Ölj meg vagy Gyógyíts meg ( Taehyung ff.)

13. Rész

Eddig csak históriák, legendák, mítoszok szóltak a legfélelmetesebb és leggonoszabb teremtményről, Luciferről. Kitalált történetek, filmek és megannyi dolog terjedt szét az ördögről az emberek között... és még csak senki sem látta egyszer sem. Most meg itt vagyok az erdőben, egy faházban, egy Sámánnal és két démonnal, és azon vagyunk, hogy megidézzük a sátánt, az emberek legfélelmetesebb alvilágiját, aki éppenséggel nem csak, hogy létezik, de meg is halt. Ha valaki nekem anno azt mondja, hogy már pedig én igen is szemtől szemben fogok vele állni, akkor én nem csak, hogy kiröhögöm de még el is küldőm a picsába már csak a feltételezés miatt is. 

 -Ezt igyátok meg! –zökkentett ki, gondolataimból Rosé ahogy a kezembe nyomot egy kis fából készült tálat, benne valami kotyvasztott cuccal. Szemöldökömet felvontam miközben rá néztem az előttem álló nőre, majd tekintetemet ismét a tálkára vezetem ami nem elég, hogy valami  undormány barna sűrű állagú valamit tartalmazott, de még büdös is volt.  - Ettől nem lesz semmi bajod, a rituáléhoz szükséges. –mondta, majd végül beadtam a derekamat és bele kortyoltam fintorogva. Olyan keserű volt az ismeretlen íz világ, hogy megrázkódtam tőle, majd oda nyújtottam Jungkook-nak aki amint meghúzta minden fintor nélkül továbbította Tae-nak aki úgyszintén meg sem rezdült. Nem tudom, hogy vagy ízlett-e nekik ez a szutyok, vagy csak nem volt nekik ez újdonság, de mondjuk ehhez ki tudna hozzá szokni?! Förtelmes az íze. 

-És most? –kérdeztem rá a következő lépésre, hisz valószínűnek tűnt, hogy nem csak ennyiből áll a megidézés.

-Adjátok a kezeteket! –utasított minket a kezét nyújtva. Először az én kezemet fogta meg, majd közelebb lépet velem az asztalhoz ahol egy egyszerű ezüst kés hevert. -Kicsit fájni fog! –figyelmeztetett, de meg se várta a reakciómat azonnal megvágta a tenyeremet amire felszisszentem. Rosé megfogta az arany poharat ami egy kehelyhez volt hasonlítható, majd még mindig erősen rászorítva a kézfejemre a pohár felé fordította a tenyerem ezzel bele csurgatva a véremet.  -Következő! –engedte el a kezemet majd Jungkook felé nyújtotta a kezét amit a fiú el is fogadott. Ugyan azt művelte vele mint amit velem csak annyi különbséggel, hogy a férfin ez sem fogott ki, fa pofával tűrte az egészet. Elengedte Jungkook-ot is, majd vissza battyogott mellém, ezt követően pedig a sámán a pohár segítségével kavargatta össze a két összetevőt.  -Ezt is meg kell innotok! –nyújtotta felénk a kelyhet amit értetlenül vettem a kezemben. 

-És Taehyung? –biccentettem a másik oldalamon elhelyezkedő férfi felé aki ugyan úgy értetlen fejet vágott akár csak én, de egy szót sem szólt. 

-Az ő vére nem kell a fényhozó megidézéséhez. –felelte ránk sem nézve, azután megindult a nappalinak kialakított helység felé aminek a közepén egy vörös árnyalatú szőnyeg volt. Rosé felhajtotta, és már guggolt is le, hogy a szőnyeghelyére megrajzolja a pentagramot.                   

Megisszátok még ma? –nézett ránk hátra a válla felett még mindig guggoló pozícióban.

Ezután erősen rászorítottam mind két tenyeremmel a kehelyre, azt követően pedig felhajtottam belőle egy kortyot és Jungkook-nak továbbítottam. Taehyungnak nem mertem, hisz ha az ő vére nem kellett a rituáléhoz akkor gondolom innia sem kell belőle.

-Állj! –állította le Jungkook-ot Rosé mielőtt még a férfi az egészet ki itta volna belőle. Jungkook megállt, de a poharat még mindig az ajkánál tartotta, úgy sandított rá a nőre. - Adj a barátodnak is. Az első ital a halláshoz és a látáshoz kell, hogy értsétek és halljátok azt amit mond és persze lássátok is. A második ital, ahhoz kell, hogy érezettek is. Ezért kell neki is innia ebből is. –bökőt Taehyungra a vörös krétával. -Na, akkor kezdhetjük. –csapta össze tenyereit mosolyogva, majd biccentett egyet a fejével, hogy kövessük. - Álljatok körbe a pentagram körül, fogjátok meg egymás kezét és amíg én beszélek semmikép se engedjétek el egymást, bármennyire is fáj. Rendben? –nézett ránk sejtelmesen majd heves bólogatásba kezdtünk mind hárman, és tettük amit mond.