I love my brother, I die for it.

12.

-Ne mondj semmit. - mondta miután elvált a számtól.
-De.. - most az ujját teszi szám elé, hogy ne tudjak beszélni.
-Nem tudom mit hiszel rólam. De szerinted mi volt az a csók előbb. Hah? Az ember ha nem boldog nem csókolja meg a szerelmét. Aki jelenleg ott bent hordja a kettőn gyermekét. - mondja majd lassan hasamra simítot. Persze hogy nem tudom tovább vissza tartani az érzelmeimet. De egyszerűen ez tényleg lehetetlen hogy mi igy vagyunk és... A szüleink elfogadnak..
-Na ne sírj. - mondja majd arcomhoz hajolt és le csókolta a könyeim.
-Viszont most aludjunk. Hiszen éjszaka van és most már nem csak magadra kell gondolni. - majd lassan ölébe kap és visza tesz eredeti helyemre az ágyba majd mellém fekszik. Rögtön mellé bújok annyira jó érzés hogy itt van, keze rögtön hasamra csúszik. Ez az érzés annyira új és annyira különös.

...
Idő ugrás
...

Ma megint egyedül vagyok az utóbbi időben Thornak nagyon sok teendője volt.

Viszont valamelyik nap lustálkodtam,.. Az ágyban feküdtem meglepet reggelivel. Igaz még akkor se akkartam felkelni ezért le rántotta a takarót rólam. Majd csak annyit hallottam hogy a tálcát le ejti és mellém sietett.
-Mi a ba..-mondanám majd a hasamon fel húzta a polomat. Mire tekintettement arra vezetem. Ott egy dudor ami nem is olyan kicsi hogy nem vettem észre.
Rá nézek és sírt, soha nem láttam még sírni majd kezével hasamra simítót nagyon jó érzés volt.
-Istenem kicsikém. - mondta majd rám nézet és meg csókolt.

Hát igen ennyi volt az egész, viszont azóta orromra kötötte hogy minden nap sétáljak a szabadban. Ezért hát jelenleg kint sétálok a kertben, legalább most van időm gondolkodni. Azt furcsállom kicsit hogy anyámékal már rég nem találkoztunk. Ugye mostanában külön szoktunk reggelizni és nem is látták azóta hogy látszik.. Tehát ma vacsoránál találkozni kell velük látni akkarom hogyan reagálnak.
-Loki. - szólalt meg valahonnan szerelmem hangja, mire próbálom be mérni. Körbe fordultam majd meg is pillantottam. Mosollyal az arcán szaladt felém majd karjába emelt.
-Annyira gyönyörű vagy! Mondtam már neked? - mondja majd nyakamba csókolt.
-Azért nem kell hízelgni. - mondom neki majd még csókolom arcát.
-Menjünk ebédelni! Anyámék már rég látak téged és kérték hogy menjünk. - igaz hogy este akkartam őket meglepni de nem baj. Azért így is meg fognak lepődni szerintem.

Kézen fogva indultunk el az ebédlő felé, olyan különös de tényleg. Ez az egész annyira életteli. Régebben amikor Thor együtt volt Janel azt hittem ők lesznek ilyenek mint most mi. Abban az időben amúgy is börtönben voltam tehát csak a látogatási során láttam az öcsémet. Mégis bele gondolni hogy más csókolja más öleli egyszerűen gyilkos gondolatok voltak.
-Min gondolkozol? - kérdi nem is vetten észre hogy már a folyosókon járunk.
-Semmin csak vissza gondoltam a múltra. - mondom arcára nézve mire tekintetünk találkozik.
- Ne aggódj, a jelenben vagyunk. Ne gondol vissza a múltra csak a jó emlékekre. - közel húzott magához majd számra tapadt.
Nehezen de sikerült el válnom tőle, nem szeretem amikor mások látnak így minket hiszen mit gondolhatnak..
Tovább indulunk majd nem sokkal később az ebédlő ajtaja előtt meg álltunk.
-Ne aggódj semmi baj. - jó tudom tudom hiszen anyáék tudnak rólunk de mégis..
Az ajtó kinyilt majd megfogta a kezemet és beljebb mentünk.
- Gyertek együnk. - mondta anyám majd fel állt az asztaltól és elém sietett.
-Olyan rég nem láttalak. Miért nem jöttök együtt enni velünk. - mondja mikor én felénk siett.
-Tudod valaki elégé lusta szokot lenni. - mutat felém kezével az öcsém.
-Tudod hogy neki fontos most a pih.. Istenem drágám gyere ide. - szólt apa felé mire felállt és lassan anya mellé ért.
-Mi az?-kérdi mire anyám a hasam felé nyúlt.
-Milyen sokat nőt. Hogy érzed magad nem vagy fáradt? - kérdi anyám jól esik őszintén ez a törődés.
-Rendben vagyok, de néha azért jól esik piheni. - mondom majd mind el indulunk a terített asztal felé.
-De azért kicsit furcsállom hogy ilyen hamar látszik a hasadon. Nekem az öcsédel a harmadik hónapban kezdet látszódni. Viszont te még nagyon az elején vagy, lehet az orvost meg kéne erről kérdezni. Ebéd után újra meg vizsgál. - jelenti ki anyám, lehetne elenkeznem de tudom hogy fontos a kicsi miatt.