Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

28. Rész

-Jungkook, te és Jennie lesztek azok akik a démon sárkányokkal birkóztok meg, mert rátok nagyobb szükség van oda fent, mint lent! –Adta ki az első utasítást Taehyung, amit én karba tett kezekkel hallgattam végig az étkező asztal elött, de rettentően bökte a csőrömet.

Az elmúlt napok után most először ülök itt velük miután végeztek az edzéssel. Mondhatni ez amolyan "utolsó" vacsora, mert egy óra elteltével éjfélt fog ütni az óra, és akkor minden megfog változni. Ez miatt pedig muszáj volt lejöjjek hozzájuk, mivel kitalálták, hogy nem is lenne jobb megbeszélni a továbbiakat egy jó vacsora mellett. De, igazából csak Taehyung beszél mi pedig hallgatunk. Mikor a drágalátos bátyám és a kedves barátnőm, ha lehet még igy nevezni őket, beleegyezően bólogattak egymás mellett, én továbbra is karba tett kezekkel ültem az asztal szélénél miközben a bögrémet kémleltem, ugyanis ezt felettébb érdekessebnek találtam, mint azt, hogy Tae össze hívjon minket azért, hogy játssza a nagy főnököt.

-Lisa! –térített ki a bambulásomból erőteljes hangon Taehyung. - Figyeltél? Értettél abból bármit is ami itt elhangzott? –kérdezte meg tőlem egy oktával hangosabban.

És én ezt a pillanatot választottam arra, hogy felnézek azokra akik az asztal másik végében helyezkedtek el, és mind kérdő tekintettel néztek vissza rám, mert még innen messziről is jól beláttam az arcukat, azt ahogyan íriszükkel vizslatnak engem. Mert igen, csak úgy voltam hajlandó velük lejönni ide, hogy ha én választok asztalt, és a leghosszabb asztal mellett voksoltam le, így legalább körülbelül egy olyan négy széknyire voltak tőlem. Még a területemet is megjelöltem, mivel nem volt kéznél semmi, igy kénytelen voltam lent az étkezőbe találni magamnak valamit amivel elválaszthattam magamat tőlük, mikor pedig meg találtam, hogy mit is teszek közénk, fogtam a hosszú bagettet és le csaptam a közelükbe, igy még ha én egyedül is ülök az asztal túl oldalán, de legalább nagyobb helyem maradt. Igaz, hogy Yoongi már többször lenyúlta volna onnan, mondván hogy ő eltünteti az elválasztó vonalamat a gyomrába, de olyankor mindig rá morogtam ami ösztön szerűen ki jött belőlem, de aztán elhúzta onnan a kezét és végül rám hagyta a dolgot.

-Nem gyerekes ez egy kicsit? –szólalt meg újra a démon felsóhajtva miután feltűnt neki, hogy egy ideje nem válaszoltam neki, sőt még csak meg sem szólaltam. -Mi itt épp a csata kimenetelét vitatjuk, erre te, mint egy öt éves kislány bedurcázva választasz el magadtól egy bagettel. És szerintem semmit sem hallottál abból amit mondtam! –nézett rám kérdően, én pedig egy fintor kíséretében megfogtam a bögrémet, belekortyoltam, majd hangosan csaptam rá az asztalra figyelve arra, hogy azért ne törjön össze.

-Az elválasztó vonal kell! –mondtam határozottan, makacsul állítva, hogy onnan az nem fog elkerülni míg itt vagyunk. -És igen, hallottam mindent, hogy Jungkook és Jennie... –nem tudtam befejezni a mondatott mert a démon közbe vágott.

-Azután...

-Franc tudja. –adtam kulturált választ. - De nem is értem, hogy kinevezett ki téged főnöknek, és miért kéne azt tegyük amit mondasz. –néztem rá félre húzva a számat, majd el fordítottam a fejemet. Hallottam ahogyan a szék megszólal körülöttem fülsiketítően karcos hangon, majd ezt léptek zajai követék ahogyan felém trappolnak, de a fejemet makacsul csak egy irányba tartottam és nem fordítottam oda a hang irányába. Egy erő teljes csattanás az asztalon, én előttem, egy akkora mértékű, hogy éreztem ahogyan még az asztal is beremegett, ez volt az mely arra késztetett, hogy jobb lesz ha szembe fordulok vele. Majd ezután minden zaj forrás amely az étkezőt töltötte be, megszűnt létezni. Fekete éles szemek, melyek úgy néztek rám, mint ha a szavaimmal a legnagyobb bűnt ejtettem volna ki a számon, kemény tekintett, de mellette még is ott csillan meg szemei sarkában a rettegés, mint ha félne valamitől, de érzem, hogy nem a csatától. Lehajolt hozzám, arca szinte az enyémbe volt bele bújva, de én meg nem szakítva csak tovább néztem bele azokba a feneketlen lyukakba, és az sem érdekelt, hogy hányan is nézik ezt a jelenetet körülöttünk.