk.
- Én is csak egyszer próbáltam - húzta el a száját Adrian. - Veled mi a helyzet?
- Én rutinos vagyok már - felelte Felicity. - Titeket is el tudlak vinni majd, ha úgy adódik a helyzet. De a versennyel mi legyen?
- Mármint? - kérdezte Bill.
- Hitelesnek kell lennie, hogy részt akarunk venni benne. Ha nincs meg a versenyszellem, gyanúsnak fogunk majd tűnni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ezen én is gondolkodtam - szólalt meg Colby, az állát masszírozva. - Végtére is muszáj lesz ténylegesen versenyezni egymás ellen. Magyarán: adjatok bele apait-anyait!
- Végül is senkinek sem lenne rossz bekerülni a Nagytanácsba, nem igaz? - mosolyodtam el halványan. - Csak ígérjétek meg, hogy egyikőtöket sem fogja elvakítani a pozició megszerzése. Nem ez az elsődleges feladatunk! - tettem a kezem az asztal közepére. - Most már tényleg egy Szövetség vagyunk, vérszerződés ide-vagy oda!
Elégedetten fújtam ki a levegőt, amikor öt kéz csatlakozott az enyémhez az asztal közepén. Úgy éreztem, lassan tényleg egy csapattá kovácsolódunk majd. A közös cél közös cinkosságra kényszeríti az embert, nemde? Szerettem volna, ha ez így is maradna, de a valódi Szövetség gondolatát mégis mellőzni kellett egy kicsit.
Mert másnap egymás ellen kényszerültünk versenyezni.
--------
Borzongós szép napot kívánok mindenkinek!
Mit gondoltok, a hatosnak megalapozott a feltételezése, a nővérek tényleg valami rosszban sántikálnak? Na és mit szóltok ahhoz, hogy a szövetség nem köttetett meg és a hatosnak egymás ellen kell majd versenyeznie?
