Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

14. Rész

Írói szemszög.

-Hogy van? -érdeklődött Lisa nagymamája Choi a lány hogy léte felől. Nyugtalanul ült a már megszokott bőr székében az iroda falain belül, és az asztalon dobolt az ujjaival, majd biccentett egyet a fejével az éj fekete hajú bukott angyalnak, hogy foglaljon előtte helyet.

-Jól. Most vittem be a szobájába, Taehyung vigyázz rá míg fel nem kel, de szerintem ez bele fog telleni két napba is. -válaszolt a fiú mikor már helyet foglalt.

-Elmondtad neki? -tette fel Choi azt a kérdést ami a legjobban foglalkoztatta most a leginkább, talán jobban is mint a lány állapota, hisz jól tudta hogy semmi baja nem lesz azon kívül, hogy meg kell birkóznia majd a benne rejlő démonnal.

-Nem, ne aggódj!... -intette le az idősebbet, aki látszólag a fiú mondata végeztével kezdett lecsillapodni, de ez nem tartott sokáig, hisz Jungkook nem fejezte be azt amit elkezdett.

- De... amint jobban lesz, és megtanulja az önkontrollt, az lesz az első. Tudnia kell az igazat! -nézett mélyen és határozottan az idősebb szemeibe, de ez csak egy képmutatás volt a részéről mert ez esetben nem volt határozott úgy mint az szokott lenni, csak megjátszotta a határozottságot, mert ő is tartott attól, hogy mi lesz ha a lány megtudja. Gyűlölni fogja? De hisz már most gyűlöl minden létező démont... vajon, lehet ennél is jobban gyűlölni valakit?

-Ne merészeld! -figyelmeztette felemelt ujjal a nő, roppant ideges hangnemben majd folytatta. - Tudod téged is leküldhetlek ám a pincébe egy kis kiképzésre, legalább te is megismered az eszközeinket csak úgy mint mindenki más itt. -tárta szét kezeit, majd újra leengedte őket az asztalra.

-Engem ne fenyegess! Én vagyok itt az egyetlen aki nem fél tőled, aki tudja a titkodat. -mosolyodott el pimaszul majd hátra támaszkodott a székben elkényelmesedve, felpakolta az asztalra lábait és úgy tartotta a még mindig megmaradt szemkontaktust, majd jobban elszélesedett a mosolya mikor a nő olyan ideges lett, hogy látni lehetett ahogyan az állkapcsa megfeszül miközben össze szorította a fogait.

- Nyugalom, ne húzd fel magad! Csak magamról mondom el az igazat, téged meg sem említelek neki. És ha most megbocsájtasz távoznék. -leemelte a lábait az asztalról, majd feltenyerelt rá erőteljesen és úgy lökte ki maga alól a széket. -És csak, hogy tudd... -fordult hátra mikor már az ajtó előtt ácsorgott, majd újra szembe nézett Choi-al de most inkább volt meglepett a nő mint ideges, hisz ez az első alkalom, hogy valaki ilyen stílust enged meg vele. -A legnyugodtabb emberek a legidegbetegebbek... Szóval nem ajánlom, hogy felbőszíts. -mosolygott rá ártatlanul, ami szinte már rá fagyott az arcára, majd már a kilincsért is nyúlt.

-Olyan vagy mint az apád, Lucifer. -kiabálta a nő mikor már a bukottnak hűlt helye maradt, de tisztában volt azzal, hogy a fiú tisztán hallotta őt.

Eközben Lisa mondhatni békésen aludt, míg Taehyung a lány ágya szélén ült és nézte a nyugodtnak tűnő lány arcát miközben a cseresznye színű szét nyílt ajkaival halkan szuszogott. Bármennyire is szerette volna, egyszerűen nem tudta levenni a szemeit róla. Noha, semmi érdekes nincs a lányba annak ellenére sem, hogy ő maga a hold kristály, csupán csak egy egyszerű nőnek tűnő lény aki elégé jól néz ki, de még sem annyira, hogy minden férfi szívet megdobogtasson, vagy elcsavarjon pár fejet, mert ilyen nőt bárhol lehet kapni, ha nem nézzük a képességeit, ha csak magát az embert látjuk benne még ha ő nem is az. Taehyung számára még is több holmi kis egyszerű nőnél... Ő az a lány ki elhozta számára a fényt a maga zord, üres és fagyos sötétjébe. Viszont még ő maga sem tudja, hogy valójában mit is jelent számára a kék hajú, és hófehér bőrű leány. A démon annyira elmerült Lisa békésen nyugvó arcában, hogy fel sem tűnt neki, amikor az angyal lenyomta a kilincset ezzel beengedve magát a sötét szobába, amit csak a hold gyönyörű halovány fénye világított meg.