17.

507 24 2
                                    


Már  egy órája itt vagyok kint a szerelmemel , és őszintén kezd kicsit unalmas lenni . Vagyis nem az hogy vele vagyok hanem hogy nem szólal meg , csak egyfolytában a hasam simogatja vagy nézni. Őszintén nagyon nagyon zavarba ejtő , főleg egy olyan embertől aki alig tud csöndbe maradni . Majd hirtelen felegyenesedet és szemembe nézett , szemei olyan furcsák voltak . Mintha valami szomorú dolgot akarna mondani , vagy talán baj történt?

- Valami baj van? Kicsit megijesztel !- kérdeztem arcára simitva kezemet.
- El kell mennem  , háború készül és apánk szerintem ott is helyt kell állnom . Tudod hogy nem akarlak itt hagyni főleg így , de ez a kötelezettségem .- nem akarom hogy elmenjen , most nem és máskor sem. Mi van ha valami baja történik, abba biztos hogy belehalok.
- Megyek veled !- mondtam mire bólintott , majd kitágult szemekkel rám nézet. Hát igen valószínűleg nem erre a válaszra várt , de na ezt kapta .
- Még mit nem ! Bolond vagy te ? Ilyen állapotban , biztosan nem , gondolj a picikre . - igaza van , viszont ő meg arra gondolhatna hogy egyedül hagy itt. Nem tudja milyen rosszra érzés.

- No csak mi ez a veszekedés?!- lépet anyánk közénk..
- A drága fiad velem akar jönni !- mondta ha öcsém mire az oldalába löktem , anyánk arca pedig meg telt rémületel.

I love my brother, I die for it.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora