Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

22. Rész

Annyira kimerített a Taehyung-al való harc, hogy most semmi másra nem vágytam mint egy forró zuhanyra, és egy ágyra amely kényelmes alvást nyújt. Míg a többiekkel a folyosón haladtunk, addig megállás nélkül azt kellet hallgatnunk Tae-el, hogy mennyire oda pörköltünk egymásnak kíméletlenül, és hogy a harcunk közepette semmilyen érzelmet nem láttak meg rajtunk egymás irányában. Persze a démonnal nem szóltunk vissza erre nekik semmit, csak csendben sétáltunk tovább mellettük fáradtan, de még így is éreztem, hogy a férfival egyre gondolunk. Még pedig arra, hogy ha nem tettük volna meg ezt most, ha nem takarjuk el a szemeink elöl az egymás iránti érzéseinket, akkor éles helyzetben ez okozná a vesztünket. Mert nem figyelnénk oda magunkra, csak is egymásra. Igaz, hogy ez egy elég barbár módja annak, hogy végül így kontroláljuk magunkat és, hogy így könnyebb elnyomni mindent, de most már azt is tudom, hogy Jissonak pont ez volt a célja vele, hogy harcoljunk érzések nélkül, mert csak úgy jöhetünk ki győztesként belőle. 

 A második emeleten elváltak útjaink, Yoongi előre spurizott mondván, hogy ő nem akarja látni, de még hallani sem az enyelgésünket. Az persze nem számít amikor én nem tudok aludni éjjelente tőle és Jissotól mert tőlük zeng az egész folyosó. A fülem mellett vállat rángatva engedtem el a megjegyzését Taehyung-al együtt. 

 -Később találkozunk szépségem? –kérdezte a férfi egy derűs mosollyal, miközben ujjait végig szántotta a vállamról egészen le a tenyeremig, amit azután mellkas magaságba felemelt és közre fogta az ő két tenyerébe, amelyben az apró kis kezem elveszett. Miután ezt a mozdulat sorát végig kisértem a szemeimmel, felvezettem rá a tekintetemet és egy halvány mosolyt eresztettem, majd se szó se beszéd felpipiskedtem hozzá, és a szabadon hagyott kezemmel átkaroltam a nyakát és egy lágy csókot hintettem az ajkára, ezután pedig lassan elhajoltam tőle, de még mindig rettentő közel volt az arcom hozzá, az orrunk szinte össze ért. 

-Igen!–suttogtam az ajkaira a választ. Taehyung mosolya még szélesebb lett, én pedig óvatosan kihúztam a kezemet az ő tenyerei fogságából, majd sarkon fordulva elindultam, hogy végre a szobámba mehessek, de a férfi ezt megakadályozva finoman vissza tartott a vállaimnál fogva. 

-Hova, hova, ilyen sietősen? –fordított magával szemben. -A csókom hol marad? –kérdezte meg a fogait kivillantva, és azzal az édes kisfiús téglalap mosolyával nézet le rám. Ott álltam előtte értetlenül, de azért az én orcámon is ott bujkált az a bizonyos mosoly.

 -Hisz az előbb adtam! –feleltem tetetett közönnyel. 

-Ezt nevezed te annak? –vonta fel kérdőn a szemöldökét. 

-Most ezzel azt akarod mondani, hogy nem tudok csókolózni? –tettem csípőre az egyik kezemet vigyorogva.

 -Ezt nem én mondtam! –emelte fel védekezően mind két kezét. -De most hogy így mondod... –gondolkodott el. -Nem, nem tudsz! –ingatta meg a fejét össze préselt ajkakkal.

 -Igazán? –színleltem meglepődöttséget . -Lehet, hogy igazad van! –szólaltam meg újra egy kis idő után, ártatlan képet vágva. -Akkor megyek és megkérem Yoongit, hogy tanítson meg engem. –böktem mellkason sértődöttséget megjátszva. A démonnak pedig másodpercek alatt tűnt el a mosoly az arcáról. De nem tétlenkedve tovább, futó lépésben indultam meg a másik démon szobája felé. És persze mint mindig, ahogyan most is, Tae csodás reflexeinek köszönhetően, úgy rántott vissza magához ezzel megállásra késztetve, hogy megbillentem.