Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

18. Rész

Egyre beljebb haladva ebben a tágas kis szobában, volt időm közben megvizslatni a helyet és eddig amit láttam ez volt a legtisztább, nem azt mondom, hogy ez nem ugyan olyan undorító, de azért nem is annyira mocskos a többihez képest. A falak itt is kissé le voltak bomolva, és már inkább szürke volt a fal mintsem fehér, de ez a sok évnek volt köszönhető. Négy fekete bőr ágy volt ebben a helységben ami a fogászati ágyhoz volt hasonlítható, kettő egymás mellett és kettő a két másik ággyal szemben. Az ágyak között viszont egy egy rozsdás vas szék volt el helyezve, mellettük pedig ugyan olyan doboz mint amit akkor láttam mikor Tae-el kínoztak minket, így nem is kellett mondani, hogy mire szolgálnak. Az ajtó mellet polcok sorakoztak és nem éppen kecsegtető tárgyakkal. Első amit szemet szúrt egy acél borítású fejsze volt, ami a polcnak volt neki támasztva. Az első polcon szépen egymás mellé volt rakosgatva a sok ínycsiklandozó tárgy, egy harapó fogó ami a sok pornak és rozsdának köszönhetően már a fém színét sem lehetett látni, na meg persze a rászáradt vértől sem. Mellette egy olyan fém szerkezet amely körbe van téve csavarokkal, szerintem a fejre szolgálhat, mint egy sapka, azután egy ostort pillantottam meg ami szegecses volt, ezt követően pedig egy hatalmas nagy ollót mellette egy ugyan olyan méretű csipeszel. Az alatta levő polcon pedig tőrök megannyi sokaságba sorakoztak egymás mellett, méretűk és színük szerint különbözve, csak egyben hasonlítottak, mindegyik nyele közepébe borostyán és rubin kő volt elhelyezve. Amikor ezeket a dolgokat végig kísértem a szemeimmel akkor tudatosult bennem, hogy mit is takar a kiképzés. Itt nem fel készítenek minket, itt nem harcra tanítanak minket és nem az erőnk használatára... mert itt csak fájdalmat okoznak nekünk. A két férfit oda hurcolták az egymás melletti lévő ágyhoz, majd rájuk lódították őket. Elsőnek a lábukat szíjazták ki, aminek a belsejében megint csak rubin kő volt csak úgy mint a fém bilincsükben, mely nem sokára rá egy kattogás után lekerült róluk, de nem sokáig voltak szabadon, mert a helyüket szíjakra váltották át. Elgondolkoztam azon, hogy ők vajon miért engedik ezt meg, miért nem küzdenek ellene, aztán rájöttem... bármennyire is próbálkoznának, felesleges lenne, hisz ide lent csak törékeny kis emberek lesznek a vörös kő által. Lee szorosan közre fogta karjaimat, miközben a gorillái épp azon voltak, hogy felmérjék mennyire erős a szíj amely fogva tartja a két démont. Mikor elvégezték a rájuk szabót feladatott, a férfi ki engem tartott az egyik őr felé biccentett, ki egy fém székkel tért vissza amit oda húzott a fiúkkal szemben, ezt követően pedig kicsit sem finomkodva lökőt le a székre amely megbillent alattam, és ez után egy hosszú lánc sorral kötöttek ki. Lee lassan oda sétált a polchoz és leemelt róla egy olló és egy harapó fogót. Oda lépet a fiúk mellé és olló segítségével félig meddig megszabadította őket a ruháiktól, így felső testük és a lábszáruk szabaddá vált a lábfejükkel együtt melyről a cipőjük is lekerült, ezt a folyamatot persze Yoongi és Jungkook nem hagyta figyelmen kívül, hisz a szemükben megcsillant a pokol égető lángja, de mit számított az egész ha Lee Jong Suk-ot hidegen hagyta, és ezek a dühös tekintetek csak még jobban lázba hozták, melytől elhatalmasodottnak érezte magát. 

-Gyönyörűm! –állt közvetlen elém Lee, telt vigyorral és hátra kulcsolt kezekkel. - Szeretnéd tudni, hogy mire is képzünk ki titeket? –hajolt lejjebb, hogy egy magasságban legyünk, így tekintetünk össze kapcsolódott. Mivel le voltam konkrétan láncolva és ez miatt nem tudtam legalább megütni, hogy úgy le vezessem rajta azt a haragot amit most jelenleg érzek, nem maradt más mint az, hogy képen köpjem, amit kis várakozás után meg is tettem, ez után csak Yoongi nevetése visszhangzott a szobába. Arcáról rögtön lefagyott az öntelt mosolya és helyét a düh vette át, de ennek ellenére nem bántott, csak durván megkapta az egyik őrt a pólójánál fogva amivel egyszerűen letörölte a képét melyet a gorilla csak fapofával tűrt végig. -Ezt igenek veszem. –lökte félre az őrt, majd elsötétült szemeivel rám nézett, ezután pedig újra magára öltötte a mosolyát, mint ha már belé lenne kódolva. - A fájdalom az amire itt kiképzünk titeket. Ha most egy szép egyenes vonalat rajzolnék a combodra, fájna, igazam van? –kérdezte meg tőlem, de válaszra nem számított, azonnal folytatta tovább. –De ha most keresztül szúrnám a gyomrodat, üvöltöznél, nem de? Na pontosan ez az amire mi kiképzünk titeket! –villantotta ki fogait.