A Bébiszitter

12. fejezet

OLIVER SZEMSZÖGÉBŐL:

"Mit akarhat tőlem Zoé? Nos, mindjárt kiderül.
Megnyitottam a chatet..."

Zoé:
Szia!

Én:
Szia. Talán segíthetek valamiben?

Zoé:
Igen. Oké, figyelj, most mondok valamit, de erről egy szót se Norának!!!🤫

Én:
Oké.

Zoé:
Tehát, az van, hogy tetszik Nora...

Én:
Várjunk, hogy mi??!?!😳

Zoé:
...

Én:
Tehát, te a lányokat szereted?

Zoé:
Igen ☺️
De kérlek, ne mond el Norának, este szeretném elmondani neki.

Én:
Ugye azt tudod, hogy Nora a fiúkat szereti?

Zoé:
Ez nem tart vissza.😉

Én:
Hát jó. Nem hiszem, hogy sikerülni fog, de hajrá!

Zoé:
Kopj le róla!! Nem te kellesz neki!

Én:
Mivan??
Zoé!
!!!!

Választ már nem kaptam.
Vajon Norának tényleg nem kellek?
Ugyan, csak Zoé féltékeny.

NORA SZEMSZÖGE:

Oliver furcsa fejet vág, miközben Zoénak ír.
Talán Zoé szerelmet vallott neki.
Fasza.

Eljött az idő, így Oliverrel lementünk a medencéhez.
Zoé még nem volt lent, de pár perc múlva már leért.

-Szia! -köszöntem neki.
-Szia! Bocsi a késésért!
-Ugyan, mi is épp most érkeztünk.
-Ó, ugyancsak? -nézett végig Oliveren.
-Elmegyek átöltözni. -mondtam végül.
-Jó, én maradok, úgy is beszélnem kell Oliverrel. -mondta.

Oliverre néztem.

-Menj csak. -nézett rám mosolyogva Oliver.

"Mi a fenee?-gondoltam magamban."

Gyorsan végeztem az öltözéssel, így egy picit meglestem őket. Nagyon beszélgetnek, majd egyszer csak Oliver földhöz vágta a törölközőjét. Ekkor Zoé ad egy pofont Olivernek.
Oliver pedig viszonzásképp, szintén ad egy pofont Zoénak.

Ekkor úgy döntöttem, hogy közéjük állok.
Amilyen gyorsan csak tudtam, elkezdtem futni feléjük.
Sajnos azonban, papucs nem volt rajtam, így megcsúsztam és közelebbről megnézhettem a medence szélét.
Az orrom vérezni kezdett, a lábam pedig nagyon bevertem, pontosabban a bokám.
Az egész arcom piros lett, ugyanis az orromból ömlött a vér, ha ez még nem lenne elég, nem tudtam lábra állni.
Zoé és Oliver azonnal hozzám siettek.

-Atya ég! Jól vagy? -kérdezte Oliver.

Nem akartam hazudni, így megráztam a fejem.

-Hívom az egyik tanárt. -mondta Zoé.
-Nem kell! Haza viszem. -vágta rá Oliver, majd felvett az ölébe és felvitt a szobánkba.

Mivel a ruhákat nem nagyon pakoltuk ki, így nem volt nehéz összecsomagolni.
Levitt az autóhoz, majd visszament és leadta a kulcsot.
Ezután azonnal indultunk.
Zoé kifutott a parkolóba és integetett, nem tudtam kinek integet így visszaintettem neki.

A hazaút hosszú volt, az orrom törölgettem, majd nedves törlőkendővel letisztítottam az arcom is, időközben már elállt a vérzés. A lábam viszont még mindig fájt.