Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

29. Rész

-Lisa, hol a fenében vagy? -kiáltott túl mindenkit Jimin, miután megbeszéltük, hogy külön válunk, hogy úgy talán nagyobb eséllyel kivégezzük a Lidérceket. Hát, tévedtünk.

Olyan sokan voltak mint amennyi méhe van legalább két méhkasban. Hiába vettettük be az erőnket, mely elpusztította őket, egyszerűen több és több rohamozott meg bennünket. Nagy koncentráció kellet hozzájuk, mert mint a keselyűk minden honnan támadtak és egy óvatlan pillanatban csak azt vetted észre ahogyan a lelkedet próbáljak kiszipolyozni, és ez mellett elhagy az erőd, csak úgy mint jelen esetben nekem. Bármennyire is akartam Jiminnek kiáltani, hogy megtaláljon az udvar másik végében ahova idő közben elkeveredtem, egyszerűen nem tudtam. Annyi Lidérc volt rajtam, hogy ha nem lenének gonosz lelkek akkor a súlyukkal simán össze nyomnának. Mintha kicsi a rakást játszanánk, és én lennék a legalján.

Egy pillanatra azt vettem észre amikor sikerült valamennyit feljebb emelnem a fejemet, hogy az egyik Lidérc amelyik éppenséggel nem rajtam volt hanem velem szemben, szívta el minden energiámat, felgyulladt, majd mint ha nem is lett volna, vált hamuvá. Az energia pedig ami az elporlasztás után vissza tért az eredeti tulajdonosához, oly váratlanul ért mint egy áram ütés, mely végig cikázza az egész testemet. Két lábfej amit elsőnek ezután megpillantottam, majd egy kar, amely felém lett nyújtva, én pedig gondolkodás nélkül felcsúsztattam rajt a tenyeremet, Jimin pedig olyan hirtelen rántott fel magával szemben, hogy a lidércek sorra hullottak le rólam akár a homok szemek.

-Kösz. -fejeztem ki hálámat neki egy mosollyal.

-Ez baromi rossz ötlet volt. -húzta el a száját fancsalian.

Majd egy lidérc termet Jimin mögé, de mire megindulhattam volna, a férfi hátra se nézve szorította össze tenyerét, majd kezét immár ökölbe tartva, hátra nyúlva, porlasztotta szét a pokolbélit egy tűz golyóval, amit tátott szájal kisértem végig.

-Legközelebb eszedbe se jusson külön válni. -folytatta a beszédet tovább mint ha mi sem történt volna.

-De hiszen a te ötleted volt! -jelentettem ki mikor már észhez tértem.

-Akkor emlékeztess rá, hogy ez soha.. -lépett egyet közelebb felém felszegett mutató ujjal. - ismétlem soha, ne történjen meg! -mosolyodott el a végére, én pedig rosszallóan megcsóváltam a fejemet.

-Na, mit mondasz? Szétrúgjuk a hátsójukat? -kérdeztem meg tőle kivillantva a fogaimat, miközben felé nyújtottam a kezemet.

-Szét hát! -bólintott határozottan, majd kezemet megfogva futottam vele együtt egyenesen a Lidércek felé.

A férfi szorosan megtartva engem, dobot be a keselyűk közé, így a jobb lábamat mellkas magaságba feltartottam elől, majd bal lábam behajlítva rúgtam meg az egyik gonoszt előttünk aki a többi mögötte elhelyezkedő társaira borult rá, így olyanok voltak mint a sorba felborult dominó. Amikor Jimin is már közelebb tudott jönni felém miután ő is elintézett pár lényt maga elött, beállt mögém úgy, hogy a hátunk szinte oda tapadt a másikéhoz, a fejünket pedig ide oda kapkodtuk a Lidércek között befeszült kezekkel, majd egy irányba fordítva a fejünket bólintottunk egymásnak, és felordítva rontottunk neki a szörnyetegeknek. Úgy ráugrottam az egyikre, hogy ha akart se tudott volna lerázni magáról, annyira szorosan kulcsoltam rá a lábaimat. Erőteljesen megfogtam az arcát amit magam felé irányítottam, és bármennyire is próbálkozott nem rám tekinteni, én erősebbnek bizonyultam. Szemeimet rávilágítottam és mélyen belenézve a szemeibe amelyek üres lyukak voltak nem más, simítottam fel tenyerem a fekete ködös arcára, majd pár pillanat múlva már csak por és hamu maradt belőle. Ennek végeztével pedig mentem a következőhöz.