Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

21. Rész

A csapat megbeszélés végeztével, mióta megtudtam, hogy alig van egy hónapunk arra, hogy felkészüljünk, eltelt öt nap. Bár a felkészültség miatt egyesek szerint iszonyú lassan telt el, nekem még is, oly gyorsan röppent el a szemeim előtt, amilyen vadsággal egy madár csapkodja a szárnyait. Igaz, hogy a legtöbben már megtanultunk a kiképzés során vagy a fájdalommal együtt élni, vagy teljesen fájdalom nélkül élni...én még is ennek ellenére is, úgy gondoltam, hogy hiába nemfog fájni nekünk egy éles tőr által okozta sebhely, ha akár ennek következtében is, vérben áztatva halhatunk meg. Mert ennek tudatában lenni, és úgy élni nap mint nap, hogy egész nap más sem jár a fejedben, csak a halál, igen is elkeserítő. Mert leginkább azért aggódom, hogy egy szerettemnek se kelljen meghalnia, hogy egy szerettemnek se lássam többet kihunyni a fényt a szeméből, mint annak idején a szüleimnek, mert még egyszer azt nem tudnám elviselni, elég volt nekem végig nézni az őket illető keserves halálukat, másodjára már nem menne, nem akarom ugyan azt a lelki fájdalmat át élni.

Ezért tennem kellet valamit...Így hát elmentem és beszéltem a nagyival. Elszántan és határozottan elé álltam és kijelentettem neki, hogy vagy normális vezetője lesz ennek a palotának és kapunk normális képzést, vagy innen meneszteni fogom, és mindent elkövetek azért, hogy még csak a kastély közelébe se jöjjön, vagy rosszabb esetben búcsút inthet itt mindenkinek, bele értve még saját magát is, mert mindenkit a halálba fog ezzel a mihaszna semmit nem érő vezetéssel küldeni, majd ezt követően pedig minden szó nélkül ott hagytam a saját maga zord és üres, magányában, az iroda falai között. Másnap már ő maga jött le hozzám személyesen, hogy bele egyezik abba, hogy rendes képzést kapjunk, és azonnal neki is lát a munkálatoknak, és majd küld valakit hozzánk.

Így lett hát Jisso a tanárunk. Eleinte nem tetszett, nagyon nem tetszett nekem, de ezzel nem csak én voltam így, mert szinte mindenki Yoongi kivételével nem örült neki. Ezt meg is mondtam a nagyinak, de ő csupán csak leintett annyival, hogy ha már ő nekem adta a beleegyezést akkor én fogadjam el azt, hogy a háború Isten nőjét rakta mellénk mint mestert, tehát, ezért muszáj volt, hogy elviseljem a tényt, hogy végül annak a becses tanítványai lettünk aki minket bőségesen megkínzott Taehyung -al együtt. Ez történt pár napja...azóta Jisso már többször is bocsánatot kért tőlünk, mondván, hogy ő csak parancsot teljesített és, hogy azt mindig tökéletesen lehet csak végre hajtani. Hát mit ne mondjak, akkor, sikerült is neki. És most, hogy vissza gondolok erre, még ha fájdalmat is okozott nekünk, nála jobb tanárt el sem tudnék képzelni, mert keményfejű, határozott, célra törekvő, és addig, addig hajszol minket a csúcsra, hogy megerősödjünk, hogy ez miatt nem érdekli őt ha ki van száradva a szád az edzéstől, ha kimerült vagy, vagy pedig ha az ájulás szélén táncolsz, akkor is menj, akkor is küzdj, állj fel és csináld tovább. Nem mondom azt, hogy ebben az öt napban rengeteget feljöttünk volna, de eleget ahhoz, hogy legalább megvédjük magunkat. Viszont remélem, hogy ez a kevés kis idő elég lesz arra, hogy Jisso katonákat csiszoljon belőlünk, hogy egy egyszerű kis kőből végül gyémántokká váljunk, és, majd olyan szélsebes erővel és ragyogással harcolunk a bolygónkért, hogy ezzel fogunk történelmet írni.

-Fogjátok erősen a markolattát! Váljatok egyé vele, a kard nem az ellenségetek, hanem a karotok, ezért bánjatok is úgy vele! -magyarázta Jisso miközben hátra kulcsolt kezekkel járkált fel alá közöttünk. -Hajlítsad be kicsit a térdeidet, ne legyél merev! -állt meg Jennie elött, majd hűvös tekintetét rá vezette, a lány pedig ennek következtében tette amit mond.

-Meddig kell még ezt a szart csinálni? Minek használjuk ezt, ha van erőnk? -lengette meg a kardot fújtatva egyet Yoongi. Jisso magabiztos léptekkel elindult a férfi irányába, majd merő egyszerűséggel meglendítve a lábát rúgta ki a démon kezei közül a fém tárgyat, amely fejmagasságba felrepült. Jisso pedig oda se nézve, hogy a kard melyik része az mely lefele néz, nyújtotta ki karját és fogta közre a markolattát, majd sebes mozdulattal szegezte Yoongi álla alá a tű hegyes tárgyat aki velünk együtt megrökönyödve nézett rá az Isten nőre.