A Bébiszitter

30. fejezet

Nagyon mérges voltam Oliverre.
Ezzel most hatalmas hibát követett el, bár igaz, én is azzal, hogy beengedtem.

-Van fogalmad róla, hogy megszegtünk egy szabályt? - néztem rá mérgesen.
-Királylány, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. - mosolygott.
-De nem az első napon!
-Te kibírtad volna, hogy betartsd ezeket az idióta szabályokat? - nézett rám.
-Persze hogy nem, de akkor is... - kezdtem.
-Akkor nincs miről vitáznunk. - mondta nyugodtan.
-Na és ha apa megtudja?
-Nem fogja. - suttogta.

Kis ideig csak néztem Olivert, ahogy otthonosan mozog a szobámban.
Lekapcsolta a villanyt, majd leült az ágyra.

-Nem akarsz aludni királylány? - nézett rám.
-Az volt a tervem. - mondtam, egy mosoly kíséretében.
-Mi tart vissza? - kérdezte.
-Éppenséggel... Te. - nevettem.
-Haha, igazán vicces vagy, de most már gyere aludni.
-És te? Itt fogsz aludni? - vontam fel a szemöldököm.
-Persze. Hol máshol? - nézett körbe.
-Mondjuk otthon.
-Ugyan már Nora, hiszen aludtunk már együtt.
-Nem ezzel van a gond... - kezdtem, de megint félbeszakított.
-Ha apáddal, akkor majd korán lelépek. Jó lesz így? - kérdezte.
-Jó. - bólintottam.

Sokáig beszélgettünk még, majd' engem egyszer csak elnyomott az álom. Valószínűleg Oliver is elaludt egy kicsivel utána.

Az éjszaka folyamán egyszer keltem fel. Oliver békésen aludt mellettem és nagyon aranyosan szuszogott.
Vissza aludtam és többet már nem keltem fel reggelig.

Kedd, reggel:

Mikor felkeltem, Oliver már nem volt sehol.
Szomorú voltam, hogy nem keltett fel, mert így búcsú nélkül ment el.

Kikeltem az ágyból és be akartam ágyazni, amikor észrevettem egy piros rózsát az ágy másik oldalán.
Egy papír is volt mellette azzal a felirattal, hogy :
"Jó reggelt Szívem!"

Tudtam, hogy Oliver írta, hiszen ki más lett volna...

Megettem a reggelit, majd felöltöztem. A változatosság kedvéért, most más sorrendben, mint általában.
Majd miután kivasaltam a hajam, fogtam egy tollat és az apám által írt listán kihúztam a második szabályt.
Bár a tegnap este folyamán nem csak ezt az egy szabályt szegtük meg, tudtam, hogy még a másikat újra meg fogjuk. Éppen ezért nem húztam ki...

A második szabály már nem érvényes, avagy megszegve...

Ma nem mentem iskolába, hiszen sok évvel ezelőtt ezen a napon halt meg anya.
Ilyenkor mindig feketében vagyok, nem törődöm semmi mással, csak kimegyek hozzá és mesélek neki.

Mára is ezt volt a terv.

Már majdnem dél volt, amikor elindultam.
Az autómmal mentem, hogy megmutassam anyának, milyen remek barátom van.

Az elmúlt két év volt a legrosszabb nélküle. Apámmal nem vitáztam még soha ennyit, mint ebben a két röpke évben. Nem értett meg és gyakran nem is akart. Nem érdekelte én mit gondolok, mindig azt csinálta, ami szerinte nekem jó, még ha nem is volt az.
Ha anya még itt lenne, most minden más lenne.
Többek között, nem lenne ez a hülye szabályos lista sem.
És még sorolhatnám...

A temető nincs túl messze autóval, kábé húsz perc.
Útközben megálltam egy virág üzletben és vettem egy hatalmas fehér rózsa csokrot, mivel ez volt anyu kedvenc virága.

Végül beértem a temetőhöz.
Leparkoltam a parkolóban, majd egyenesen anyu felé sétáltam.
Nagyon melegem volt feketében, de bírnom kellet.

Elmeséltem neki mindent, ami az elmúlt időszakban történt.
Miután megnyugodott a lelkem, elindultam.
Nem néztem mennyi ideje voltam kint, csak akkor láttam amikor visszatértem az autóhoz.