A Bébiszitter

27. fejezet

Vasárnap, 06:30

Viszonylag korán keltem és hétkor már Viktort üdvözöltem az ajtóban.

-Jó reggelt Viktor! -köszöntem kómásan.
-Jó reggelt és boldog születésnapot! -mosolygott.
-Köszönöm. -húztam a szám hatalmas mosolyra.

Viktor volt a harmadik ember aki felköszöntött.
Második helyen apa volt, ő kora reggel már ágyba hozta az ajándékom és a reggelit.
A dobogó első helyén pedig Oliver állt. Pontosan 00:01-kor írt rám. Én csak reggel láttam, de ennél aranyosabb dolog szerintem nincs is.

-Hová megyünk elsőként? -kérdeztem Viktort.
-A gyűrűért. Tegnap már kiválasztottam, csak el kell hozni
-És milyen a gyűrű? -kérdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod. -kacsintott.

Meglepő, de az üzlet már ilyen korán nyitva volt.
Sorba állni azért nem kellett, de volt egy-két ember bent.

Viktornak már ismerős volt az eladó, így azonnal a pulthoz ment és másodpercek után már a kezében tartotta a díszdobozt, benne a gyűrűvel.
Lecsekkolta, hogy biztosan a megfelelő gyűrű van-e a dobozban.
Ezután elköszönt és mellém lépett.

-Mehetünk. -mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót.
-Köszi. -mondtam az ajtón kilépve.

Ő is kilépett, majd a kezembe nyomta a dobozt.
Nagyon szép gyűrű volt benne.
Fehér arany volt, egy piros kristállyal a közepén.

-Wow! Ez meseszép. -mondtam gyönyörködve.
-Remélem neki is tetszeni fog.

Láttam rajta, hogy nagyon izgul. Persze, ez a normális, hiszen ezután már nincs visszaút. Vagyis van, de remélem ők nem tévednek arra az útra.

-Biztosan. -mondtam, egy biztató mosoly kíséretében.
-Köszi.
-Na és most? Mi a következő állomás? -kérdeztem.
-Ennyi volt.
-Ezt hogy érted?
-Hát a bulin egy alkalmas pillanatot kell találnom, ezt pedig előre nem tudom eltervezni.
-Ó, igaz. Jól van. Akkor jössz máris a buli előkészületeire?
-Haza kell mennem az öltönyömért, aztán megyek és segítek amiben kell.
-Oké. Arra gondoltam lehetnél te a DJ. Emma említette, hogy nagyon klassz party zenéket ismersz.
-Ez igaz. Szívesen vállalom a szerepet. -mosolygott.
-Remek! Köszönöm. -mondtam boldogan.

Ellenkező irányba indultunk.
Végül nem fordultam le ott ahol szoktam, szóval hosszabb úton mentem hazafelé.
Jót tett a friss levegő, de azért nem sétálgathattam kedvemre órákig.

Kicsivel múlt nyolc mikor hazaértem.
A buli tízkor kezdődik, szóval felmentem a szobámba készülődni.

1 órával később...

Elkészültem és időközben már Emma is megérkezett.

-Szia! -üdvözöltem első vendégemként.
-Csajszi, nagyon szép vagy. Boldog születésnapot! -lépett mellém.
-Köszi. -mondtam mosolyogva.

Emma is nagyon csinos volt. Fekete miniszoknya volt rajta, piros toppal. A haját pedig összekötötte.

Rajtam szintén fekete miniszoknya, viszont egy sima piros, csipkés pólót vettem fel hozzá.
A hajam kivasaltam. A sminkem pedig most elhagytam.

Nem sokkal Emma után, Viktor is betoppant, Jamessal.
Majd szépen lassan jött a többi vendég is.
Zack, Emma testvére is megjelent.
Őt azért hívtam meg, mert ha nem teszem, akkor Emmánál könyörög egy kis maradék tortáért.
Egy fő már úgysem számít sokat.

Én összesen tizenegy embert hívtam meg, ebből tíz már meg is érkezett.
Csak egy valaki hiányzott.
Oliver...

Apa is lejött, hiszen ő akarta fogadni azokat, akiket meghívott.
Tizenkettő ilyen ember volt.
Tehát többen voltak, mint az én meghívottjaim.
Borzalmas apám van, de most komolyan, ki az aki ennyi embert meghív a lánya születésnapjára? Na vajon?
Persze, ki más lenne, ha nem apa...