A Bébiszitter

32. fejezet

-Az én szokásom volt váratlanul megjelenni nálad. - ölelt át.
-Átvettem.
-Látom. - mondta nevetve. -Gyere tolass be. - nyitotta ki a nagykaput.

Betolattam az udvarba, majd sietve Oliver felé lépkedtem.
Éppen meg akart csókolni, amikor megrezzent a telefonom.

-Vedd fel. - mondta Oliver.
-Nem. - vágtam rá.

Végül Oliver hátra lépett, ezzel utalva arra, hogy vegyem fel.
Ahj.

-Hallo? - szóltam a telefonba.
-Szia Nora! James vagyok. Apukád keresett. Azt mondtam vécén vagy, de ragaszkodott hozzá, hogy hívd vissza. - hadarta James a telefonba.
-Mivan? James, lassabban mond.

Nem válaszolt. Majd egyszer csak kinyomta a telefont.

-Hát ez furcsa volt. - mondtam ki hangosan.
-Mi a baj? - lépett mellém Oliver.
-Nem hiszem, hogy baj van. Nem tudom. - rándítottam vállat.

Nem telt el a hívás óta öt perc, de újra megcsörrent a mobilom.
Éppen meséltem Olivernek, az elmúlt pár napomról.

-Ki a fene? - néztem a telefonomra.
-James? - kérdezte Oliver.
-Azt hiszem. - mondtam, majd a fülemhez emeltem a telefont.

-Vedd már fel... - hallottam a vonal másik végén.
-Felvettem. - nevettem a telefonba.
-Na végre Nora! - sóhajtott James.
-Ekkora a baj? - kérdeztem, utalva a hatalmas sóhajra.
-Anyu beszélt apáddal.
-És? - kérdeztem izgatottan.
-Nos, hát anyu azt mondta, hogy jobban leszel, ha egy pár napig itt maradsz és figyelhet téged. Azt is mondta, jót fog tenni neked egy-két nap, amit nem otthon töltesz. - mondta.
-Nahát! Hálás vagyok anyukádnak. Ez igazán kedves. - mosolyogtam, bár ő ezt telefonon keresztül nem láthatta.
-Ez még nem minden. Apukád két napot adott, szóval figyelj hercegnő! - kezdte. - Kapsz a hercegeddel két teljes napot. Szegjétek meg azokat a rohad szabályokat. - fejezte be a mondatot.
-Jó ég James! Örök hála ezért. - feleltem izgatottan.

Időközben kihangosítottam a telefonom, így Oliver is tisztán hallotta, amit James mondott.

-Én küldtelek el, ezek után alap dolog, hogy falazok. - válaszolta.
-Köszönöm.
-Semmiség. Na, menj! - nevetett.
-Rendben, szia! - köszöntem el.
-Szia! - hangzott a vonal végéről, ez után pedig letettem a telefont.

Izgatott voltam, boldog és egy kicsit szomorú is egyben.
Olivernek az utóbbi tűnt fel.

-Mi a baj? - kérdezte.
-Tudod, két nap az jó, de lehetne három is. -válaszoltam.
-Miért pont egy nappal több?
-Mert három napos a wellness utalványom. - mondtam nevetve.
-Majd felhasználjuk máskor. - mondta, majd megcsókolt.
-Máskor. - ismételtem.

Reméltem, hogy az a máskor még ebben az életben lesz.

Oliver rendelt pizzát, majd folytattuk a filmet.
Mellesleg Oliver szépen elaludt rajta. Bár, ha lehet úgy fogalmazni akkor inkább rajtam aludt.
Gyorsan lőttem egy képet, mert nagyon aranyos volt így és hát kellenek az emlék képek.

A pizza megérkezésekor fel kellett keltenem Olivert, mivel máshogy nem tudtam volna kimenni.
Vissza mentem a szobába, a kómás "hercegemhez" és ledobtam a pizzát az ágyra.

-Na végre! Éhes vagyok. - mondta Oliver, azzal a hanggal, amitől minden lány helyben elolvad.

A tipikus "most keltem" fiúk hangja.

-Beszélj! - dobtam le magam az ágyra.
-Mivan? - kérdezte teli szájjal.
-Cuki a hangod. - mosolyogtam.
-Hmm, ebben az esetben, majd hallod máskor. - mondta és tovább ette a pizzát.

Ezt utalásnak vettem, ennek ellenére nem volt szép.
Először nem tudtam megszólalni, így ököllel a vállába ütöttem.

-Hé!
-Bosszú. - vágtam rá gyorsan és én is elkezdtem enni.

18:05

-Öltözz át és gyere ki. - szólt Oliver.
-Mégis miért? - kérdeztem.
-Megyünk, autózunk egyet.
-Na és hová?
-Az egyenlőre titok. - kacsintott.

A kacsintásával már az őrületbe kerget.
Ennek ellenére átvettem egy rövidnadrágot és cipőt húztam.

-Megfelel? - léptem elé.
-Tökéletes. - csókolt meg.

Vajon mit tervelt ki?
Hová mehetünk?
Ezek a kérdések voltak a fejemben.

Oliver vezetett, mivel ő tudta, hogy merre megyünk.
Én pedig a zenéért feleltem.
Előkerültek olyan zenék is, mint például; Call Me Maybe, Last Friday Night, Dua Lipa - No Lie és még Calvin Harris - Summer is.

Lassan-lassan már közeledtünk a célhoz. Legalábbis Oliver ezt mondta.

-Jók voltak a zenék. - mondta, majd leállt a kocsival.
-Tudom, igazán remek ízlésem van zenék terén. - mondtam nevetve.
-Még a végén el szállsz magadtól. - nevetett. - Egyébként megérkeztünk.

Nem nagyon figyeltem, hogy hová is jöttünk.
Kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé mentünk. A kapu felett állt a nagy felirat : VIDÁMPARK

Voltam itt már Oliverrel, de akkor sietnem kellett haza. Megígérte akkor, hogy majd egyszer visszajövünk.
Ez a nap az a bizonyos "majd egyszer".

-Sejtettem, hogy ide jövünk. Igaz, csak megérzés volt, de úgy látszik bevált.
-Jók a megérzéseid. - mondta , majd
a kezem megfogva elindult be.

° ° °

Csurom vízesen kiérni az éjszaka közepén, nem a legjobb dolgok közé tartozik.
Ennek ellenére teljesen megérte, hiszen nagyon jól szórakoztunk.

Most pedig, irány haza.

Sziasztok!

Köszönöm a sok vote-ot és listázást, amit az utóbbi időben kaptam.
Nem voltak mostanában jó napjaim, de ezek mindig feldobnak.
Örülök, hogy ennyi embernek tetszik az írományom.☺️

Ha minden jól megy, jövőhéten két résszel is jelentkezem.
Addig is, vigyázzatok magatokra és szép hétvégét!<3

-R.