I love my brother, I die for it.

1.

Lassan egy éve hogy Lokit be  zárták egy börtönek nem nevezhető helyre . Persze tudta ő hogy bűntettés járt azért a tettért amit véghez vitt még a földön. Még is Loki soha sem volt az az ember, "isten" aki csak úgy megy a saját feje után. Ez annak az  embernek volt köszönhető   aki bűbájt bocsátotta rá . A jégóriások földjén egy  nem oda valósi ember tette. A személy termetes lila ember volt, Loki furcsálta hogy az a személy mit keres ott.

A földre néha napján el szokott látogatni. Néha kell neki is a szabadság és az emberek világa. Egy idő után úgy érezte mintha irányitanák mint egy katonát, a földön. milyen is az amikor az agyad a saját bőrönd? Loki tudta erre a választ hiszen vele pontosan az volt hiszen, amit tett nem is ő tette. Soha sem lelte örömét abban ha valakit meg kell ölni, a földön mégis több ezer ember halt meg keze által.

Mégis hitt abban egyszer az igazságra is fény derül, sajnos az idő múlásával egyre jobban veszítette el hitét. Egyetlen öröme öcse Thor látogatásai voltak. Magának azt az érzés réges régen bevallott, hogy  bátyja iránt többet érez mint testvéri szeretett. Már nem is tudta  mikor történt az egész, talán első közös fürdés alkalmával. De ez mindegy is számára hiszen az egész egy oldalú. Mégis nem érti öcse miért látogatja őt meg..

Lassan pokolá vált az élete ebben a ketrecben, mégis ami meg történt az ellen nem tud tenni. Fájt hiszen senki sem hit neki. Akkor ott a földön Thor mintha mellette ált volna. Amit csak is ő és bátyja tudott, ez bizonyította az hogy hazahozta Asgardba. Nem tudta miért tette ezt az testvére. Mások mind megvetették csak ő nem. Néha el gondolkodott azon hogy testvére  tudott e  arról hogy nem volt önmaga.

-Loki. - szólal meg az egyik őr a túlóldalról.
-A palotába mész. - mondta majd belépet a celába mely belül teljesen más állapotban volt mint amit az ember kintről látott .  Loki meg viselt arca vékony teste ami az idő alatt mint ha fogyásnak indult volna. Rendezetlen ruhája és haja de ezzel már sem ő sem az őr nem foglalkozott. Kezénél fogva felhuzta a földről, teste  ismét majdnem földre zuhant. Ha egy kéz nem tartotta volna meg  ez biztosan be is következett volna.

Lassan haladnak a trón terem felé, Lokinak szíve egyre gyorsabban veri az ütemet de ő maga sem tudja miért. Talán fél az hogy az "apja és anyja" hogyan is fognak rá tekinteni. Velük is olyan dolgot tett ami fájt neki, és számtalan éjszakán át sírt olyan dologért mely nem az ő tette volt. Talán attól vert ilyen hevesen a szíve hogy végre Thort láthatja falak nélkül. Mégha ez az egész is csak egy irányú "szerelem". Nem bánja hiszen legalább most újra láthatja és talán beszélhet is vele rendesen talán.. Vagy lehet éppen a kivégzése helyére viszik , ettől a gondolattól félelem cikázot végig rajta.

Mérkeztek a trónterembe ahol egy csomó ember várakozott. Tehát a kivégzése miatt volt az egész gondolta, hiszen mi másért gyűlne itt össze ennyi ember. Ahogy, az ajtó hangosan nyílt ki mindenki oda kapta a fejét, "Anyja" megrémült arccal tekintet fiára ahogyan Odin is. Hiszen eddig Loki teljesen mást mutatott  a zárkában végig varázslat uralkodott. Az őr kíséretében lassan egyre beljebb értek a terembe, mire egy láb került Loki elé. Későn vette észre, lassan zuhanni kezdett a föld felé de egy kéz elkapta. A kéz tulajdonosa nem más volt mint bátyja Thor.

Thort aggodalom töltötte el hiszen öccse soha sem nézet ki ennyire megviseltnek. Loki valahogy mindig is a külsőre sok figyelmet fordított. Thor tudta az igazságot. Nem is hagyott nyugtott az akkori gondolatának, gyanúja be is igazolódott ezért is voltak ma itt. Hiszen Thor folytonos erőfeszítése és bizalma testvére iránt meg hozta gyümölcsét.

Akkor ott a földön s talán már előtte is irányítótták a öccsét, a jégóriások közül gondolta . Mikor atyjának ezt felvettete nem ellenkezett az apja a gondolatól. Akkor árulta el azt hogy Loki valójában kicsoda is ami nem kicsit lepte meg Thort persze ezt valahogy ő ezt sejtette.
Igaz hogy sok idő volt de végül kézre kerítették a tettest aki minden bűnét bevallott különös volt akkor... Valami mindig nem hagyta nyugodni őt.

A mai ünnepség igazán Loki számára volt rendezve mint egy bocsánat kérő party.

Viszont ahogy Thor kezében tartotta testvére pihekönyű testét szidni és átkozni kezdte önmagát. Hogy nem vette észre ezt az egészet ? Hiszen minden egyes nap meglátogata hiányzót neki és szerete nem akarta hogy baja essen. Ha akkor ott figyelt volna rá a múltban mikor távolodni kezdtek az egész nem is történt volna meg.

Anyja és apja is mellé értek hiszen Thor egyhelyben guggolt kezében a öccsével.  A nép már suttogásba kezdet nem tudjákil mi  ez az egész hiszen nem ezért gyűltek itt össze. Ünneplés, az ami miatt itt vannak.

-Most távozon mindenki! - szólal meg mély hangján Odin, mire a nép se szó se beszéd csak úgy eltűnt a teremből.
-Istenem kisfiam mi történt veled.!? - guggolt fiai mellé Frigga.
-Miért ilyen vékony és ennyire sápadt? - kérdi Frigga férje felé fordulva, mire szemében ugyanúgy fájdalmat és aggódást vél felfedezni.
-Thor fogd és vigyük a szobájába. - mondja Odin majd Thor erősen mégis figyel hogy ne essen baja a vékony törékeny testnek felemeli majd szobája felé igyekeznek.

Bocsánat a hibák miatt!! Ezen túl próbálok jobban oda figyelni azokra. Szeretném hogy élvezetel olvassátok a könyveimet!!