Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

12. Rész

Az erdő legsötétebb mélyén álltunk egy rozoga de annál félelmetesebb fa ház előtt. Az erdő csendjét varjak károgása és baglyok huhogása törte meg, ami még jobb ráadást adott a félelemre egy kis köddel megspékelve. A füstölőnek a szaga ki szűrődött a házból, minek nem volt kellemes az illata, szaga olyan volt mint a fa vesszőnek mikor meggyújtják. Néhol lyukak tátonganak a ház szegletein és tetején. Ablak csak az ajtó mellet volt kétoldalt, ami olyan piszkos, hogy látni sem enged semmit. Velünk szemben a ház két oldalán méteres fa oszlopok vannak bele fúródva a földbe, rajtuk egy egy lénnyel amiknek démoni kinézetük elrettentené az erre gyalogló embereket. Szájuk be van varrva a szemükkel együtt, homlokukra pirosra van festve egy három egymással 120 fokot bezáró mandulaszerű hurok.

-Mi ez a jel? –Mutattam elszörnyülködve az egyik levágott fejre suttogás mellet, félve attól, hogy bárki is meg hallhat minket. Jungkook mellém sétált, jobb kezét ráhelyezte a vállamra majd kissé megszorította azt. 

 -Ez a triquetra. –adta a tömör, de annál érthetetlenebb választ az említett férfi. Felnéztem rá felhúzva az egyik szemöldökömet jelezve ezzel, hogy még mindig nem világos, hogy mi a fene is ez. A férfi felnézett az ég felé miközben beletúrt éjsötét hajába és ezt követően egy fáradt sóhajt eresztett mielőtt újra rám vezette volna azt a mindent tudó tekintetét. Szólásra nyitotta a száját, de megmukkanni se tudot, mert a másik férfi átvette a szót tőle. Oda sétált a másik oldalamra és azzal együtt lesöpörte Jungkook kezét a vállamról, mire mint ketten érthetetlen fejjel ránéztünk, hogy most mi a franc baja van. 

-A szent háromság jelképe. –mondta közömbös hangnemben miközben kezeit a nadrágja zsebébe csúsztatta majd felvett egy laza beállást. Nem szóltam közre semmit, hisz láttam, hogy folytatná. -Nem kell sokat tudnod róla, mert felesleges. Ami a legfontosabb számunkra ezzel kapcsolatban az az élet, halál, és az újjá születés. –magyarázata befejeztével rám vezette most sötét íriszeit, mivel eddig csak az ajtót kémlelte miközben beszélt. Nem tudtam megszólalni. Egy össze tett mondatott sem sikerült ki nyögnöm. Csak félig szét nyílt ajkakkal néztem viszont bele a szemeiben, és újra elvesztem bennük. 

-Na, bemegyünk még ma, vagy tovább bámuljátok egymást? –kérdezte Jungkook elmélyített hangszínben, ezzel kizökkentve minket egymást való bámészkodásunkból, majd egy bólintással jelezve egymás között, végül benyitottunk a kísértet ház falai közé. 

Fél sötétség honolt a kis faházikoban, csak egy két szem gyertya adott némi fényt. A falak néhol kopottak voltak és piszkosak. A polcok tele voltak könyvekkel és befőttes üvegekkel amik kitudja miket tartalmaztak. A bejárati ajtóval szemben volt egy kerek asztal aminek a tetején egy kisebb emberi fejhez hasonló koponya volt, annyi különbséggel, hogy annak szarvai voltak. Mellette egy fagyi kehelyhez hasonlítható pohár volt ezüst színben pompázva, a pohár körben pedig fekete tollakkal volt megszórva. Az asztal mögött pedig gyöngy függöny volt fellógatva.

 -Szét válunk? –vetette fel az ötletet Taehyung, de igazából nem sok értelme volt, hisz nem nagy ez a kis ház, bár hova mennénk ugyan úgy a szemünk előtt lenne a másik, de ennek ellenére Jungkook-al mind ketten rá bólintottunk majd mindegyikünk a neki tetszetős sarokban kezdet el nézelődni. 

Igazából nagyon kíváncsi voltam én jelenleg a polcok tartalmára, ezért ott kezdtem matatni, amit kicsit meg is bántam. Volt ott egy teli üveg szem golyó, volt egy fél üveg valamiféle állat szőr, de meg nem tudtam volna mondani, hogy milyen állaté, volt ott egy kis üveg szemcsényi homok is, valamint pár szem hegyes köröm, de amin leginkább megakadt a szemem az egy darab szív volt, amit muszáj volt leemeljek a polcról, hogy tanulmányozhassam. Mégis miféle szív ez? Miért ilyen korom fekete?