Lisa élete darabokra hullik, amikor szüleit egy démon megöli, és őt ártatlanul bedugják egy javító intézetbe. Öt év után szabadul, és nagymamájához kerül egy rejtélyes kastélyba, ahol angyalok és démonok élnek együtt, hogy megakadályozzák a pokol fe...
-Örülők, hogy látlak, drága kis unokám. –tárta szét a karját majd nagy ölelésbe vont. Csak lemerevedve álltam mint aki karót nyelt. A kezeim csak lógtak mellettem mint a megnyúlt gumi, semmi tartás nem volt bennük. Nem viszonoztam a meleg fogadtatását. Kibontakoztam az ölelésből majd egyenesen a szemébe néztem.
-Drága kis unokám? Ez most komoly? Évekig leszartál, még csak be sem néztél hozzám az intézetbe egyetlen egy alkalommal sem. –emeltem meg az orra előtt a mutató ujjamat idegesen. - És mióta lettél ilyen gazdag? - kérdeztem meg szét tárt karokkal és jobbra balra nézegettem körbe. Megingatta a fejét, de nem szólt semmit, csak biccentett egyet, hogy kövesem. Elindultunk a kastély bejáratához. Kénytelen vagyok követni, lehet, hogy önző dolog, de kell hol lakjak, az utcán nem élhetek, ennyit meg megtehet értem azok után, hogy évekig még csak azt sem érdekelte, hogy mi van velem.
-Mindent elmagyarázok ha beértünk az irodába kedvesem. – mosolygott rám, majd az egyik kezével mutatta az utat tovább.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Belül még hatalmasabb ez az épület. Minden fehér és arany színben pompázik. El kell ismernem nem rossz kis palota. Arra számítottam, hogy egy régi középkori lepukkant kastély lesz belül ahol omladoznak a falak,ahol majdnem szinte minden hol alap kellék a fa, és a gerendák tartják össze az egész épületet. kellemeset csalódtam, a fene se gondolta volna, hogy ez egy luxus palota lesz.
Hirtelen megdermedtem amikor beljebb értünk a palotába. Mindenhol amerre néztem más és más szerzetekkel találtam szembe magamat. Hát tényleg léteznek démonok...és nekem senki nem hitte el, egy árva ember sem. Nem vagyok bolond és örült aminek az emberek tartanak. Azok jobbra pedig angyalok lenének? Érzem, ahogy az összes szem rám szegeződik, különösen egy. Félve oldalra pillantottam, és össze fonódott a tekintettem egy sráccal. A fekete sötét szemei szinte beleivódtak a bőröm alá. Annyira néztem az idegen férfit, hogy egy pillanatra nem figyeltem oda és belebotlottam a nagyiba.
-Figyelj hová lépsz! –szólt rám a nagyi. - Ne nézd ennyire azt a fiút, nem melléd való, ő egy démon. –mondta ezt könnyed nyugalommal, úgy mint ha minden napos dolog lenne, hogy démonok élnek a földön.
-De miért vannak itt démonok? –kérdeztem rá kissé ingerülten mikor már beléptünk az irodájába. Hisz nem értetem, hogy mégis mit jelentsen ez, a szüleimet is egy démon ölte meg. Erre ilyen lényekhez hoztak. Megérdemelnék legalább egy választ.
-Jól figyelj most rám, mert csak egyszer mondom el! –ült le a bőr székébe majd intett egyet, hogy én is foglaljak helyet. Leültem és türelmetlenül vártam a folytatást,már a lábammal doboltam. - Azért hozattalak ide mert nem vagy átlagos lány. Nem ember vagy. Közeledik a háború, így az Istenek egy csapat fiatal angyalt küldtek le ide hozzám kiképzésre, emellett le paktáltak kisebb csapat démonokkal, hogy a segítségüket kérjék cserébe a megváltásukért. De azért mi rajtuk tartjuk a szemünket. Pokol kutyaként ismert démoni lény szítja a háborút, amit nektek fiataloknak meg kell akadályozni, bele értve a démonokkal, mivel ő nélkülük nehezebb esélyetek van a küzdelemre. Viszont egy démon van itt aki nem a megváltás miatt van itt, csupán ezzel vezekel előttünk és az Istenek előtt. – felállt a székéből majd töltőt magának egy korty bort és elkezdet az ablakon kifele bámulni mire felsóhajtott. - Ő vele már találkoztál. Az fiú akit úgy bámultál, hogy majd ki esett a szemed. A neve Kim Taehyung. Nagyon vigyázz azért vele, ne néz a szemébe mert képes megszuggerálni, az akaratát rád tudja kényszeríteni. Azért jobb ha óvatos vagy még ha mi mellettünk áll is. A ti feladatotok lesz megtalálni egy virágot amit úgy hívnak, hogy kristály hold. Azzal lehet csak elpusztítani a pokol kutyát. Eddig senkinek se sikerült megtalálnia, reméljük, hogy most ez másképp lesz. –fordult felém mikor már befejezte amit mondani akart és halványan elmosolyodott. Annyira sokkolt amit mondott, és annyira hihetetlenek tartottam ezt az egészet,hogy rohadtul nem csodálkoznék ha most elmegyógyintézetbe csuknának. Most komolyan arra kér, hogy démonokkal dolgozzak együtt, sőt, hogy egy levegőt szívjak velük? Már csak a gondolatától is kiráz a hideg. A nagyi észre vehette, hogy jelen állapotba tátott szájjal bámulom hitetlenkedve, így nem is tétlenkedett, azonnal öntőt egy pohár vizet amire azt hittem azért adja, hogy megigyam, de ehelyett jól telibe öntőt vele. Megugrottam ahogy a víz landolt az arcomon, olyan hideg volt. Komolyan ha nem lenne idős és nem lenne rokon akkor úgy tarkón vágnám, hogy megcsúszna.
