2 óra...
Valaki hálószobájába betolakodtak az éjszaka közepén. A légkondicionáló miatt a levegő olyan hideg volt, hogy behatolónak meg kellett dörzsölnie a reszkető karját. A szoba tulajdonosa mélyen aludt a délutáni intenzív gyakorlás miatt. Annak ellenére, hogy valaki állt az ágya mellett, egyáltalán nem volt tisztában ezzel.
A betolakodó felsóhajtott, megvakarta a fejét, mielőtt lassan leguggolt és kíváncsian nézni kezdte a békésen alvó arcát. Team arcára kiült egy mosoly, aztán közelebb hajolt és lágyan egy csókot lehelt a másikra.
"Boldog születésnapot Hia."
'Holnap veszek neked egy csésze kávét.' mondta el ezt a mondatot magában. Hia nem akart semmit; amikor rákérdezett direktben, azt válaszolta, hogy nem vágyik semmire.
Már most eldöntötte ezt, aztán a csóklopó fokozatosan becsusszant a meleg ágyba.
Amikor az ágy hirtelen megsüllyedt, a szoba tulajdonosa tudatában lett a látogatónak és automatikusan kinyújtotta a karját. Meg sem lepődött, mert már ismerős volt neki az érzés.
"Aludj, aludj." Phawin megsimogatta a másik hátát, miközben ösztönösen motyogott, mintha egy gyereket kéne altatni, aki nem tud elpihenni.
Team belefúrta az arcát az erős vállakba és elmosolyodott.
'Uhm, majd játszok gitáron és együtt énekelünk.'
Hogy nekem mennyi idő kellett mire leesett, hogy a HBD a Happy Birthday, én nem vagyok tisztában ezekkel a rövidítéses dolgokkal. Remélem tetszett és hibák talán nincsenek most benne.
YOU ARE READING
Until We Meet Again mellékkötet (Fordítás)
RomanceLazySheep melléktörténete, jobbára rövid sztorik, melynek első részéből az UWMA című sorozat készült. Természetesen nem az én könyvem, én csak magyarra fordítom. A történet párhuzamos szálon fut az első kötettel. Win és Team szemszögéből van.
