Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

4. Rész

Fogalmam sincs mennyi idő lehet, ismételten, de kora estére tippelnék. A tűz kőrül immáron ketten maradtunk csak az újdonsült barátnőmmel ha lehet annak nevezni, hisz gyermek korom óta ő az első aki valamilyen formában próbál barátkozni velem. A fiúk elmentek le a patakhoz mondván, hogy hívja őket a természet, ezt nyilván el is hinném ha közben nem méregetek volna minket sunyin vigyorogva. Érzem a levegőben, hogy valami eszméletlen hülyeséget fognak csinálni, mivel már jó régóta el vannak. 

Lassan kialszik a tűz is és egyre jobban kezdünk fázni Jennie-vel, az idő sem a megfelelő így ősz közepe fele, plusz ezek a ruhák se a legjobbak, hisz épp, hogy csak a lényeget takarják.

 -Jimin, told ide a képed és dobj a rakás közé egy tűz golyót! –kiabálta a velem szembe ülő lány. Hátra fordultam, majd a négy jó madárt vettem észre ahogyan igen nagy hangulattal és vihogva lépkednek közénk. Valamin megakadtak a szemeim Jimin-nel kapcsolatban,de nem fordítottam ennek nagy jelentőséget. Nem láttam tisztán,hogy mi van a kezei között.

 -Persze, máris.–válaszolt vissza kuncogva. Nekem ez nem tetszik. Rohadtul sántikálnak valamiben.

 Megállt egy pillanatra nem messze tőlünk majd dobot a rakásra, de, hogy az nem tűz golyó volt az is biztos. Egy jó nagy méteres kígyót dobot be közénk, magamba elmondtam egy imát, hogy ne élő legyen. Persze ilyen az én szerencsém. Elkezdet kúszni felénk a dög. Ilyen nagyot még életemben nem láttam, ez még a pitonnál is nagyobb és hosszabb volt. Jennie-vel szét ugrottunk és elkezdtünk futkorászni körbe körbe mint a bolondok miközben sikítoztunk. A fiúk annyira élvezték, hogy a hasukat fogták a nevetéstől,de egyből be is fejezték mikor a gigantikus piton őket vette célba, ahányan voltak annyi felé futottak. De nem is értettem, hogy miért is szaladnak, hisz az erejüket bevetve simán legyűrheték volna. Ehelyett itt futkároznak mint az őrültek velünk együtt, ám bár ahogyan látom ezt is élvezik. Szeretik talán az adrenalint?

 Annyira kifáradtam már a sok vinnyogástól és rohanástól, hogy kénytelen voltam megállni és levegő után kapkodni, a tüdőm szinte vattát köpött. Furcsa érzés lett rajtam úrrá ahogy próbáltam nem megfulladni csípőre tett kézzel. Óvatosan hátra fordultam nagyot nyelve amennyire csak kiszáradt torokkal lehetséges. Nagy örömömre szembe találtam magam a csúszó mászó barátunkkal, rámosolyogtam mint egy idióta, nem is értem, hogy miért, talán kezdek meghibbanni én is. Képtelen voltam megmozdulni, a lábaim nem engedték, így csukot szemmel vártam a halált amitől a lábaim is beremegtek,de meglepetésere nem következett be. Meleget éreztem magam előtt, ezért nehezen de felnyitottam a pilláim, és most már egy sült kígyóval álldogáltam szemben. kikerekedtek a szemeim ahogyan közvetlen előttem sült hamuvá a vagy 3 méter hosszú lény. Vonyítását ahogyan körbe ölelték az igen csak forró lángok, kín szenvedés volt számomra hallgatni. Fül süketítő hangja borította be az egész táborunkat. 

 -Nem most kellet volna tűzet raknod a rakásra.–fordítottam a fejemet a démon irányába amikor már vissza zökkentem a valóságba eme sokkos állapotomból. Esküszöm ezt még nagyon megfogják bánni. Jimin vállat vonva nevetett tovább majd mint ha mi sem történt volna leültek a tűz köré. - Barmok! –sziszegtem a fogaim között elégé idegesen. Ezek aztán szeretnek halálközeli élményben lenni.

 -Nyugi már! Nem haltunk meg nem? –mondta flegmán Tae majd csatlakozott a barátja mellé és ledobta magát az egyik farönkre. Most úgy telibe verném az összeset. Inkább nem szóltam vissza, szemet forgatva foglaltam helyet Jennie mellet aki látszólag még mindig nem tért magához, így meglengettem a kezem az orra előtt.