Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

25. Rész

Taehyung szemszög.

Elhagyva Choi irodáját az az Aphrodité-ét, abban reménykedtem, hogy ne fussak össze Lisa-al bárhol is legyen most a folyosón, mert nehezemre esne jelenleg a két csoda szép szempárjába belenézni. Még mindig nem bírom felfogni egyszerűen, hogy egy hetven évesnek tűnő nő konkrétan Lisa anyja. Az pedig felettébb furcsa, hogy semmi féle bizonyíték felmutatása nélkül én kétség kívül el is hittem neki. És mi még csak nem is sejtettük a többiekkel, de miért is sejtettük volna ha apám azt mondta, hogy végzet ő vele is. Ezek szerint hazudott. Biztos sértette volna az egoját, hogy nem volt képes végezni egy számára jellemtelen Isten nővel akinek sikerült elbújnia előle Lucifer segítségével. Viszont gyanítom, hogy ha még mi a többiekkel ezt nem is tudtuk, Jungkook annál inkább, hisz miért beszélgetett volna annyit kettesben az öreg lánnyal és őt miért nem küldte egy alkalommal sem kiképzésre. Meg az apja is biztos be avatta ebbe abba. Viszont elgondolkodtató, hogy a próféciáról tudhatott-e, de ha arról tudott volna, akkor még csak meg sem említi Lisanak, hogy ők testvérek, nem, hogy még el is mondja neki. Choi boszorkány módjára baszott ki velem, mert ha Jungkook nem tudott a próféciáról, vagy ha még is tudott róla akkor is nekem kell meg forgatnom a kést Lisa szívében ami majd szét szaggatja mint egy darab papírt. Igaz, hogy ezzel a többieknek is el kell felejteniük a barátságukat ő vele, Jungkooknak pedig a testvériséget, de amig ők csendben elmaradnak tőle és ridegen nem foglalkoznak a lánnyal még ha fájni fog is nekik, ők akkor se fogják úgy megszenvedni mint ahogyan én, mert itt nekem kell porig rombolnom őt teljesen. Ezért azt sem tudom, hogy mihez kezdjek. Tanácstalan vagyok. Maradjak csak el én is tőle, hogy aztán minden szó nélkül elmaradjunk egymástól, vagy döfjek bele a dobbanó szervébe kegyetlen szavakat amik következtében lehet, hogy meggyűlölne? Még is mi lenne a helyes?

Lisa szobájába betoppanva végül úgy döntöttem, hogy első sorban megpróbálok elmaradni tőle, ignorálni fogom őt teljesen. Így hát arra jutottam, hogy minden ruhámat és egyéb tárgyam vissza viszem a szobámba és vissza is költözök. Tény, hogy nem megyek messzire, de hogy Lisa semmi kép se járjon át hozzám amikor csak kedve tartja, zárva tartom az ajtót, ha bent tartózkodok és ha nem, nehogy aztán meglepetés érjen, hogy én rám várjon éppen amikor én szobán kívül vagyok. Össze szedtem minden holmimat azután vissza evickéltem az én birodalmamba és kulcsra zártam az ajtómat. Első lépésben az is meg teszi ha ignorálom őt, ha nem foglalkozok vele és át nézek rajta. A többieknek pedig egyenlőre nem szólok, elég lesz Lisanak most jelenleg az ha én veszem csak semmibe, majd később beavatom a többieket is még idő előtt, hogy a hét utolsó napján teljesen megutáltassák magukat vele, és így Lisa életbe maradthason, az ő érdekében.

------------

Reggel korában ébredtem fel mint a palota összes lakója, hogy még véletlenül se kopogtasson a lány az ajtómon, mivel tudtam, hogy még a hajnali órákban őrködik. Komásan lerugdaltam magamról a takarót, majd nagy nehezen kimásztam az ágyból, beletúrtam a hajamba és vettem egy mély lélegzetet, majd kihalásztam valami ruhát, hogy aztán elcsoszogjak a fürdőig. Úgy éreztem magamat mint aki akár napokat is képes lenne most végig aludni annyira fáradt és kimerült voltam a sok gondolkodástól és attól, hogy egész este az elmémet szinte az angyal arcú lány töltötte be, akit képtelen vagyok kiverni a fejemből. Zuhanyzás után tudtam kicsit megkönnyebbülni, de ebben sokat segített az, hogy szinte jég hideg vízben áztam. Kiérve a folyosóra gyorsan le akartam szaladni az étkezőbe észrevétlenül, szinte minden sarkot megnéztem, hogy nincs-e még véletlenül se ott a lány, de amint hátra fordultam, hogy meg nézem, hogy arra tiszta-e a levegő, a figyelmetlenségem miatt össze koccant a fejem valakivel, aminek hatására hátra tántorodtam csúkot szemekkel, tenyeremet pedig azonnal oda kaptam a sértett helyre és kezdtem el dörzsölgetni.