I love my brother, I die for it.

15.

- Anyám ne aggódj ! Jól vagyok és a picik is jól vannak , nem ért fontos szervet! - jó tudom az utolsó mondatal nem mintha sokat értem volna . Ettől anyám csak megjobban idegesebb lett .
- Ne mond ezt ilyen könnyedén ! Mi lett volna ha úgy sérülsz meg hogy rögtön meghalsz? Bele gondoltál abba hogy a babák ugyanúgy veled haltak volna ?- belegondoltam igen , viszont nem sérültem meg úgy. Ami nem történt meg azon nem kell rágódni. Tudom hogy jobban vigyáznom kellett volna , de nem hittem hogy ilyen megtörténhet. Hiszen Janenek nem is kellett volna itt lennie. Ki kell deríteni hogy került ide és miért , nagyon szívesen elválalnám. Viszont úgy se fogják ezt engedni ...
- Anyám , semmi baj ! Tudom hogy a kicsik épsége a legfontosabb . Másrészt csak kint sétáltam amikor Jane megjelent. Már tudtok valamit róla , hogy miért van itt , hogyan jutot ide ?- kérdeztem lassan felülve az ágyban.

Az öcsém mellém ült majd vallára dőltem , persze nem bocsájtottam meg neki..
- Nem igazán tudunk semmit se róla , hogy hogyan került ide és hogy miért van itt .  Senkivel nem hajlandó beszélni csak az öcsédel , viszont ő azt mondja nem fog beszélni vele .  Amit igazából meg is tudunk érteni . De ahogy látom tényleg nincs nagy bajod , kérlek nagyon vigyázz magadra ! Megyünk apátókal ! Te pedig vigyázz rá , mindenhová kísérd!- mondta anyám az öcsémnek , őszintén ha nem mondta volna az öcsém akkor is ezt tette volna. Anyáék el a szobánkat én pedig szerelmem felé fordultam.

- Miért nem beszélsz vele?- kérdeztem szemébe nézve.
- Úgy hiszem erre te is tudod a választ!- mondta majd az ablak felé tekintett. Na és még ő van megsértődve , aha teljesen olyan mint egy kisgyerek aki nem kapott cukorkát estére. Viszont abban is igaza van hogy valamennyire sejtem miért nem is akkar vele beszélni. Persze azért van valami az én tarsolyomban is .
- Tudod , szeretném tudni miért támadt rám ! Persze több ok is van ami miatt el akkarhatot tenni a föld színéről. Viszont más is lehet a háttérben. Kérlek beszéljünk vele , ott leszek veled!- arcát újra rám vezete de most düh jelent meg rajta. Haha tudtam hogy ez lesz , de nem érdekel amúgy is tudni akarom . Másrészt mivel anya azt mondta hogy nem hagyhat egyedül úgyhogy vele kell mennem.

- Ezt előre kigondoltad igaz?- kérdi az öcsém majd hátulról megölelt és a hasamat kezdte simizni.
- Nem ma fogjuk " meg látogatni"  , ma pihened kell . - mondta majd hátra dőlt az ágyban és magára húzott.  Kezét lassan ágyékomra vezete , majd ruhám alá nyúlt. Egy hatalmas sóhaj hagyta el számát ,ez az érzés annyira felemelő. Annyira szükségem van most erre , rá van szükségem most.
- Mi az drágám mit szeretnél ?!- kérdi fülembe súgva.
- Tégedhh.- modnom kéjes hangon.
- Engem nem kapsz meg . Viszont segítek rajtad.- hogy érti azt hogy nem kapom meg ez nagyon nem jó így..

Kezét megérzem tagomon, lábam terpeszbe nyitottam hogy könnyebben legyen. Őszintén nem sokk kellett ahhoz hogy elmenjek...

Aztán szembe kerültem azzal amit mondott , tényleg nem kaptam tőle mást csak ezt. Valószínűleg így kapom meg a " büntetést " azért ami történt. Akkor is nem miért hiszi mindenki azt hogy az én hibám.. én ezt vissza fogom még adni az öcsémnek..