Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

5. Rész

Úgy érzem már vagy órák óta gyalogolunk a sárkány hegy mentén, ami megjegyzem nem olyan vészes mint amilyenek gondoltam, persze ez a fiúknak nagy csalódás volt. Egy egyszerű kis jó magas hegy ami tele van sziklákkal, repedésekkel, meg pár eldugott barlanggal, viszont szerencsére megmászni nem kell, így feljebb nem látom, hogy mi van arra, lehet, hogy azért se annyira rémes.

A kiszáradás közelében állunk mindannyian a sok séta miatt, vizünk kevés van, ezért tartalékolnunk kell, mivel a közelben nincs víz forrás, mármint van, de azok a kis víz menyiségek kátyúkban vannak, amik nem mellesleg gőzölögnek és még bugyborékolnak is. Leforrázni meg nem szeretném magamat, mert akkor szó szerint leégne a tüdőm és szörnyet halnék. A sárkány hegy közvetlen közepétől a franc se tudja, hogy merre kell tovább menünk. Yoongi szerint aki az iránytűt és a távcsövet kezeli, három elágazás van onnantól.

-Jól van, most innen három felé oszlunk fel mert úgy gyorsabban meg találjuk azt amiért jöttünk!-adta ki a parancsot Taehyung hátra fordulva hozzánk mikor már körbe tekintett. Kezdet megint bosszantani, hogy játssza a főnök szerepét, de jobbnak láttam most nem beszólni neki mert nem akartam balhézni. A többiekkel együtt megértően bólintottam. Tae egyenesen a szemembe nézett meglepetten, gondolom mást várt tőlem mint puszta bele egyezést. - Jungkook, Jennie! -nézett most rájuk komor ábrázattal ami nekem szokatlan volt. -Ti menyetek egyenesen előre, de a szárnyatokkal, úgy több mindent beláttok. -a két említett biccentet egyet a főnőknek és már el is tűntek. - Yoongi, Jimin! Ti menyetek balra, és vigyázzatok magatokra! -mind ketten hátat fordítottak nekünk majd útnak is indultak. -Oh, és Jimin! -szólt utána vissza. -Ha találtatok valamit akkor küldj fel az égbe egy tűz golyót, hogy értesüljünk róla.-mosolyodott el a barátjának, ő csak biccentett egyet beleegyezően majd Yoongi-val az oldalán vágtak útnak.

-Nekem miért veled kell mennem? -sóhajtottam fel egyet és az ég felé emeltem a kezeimet drámaian. A mester közelebb lépet hozzám majd lejjebb hajolt, hogy a fejünk egy szinten legyen és egy pimasz mosoly kíséretébe a mutattó ujját behajlítva megkopantotta az orromat.

-Örülj inkább, hogy velem tarthatsz, sok lány ölne érte, hogy akár egy kis időt is velem töltsenek kettesben.-mondta fenn hangon amire én megforgattam a szememet. És gondolatban tarkón vágtam a beképzelt idióta fejét.

-Persze sokan ölnének azért, hogy veled együtt keressenek egy kicseszett virágot ami az életükbe is kerülhet. -néztem a szemébe csípőre tett kézzel és halál komoly tekintettel. Elmosolyodott majd egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezemet és magához rántott, úgy meglepődtem a közelségétől, hogy még a szám is tátva maradt. Kezeit lassan csúsztatta rá a derekamra amitől felhevült a bőröm és ki borsozott a hátam. Óvatosan hajolt közelebb és már csak egy pár centi választotta el az arcunkat egymástól. Azt hittem megcsókol amitől kezdtem megijedni, hisz ez lett volna nekem az első és nem egy démonnak szántam, ehelyett csak a homlokomra lehelt egy lágy puszit ami még jobban meglepett mint a közelsége, olyan puhák voltak az ajkai mint a vattacukor. Éreztem ahogyan ég a helye a homlokomon ennek az ártalmatlanak tűnő puszinak. Belevörösödtem...Bármennyire is fáj beismernem, nagyon jól esett, még soha nem ért hozzám senki se, főleg nem ilyen gyengéden. Most a démon helyet egészen mást láttam, csak egy ártalmatlan férfit aki bárkit letudna venni a lábáról az aranyos kis fiús megjelenésével. Lassan eltolt magától, én meg még mindig tátott szájjal figyeltem. Ördögi mosoly jelent meg az arcán, és ez a pillanat volt az ameddig tartott a szelíd viselkedése.

-Édes vagy mikor elpirulsz.-mosolygott rám még mindig olyan ördögien, hogy most már a tenyerem viszketett azért, hogy elcsattanjon az arcán. Elfordítottam a fejemet és próbáltam nyugtatni magamat hogy elmúljon a paradicsom színe az orcámnak. Rá sem nézve indultam el a jobb elágazás felé. Tae pedig jött utánam.