I love my brother, I die for it.

11.

-Ide hívom anyánkat. - mondta az öcsém. Nem akarom hogy ide hívja nem szeretném hogy aggódjon.
-Nem fontos, látod már jól vagyok. - egyenesedek fel a mosdó felett de újra vissza kell felé hajolnom.
-Azt láttom. - mondja majd el megy mellőlem, a szobába még matatot valamit majd halottam ahogy az ajtó csukodik. Nem volt értelem utána szólnom tudom hogy ha valamit a fejébe vesz, akkor az már veszett ügy. Lassan fel álltam a mosdó mellől után a  szobába vezetstt. A szekrény előtt megálva kivettem egy melegítőtt majd hozzávaló felsőt. Nem igazán lenne jó hogy meztelenül mutatkozok anyám előtt. Miután elkészültem be feküdtem az ágyba, nem sokkal később nyílt az ajtó. Anyám az bátyám  és apám lépett be rajta..
-Minden rendben? Hogy érzed magad? Nagyon sápadt vagy! - mondta anyám egy szuszra. Soha nem értettem hogyan tud egy levegő vettél alatt ennyi kérdést félteni.
-Anyám semmi bajom, nem kell aggódni. - persze tudom hogy nem hiszi el amit mondok.
-Majd az orvos meg mondja. - mondta egyhangúan.
-Semmi szükség rá. - mindenki rám nézet, mit mondjak azzal a tekintettel hogy " inkább jobb ha most csendben maradsz". Így tehát vártunk némán tovább.

-Bocsánat hogy meg várakoztattam önöket. - lépett be az orvos a szobába majd hajolt meg előttünk.
-Tegyük szabaddá az ágyat, majd feküdjön a hátára felség. - mondja így az bátyám  lassan mindent le szedett az ágyról. Tudni kell amúgy hogy itt az orvoslás sokkal fejeltebb mint a földön. 3d kivetitést kapunk a testünk belső képekről. Lassan újra el helyezkedtem az ágyban majd figyeltem ahogy a kép megjelenik felettem. Egy ideje már áll az orvos felettem szótlanul figylve, majd anyám hirtelen megszólalt.
-Doktor, az itt az amire gondolok? - kérdi, majd a has tájékomra mutatott.
Az orsos bólintott majd megszólalt.
-Mégis lehetetlenek tartom, hiszen férfi. - szólalt meg újra az orvos.
-Mi a baja anyám? - kérdi az öcsém mellém lépve.
-Nem nehéz ezt megmondani. - közelebb lépett anyám majd hasamra tette a kezét.
-Idebent van a gyermeketek. - mondta teljesen nyugodtan, tehát múltkor erre értette. Apámra nézek de ő csak mosolyog mintha nem lenne ez baj..
-Látod ezért kellett volna a koton.. - mondom bátyám felé fordulva aki lefagyva állt előttem...
-Anyám, apám én.. - szólalok meg majd fel ültem de szememet a a kezemen tartom nem, akarok most a szemükben nézni.
-Én saj..-nem hagyja anyám hogy végig mondjam.
-Miért kellene haragununk rátok? Valahogy már a kezdetek óta sejtjük hogy lesz köztetek valami ami lett is. Az hogy szeretitek egymást senki nem veheti el tőletek, főleg nem mi. Tudtam hogy te fogod ki hordani a következő uralkodót.-zárta le ezzel ezt a beszélgetést. Vagyis gondolom én őszintén hálás vagyok értük, mégis azt gondolom hogy ez csak egy állom és nem a valóság.
-Most megyünk. Valahogy hozd vissza az életbe az bátyádat. - mondta majd apámat kézen fogva kimenetek a szobából az orvosal együtt.
-Thor én..- nem engedi megint hogy végig mondjam egy csókkal belém folytja a szót.