A Bébiszitter

26. fejezet

-Hát? -néztem rá, mivel abbahagyta a beszédet.
-Üljünk le. -mondta végül és elindult a szobájába.
-Ennyire komoly, hogy le kell ülni hozzá? -kérdeztem poénból.

James nem válaszolt, csak bólintott.
Ebből azt szűrtem le, hogy valóban nagyon komoly dologról van szó.

Ő már a szobába volt, de én még nem mentem be.
Nehéz nekem ide visszajönni, azok után amit tett és amilyen bunkón viselkedett.
Végül vettem egy nagy levegőt és beléptem.
Más színű volt a fal mint régen.
Eddig szürke volt, most nagyon sötét kék.
A bútorok a régiek voltak, de át lett rendezve a szoba.

Leültem az ágyra és vártam, hogy kezdje a mondandóját.

-Huhh, hát akkor kezdem az elején. -mondta végül.
-Oké. -mosolyogtam rá.

Hihetetlen, hogy mennyire megváltozott. Eddig a szemébe sem tudtam volna nézni, most viszont mintha már nem is az a James ülne velem szemben.

-Tudod, volt egy nagyobb vitánk Viktorral és hát, nem igazán volt kinek beszélnem erről. -kezdte.
-Ezt hogy érted? Miért nem volt?
-Szakítottunk a barátnőmmel és te is tudod, hogy a baráti köröm elég szűk.
-Ó, értem.
-Nos, az egyetlen ember aki meghallgatott és segített, hogy kibéküljek Viktorral, Emma volt.
-Emma? -néztem rá meglepetten.
-Igen. Neki köszönhető, hogy megváltoztam. -mondta, büszkén mosolyogva.

Nagyon meglepett, amit James mondott.
Nekem ezt Emma nem említette.
Igaz, nem is beszéltünk nagyon az utóbbi időben ilyesmiről.

-Nora? -bökte meg a vállam James.
-Igen? -kaptam felé a fejem.
-Olyan fejet vágsz, mintha azt mondtam volna, hogy ufo vagyok.
-Hát ez a hír kábé úgy is ért. Mindegy, folytasd kérlek.

Egy pillanatig csak nézett, majd belekezdett újra.

-Tehát igen, Emma. Úgy éreztem, benne igazán megbízhatok. Szóval, egyre többet kerestem a társaságát, de ő egy idő után elkezdett ignorálni.
-Talán azért, mert ott van neki Viktor. -mondtam.
-Igen. Tudom, hogy ez az oka. Viszont ekkor már túl késő volt.

Túl késő?
Mihez?

-Ezt hogy érted? -kérdeztem teljesen értetlen fejet vágva.
-Most jön a lényeg.
-A lényeg? James miről beszélsz?

Teljesen összezavarodtam.

Egy darabig csak csendben ült, majd egy nagy sóhajjal folytatta.

-Nekem tetszik Emma.

Először azt hittem viccel, de az arca komoly maradt, amolyan megbánó tekintete lett és csak nézett rám.

A vér is megfagyott az ereimben.
Először nem tudtam mit mondjak, nem is igazán jutottam szóhoz.

-Ennyire rossz a helyzet? -törte meg végül a csendet.
-Viktor meg akarja kérni Emma kezét. -mondtam, szinten suttogva.
-Tudom. -mondta ő is halkan, majd lehajtotta a fejét.
-Akkor? Nincs semmi gond. Te ezt elfogadod és lemondasz róla. -probáltam menteni a helyzetet.
-Ez nem ilyen egyszerű. -mondta halkan.
-James, ezt nem teheted Viktorral. Olyan boldogok együtt. -mondtam.
-Tudom, de ez egyedül nem fog menni. -sóhajtotta.
-Segítek! Kerítünk neked egy igazi barátnőt, akit nem használsz ki és jól meglesztek. Na, mit szólsz? -hadartam.
-Segítenél, azok után amit tettem? -nézett kikerekedett szemekkel.
-Tudod James, azt hiszem, mindenkinek jár második esély. -mosolyogtam.
-Nahát Nora, ez hihetetlen! Köszönöm! -kiabálta, majd a nyakamba ugrott.

Végül én is megöleltem.
Ez a James tényleg más és örülök a másságának.

Még maradtam egy kicsit és fifáztunk.
Régen is mindig ezt csináltuk.
Mondanám, hogy a régi szép időkben, de nem voltak azok...

Már négy óra is elmúlt, mikor indulni készültem haza.
James kikísért a kapuig, sőt felajánlotta azt is, hogy haza kísér, de kedvesen visszautasítottam.

-Köszi, hogy eljöttél. Sokat jelent, tényleg. -mondta a kapunál.
-Ugyan, semmiség. -mosolyogtam.
-Jól van, akkor majd a suliban hétfőn. -köszönt el.
-Igen, hétfőn. -köszöntem én is.

Ekkor jutott eszembe a szülinapom.

-Várj James! -szóltam vissza.
-Igen? -fordult vissza felém.
-Holnap lesz a születésnapi partym. Arra gondoltam, ha van kedved eljöhetnél.
-Hű Nora, ez igazán kedves! De biztos nem lesz baj ha beállítok oda?
-Dehogy, sőt mindenkinek meg kell ismernie az új Jamest. -mondtam nevetve.
-Rendben, akkor ott leszek. -nevett ő is.
-Oké. -intettem, majd indultam haza.

Haza úton sokat gondolkodtam.
Tegnap megígértem Viktornak, hogy elmondom mit akart James, de ma rájöttem, hogy ezt egyértelműen nem tehetem.
De akkor mit tegyek?

Sok kérdésem volt még, de most elsősorban a születésnapi meghívásokra koncentráltam.

Apa szinte az összes olyan üzlettársát meghívta akivel valaha az életemben találkoztam már.
Olyan emberek lesznek ezáltal a bulin, akiket talán egyszer láttam, akkor is csak pár másodpercre.
Mondanom sem kell mennyire örülök ennek.
Mindenesetre úgy döntöttem, minden olyan barátom meghívom a bulira akinek fontos szerepe volt eddigi életemben.

Miközben ezen gondolkoztam megcsörrent a telefonom.

-Hallo? -szóltam bele.
-Emma vagyok.
-Á Emma, szia!
-Szia. Itt vagyok nálatok, merre jársz?
-Ó, egy perc és otthon vagyok.

Ezzel kinyomtam a telefont és sprinteltem haza, mivel valójában, még a fele utat sem tettem meg. Tehát nem egy perc volt vissza...

Laza hat perc futás után hazaértem. Megálltam az ajtó előtt. A tüdőm majd' szétrobbant. Mély levegőt vettem, egymás után sokszor.
Már kaptam rendesen levegőt, amikor kinyílt előttem az ajtó.

-Na végre! -kiabálta Emma és átölelt.
-Szi-szia! -lihegtem.
-Futottál? -nézett végig rajtam.
-Ah-ha.
-Ooké, mindegy. Gyere be. Most!

Emma nagyon izgatott volt.
Beléptem a nappaliba, ami már fel volt díszítve.
Nagyon meglepődtem, hiszen nem gondoltam volna, hogy ez fogad.

Mindenhol arany és piros színű lufik voltak.
A lépcsőre vörös rózsák voltak ragasztva.
Az asztal fel volt díszítve, hasonlóan mint Emma buliján.
Mindössze annyi különbség volt, hogy most csak alkoholok voltak az asztalon.

-Hű! Nagyon klassz a díszítés! -örvendeztem, mint egy óvodás.
-Örülök. Az én ötletem volt. -mondta büszkén.
-De mi ez a sok pia? -kérdeztem, az asztalra pillantva.
-Viccelsz? Végre tizennyolc vagy. Kihagyhatatlan a pia. -mondta nevetve.
-Igaz. -bólogattam.
-Van minden. Pezsgő, Cherry, Malibu, Whiskey és Vodka is. -mutatott végig az asztalon.
-Ó nem! Vodka nem kell! -ráztam meg a fejem.

Emma buliján nem lett jó vége a Vodkával való találkozásomnak.
Csúfos vége lett, bár ez még enyhe kifejezés.

-Ugyan Nora, az egyszeri alkalom volt. -próbálkozott Emma.
-Egyszeri alkalmon, ami egy rossz emlék. -mondtam halkan.
-Ooké. Nem kell a Vodka. -mondta, majd levette az asztalról.

Mosolyogva néztem a legjobb barátnőm, ahogy vissza teszi a kis táskába a Vodkát. Nehezen, de belefért.

-Én viszont mára végeztem. Holnap korán itt leszek és segítek. -mondta ez ölelés kíséretében.
-Rendben. Én pedig intézem még a meghívókat.
-Van még akit nem hívtál meg? -nézett rám csodálkozva.
-Persze, egy csomóan. -nevettem kényszerből, mert nem voltam büszke, hogy utolsó pillanatra hagytam ezt is.
-Jól van, igyekezz vele.

Kilépett az ajtón, én pedig csak néztem utána.

-Köszi mindent. -kiabáltam utána.
-Alap! -ordított vissza.

Visszamentem a házba.
Estéig elintéztem minden meghívót és beszélgettem apával. Ja és persze vitatkozunk is. Szokásos...

Holnap sok dolgom lesz.
Reggel Viktorral leszek, segítek neki a lánykérésben.
Ragaszkodtam hozzá, hogy a bulimon kérje meg Emma kezét. Ezáltal reggel nagyon sok dolgunk lesz.

Azután Emmával befejezzük a díszítést és várjuk majd a vendégeket.
Majd mehet a buli...

Izgatott vagyok miatta. Ez kell, hogy legyen életem legjobb bulija, de csak úgy lesz igazán jó, ha Oliver is itt lesz.