Until We Meet Again mellékkötet (Fordítás)

9.fejezet~Félelem 1/2

Rövid rész. A végén van egy fontos kérdés a történettel kapcsolatban.

Egy nagy rozsdamentes acéledény tele volt lágy, fehér kásával. Finom illata terjengett, meghozva az étvágyát az éppen a reggeli kocogásból érkezőnek. Phawin egy kis törülközővel leitatta az izzadtságot a válláról és az arcáról. Ránézett az étvágygerjesztő sertéshúsos kására és összefutott a nyál a szájában. 

"Oh, elvinnék két adagot a sertéskásából, tojás is menjen bele."

Win a zsebébe tette a kezét, amíg várt az eladóra, hogy becsomagolja az ételt. A figyelemfelkeltő hajstílus és a világos tónusú arca miatt több mellette elhaladó is visszafordult utána. Különösképpen a kollégista lányok, akiknek ismerős volt a fiatal fiú...

"Ah, kérem rakjon bele sok májat is. Köszönöm."

"Win, szeretnél ma pár Khnom Krokot is? Várj, adok neked későbbre."

"Rendben, akkor vennék belőle, kaphatok egy adagot?"

"Win, szeretnél esetleg grillezett sertést?"

És mire visszaért a szobájába, tele volt az úszóklub alelnökének a keze étellel megpakolt táskákkal. Megállt és adott néhány falatot a gondnoknak.  A grillezett disznót is megosztotta vele, amíg a férfi szorosan meg nem ölelte és nem volt hajlandó abbahagyni a köszönetnyilvánítást. 

'A kollégium híres kutyája, mi?' Team, aki nemrégiben fejezte be a tusolást, a balkonon állt és öntözte a kicsi kaktuszt. Pharmmal együtt vették az egyetem mögötti piacon. Bepánikolt, amikor meglátta a szőke hajút besétálni az épületbe és a tekintetük találkozott.

"Mert különleges vagy számomra."

Ezek a szavak ismétlődtek újra és újra az elméjében. Nem emlékezett vissza, hogy miként is jutott vissza a szobába, amikor a Hiával elváltak egymástól.

Teljesen meghalt az elméje.

A szíve, melyről korábban azt gondolta, hogy nem esett szerelembe, erősen vert, ami miatt mérges lett magára. Még csak rágondolni is nyári forróságot idézett és túl kínosan kezdte magát érezni ahhoz, hogy újra Win szobájában tartózkodjon. Az eredmény az lett, hogy nem tudott aludni, amíg az összegyűjtött eredményei vissza nem estek.

"Rossz lesz, ha így hagyom. Ahj, mit kéne tennem?"

A fiú aggodalmaktól telve járkált fel-alá, majd végül leguggolt a kaktuszos polc elé.  Rábámult a kerek, lédús növényre és tágra nyitotta a szemeit.

"Jéé, Nongnak virága lesz."

Egy apró bimbó kandikált ki a tüskéi közül."

Az aggodalmai hamar elillantak és sietve ment a telefonjáért, csinált pár képet minden szögből és elküldte a barátjának, hogy lássa.

"Hehe, Pharm most biztos féltékeny lesz, nagyszerű vagyok! A kis haver hamarosan kivirágzik."

Még nem küldte el az üzenetet a barátjának, de a telefon a kezében rezegni kezdett és hamarosan a csodálattal teli mosolya lehervadt. Kissé összeráncolta a szemöldökét ahogyan megpillantotta a hívó nevét a képernyőn. Team nehezen sóhajtott, mielőtt fogadta volna a hívást.

"Szia... anya"

{Team, hogy vagy drágám?}

"Jól vagyok. Mi van veled és apával?"

{Megvagyunk. Apád panaszkodik, hogy hiányzol neki, ráadásul nem is hívtál minket.}

A nő édes hangjára először megmerevedett, tekintetét levezette a lábfejére, amivel formákat rajzolt a padlóra. Team sóhajtott, amikor rágondolt édesanyjára és fellengzős apjára.