Until We Meet Again mellékkötet (Fordítás)

Special 10.~Klubelnök

(Team már negyedikes, Win pedig Angliába ment tanulni.)

"Ússz gyorsabban! Lassulsz és túlmentél az idődön! Menj és sikáld ki a medencét!" az úszóklub elnökének kiabálása olyan hangos volt, hogy azok, akik elhaladtak mellette, visszafordultak. A rövid hajú fiú magas volt és napbarnított, a kezében a megafonnal állt a medence szélén, a bal karja körül egy tetoválás tekeredett. 

Team Teerayu, a klub jelenlegi elnöke, aki az edzések alatt a legjobb lett, kegyetlen volt a juniorokkal.  Miután az óra mutatója elhaladt a fél 2-nél, mindenkit elengedett pihenni.

*Az öltözőben*

"P'Team nagyon brutális." panaszkodott az egyik másodéves halkan.

"A kezeim és a lábaim is fájnak." szállt be egy másik másodéves, miközben a vizes haját szárította egy törülközővel a zuhanyzás után.

"Hihetetlen, hogy egy ilyen kegyetlen ember P'Pharm barátja, a nagyon kedves P'-nek."

"Ez igaz. Mellesleg, P'Teamnek van már párja?"

"Ezzel a kinézettel senki sem akarna vele lenni" szólalt fel egy másik.

Amikor a szerelmi téma jött fel, egyszer csak mindenki elcsendesedett. Az egyik elsőéves, aki hallgatózott, csatlakozott a beszélgetéshez. A fiatalabb tagok kétkedve mentek megkérdezni a harmad- és negyedéveseket, akik éppen öltöztek.

"P', P'. P'Teamnek van már párja?" böködte meg az egyik bátrabb tag az egyik harmadévest. Ledöbbenve bámult a negyedévesekre közben, akiknek nem változott a kifejezésük.

"Igen, van..." válaszolt az egyik negyedéves, miközben a fejét vakarta.

"Hey, tényleg van?" kiáltottak fel a juniorok hangosan. A harmad- és negyedéves seniorok körbepillantottak az öltözőben, majd halkabb hangon folytatták, miután összeszorított szájjal a junioroknak suttogtak.

"Igaz, talán most is beszél ve.... rendben.... menjetek és hallgassátok meg, tudni fogjátok." amikor az egyikük egy lyuk felé mutatott, a kis mókusok azonnal odatapadtak, hogy kihallgassák az édes szóváltást...

"Idióta!" a káromkodás hallatán a hallgatózó fiúk megijedtek. "Oh, biztos nem! Hia, ez számít, sokat... Nem, nem, nem, nem!"

'Hia?'

["Hívj videóhívásban, miről akarsz a klubszobában beszélni?"] a vonal másik végén lévő hang könnyedebben csengett. 

"Tegnap is videó volt." rúgott bele az egyik szekrénybe a senior. "Tudom, hogy a hosszú szünetben látni foglak ~~igen, igen ~~csak a jegy miatt le vagyok égve, és még fizetnem kell az ételt és a megélhetési költségeket is."

'Jegy? Látogatás?'

"Már mondtam, hogy nincs videó ~~sóhaj ~~ cseszd meg ~~csak egy kicsit, oké." Team kinyitotta a szekrényt és beállította a telefont a hívásra.

["Hiányzol"] a mély hang, az éles vonású arc és a hajstílus egyértelműen mutatta, hogy egy fiúval beszél.

"Uhm." 'válaszolt' lágyan. A klubelnök elfordult, így nem láthatták az arcát, amit az ajtónak döntött, de a pillanatnyi villanásban láthatták, hogy az, akivel a telefonon beszélt, az nem egy normális barát. 

A juniorok visszafordultak a lyuktól és elképedve néztek a harmad- és negyedévesekre, de a szájukon nem jött ki hang. 

"Most már tudjátok, nem?" Akkor csönd legyen." mondta az egyik harmadikos és az ujját a szájához tette. "Az elnök azt hiszi, hogy senki sem tud róla és ez maradjon is így a diplomaosztóig." mindenki bólogatott, majd hirtelen megijedtek, amikor a heves klubelnök összevont szemöldökkel lépett ki a szoba sarkából.

"Mi a poklot csináltok még itt, hogy nem mentetek vissza?" a juniorok ijedt arccal álltak előtte és sietve megragadták a táskáikat.

"Megyünk is." az alsóbb évesek felemelték a kezüket tiszteletadásként, de titokban még mindenkinek csillogott a szemei a titok miatt, amitől Team csak még jobban összeráncolta a szemöldökét.

"Jól vagytok? Furcsán mosolyogtok." rámutatott néhány juniorra, aki nevettek, miközben egymás nyakát átkarolva sétáltak ki a klubból. A harmadévesek próbáltak nem mosolyogni, de véletlenül kicsúszott az egyhangú válasz.

"Neeem, nincs semmi. Tényleg semmi!"

Akkor ha jól gondolom, meg is kaptuk a választ, hogy az előző special-ban az a bizonyos, számunkra ismeretlen titok ez volt, hogy a klub jórésze tud a kapcsolatukról, de ez csak az én véleményem. Remélem tetszett.