Until We Meet Again mellékkötet (Fordítás)

3.fejezet~Kisgyerekeket enni a halhatatlanságért

A 'napraforgó' dormban az óra majdnem reggel hetet ütött. A lakók lassan elkezdték az új napot. Valaki csak felkelt, néhányan elhagyták a szobájukat és néhányan....

"kilencvenhét"

"kilencvennyolc"

"kilencvenkilenc"

"száz"

Megállt a számolás és nehéz zihálássá változott. Pont akkor kapcsolta le az ébresztőt. A 919-es szoba lakója gyorsan el akart indulni fürödni, hogy mehessen az egyetemre.

Teerayusiri Yothin, alias Team, 18 éves, felkelt, megragadta a törülközőt és bement a fürdőbe. Ma sem fog gyakorolni az úszóklubban, de abban senki sem állította meg, hogy eddzen a szobájába. Megsimogatta a hasát, most, hogy tisztán kirajzolódott a hat kocka. Azt mondta, amióta belépett az egyetemre, az izmai jelentősen egyre jobbak, főleg az úszótábor óta.

A magas elsőéves magára rángatta az iskolai egyenruháját és megpróbálta megkötni idegesen a nyakkendőjét. Csak várhatja azt a napot, amikor nem kell neki ezt viselnie, mert nem tudja megkötni, bármilyen hosszú ideje és bármennyiszer is próbálta. Végül feladta, megfordult és felvette a kocsikulcsát és nem felejtett el üzenni a barátjának, hogy csináljon neki avokádós szendvicset. 

Reggel nyolckor, a kar megtelt álmos diákokkal. Team odasétált az egyik pavilonos asztalhoz, ahol már várta a szendvicse egy dobozban.

"Huy, azta milyen kaja!" kiáltott fel, miután ellenőrizte a tartalmát: csirkemell, tonhal, sonka, sajt. 

"Ez a tiéd Team" Pharm, a barátja, akivel először ismerkedett meg az eligazítási napon és hamar közeli barátok lettek. Az étteremtulajdonos gyereke mindig isteni ételeket készített.

"Ez kié?" mutatott a másik dobozra, csak azért kérdezte, mert ManNow már ott ült és ette a s sajátját meg sem várva őt.

"Ez, igaz?" ManNow lenyelte az utolsó falatot és sokat sejtető arcot vágott "Annak a személynek, igaz? Igaz?"

Team megemelte a szemöldökét és nagyra nyitotta  a szemeit "Oh"

"Oh, mi van?" kiáltott fel Pharm vöröslő arccal.

"Mérges vagy, tehát bevallod" Team behajlította az ujját és előre-hátra kezdte mozgatni "Ma elmegyek az öltözőszekrényekhez és elhozok néhány dolgot, ha gondolod, odaadhatom annak a bizonyos P'-nek" felvette a dobozt és beletette a hátizsákjába, nem aggódva Pharmért, aki csak tátogni tudott. 

"Várj, várj" Pharm megragadta a barátját és visszanyomta a padra "Nem viseled megfelelően a nyakkendődet és így akarsz menni? Meg leszel büntetve"

"Jól van, csináld meg!" Team megütögette barátja fejét.

Kattanás.

"ManNow" Pharm megfordult és ránézett "Mindkét oldalról megfelelően lefotóztál minket, hogy feltöltsd a netre, miután sunyiban csináltad őket?"

ManNow félénken mosolygott, leeresztette a telefonját és belecsúsztatta a táskájába.

"Nem szeretem az ilyeneket, nézz oda! Látod azt az asztalt, a hangosat? Sikítoznak. Gondolom csináltak egy csomó képet."

Team követte az irányt, ahova barátja mutatott és igaz, a lányok egyértelműen miattuk sipákoltak. A fiatal fiú csak megvonta a vállát, semmi újat nem érzett amiatt, mert azt mondják, hogy együtt van egy közeli barátjával. A világ most úgyis nyitott az ilyen kapcsolatok felé. Ahogy beléptek az egyetem kapuján, már akkor shippelték őket.Olyan sok pár volt, fiúxlány, fiúxfiú vagy lányxlány, az egyetem oldalán.