A Bébiszitter

Epilógus

Azt a pár cuccom, ami még otthon volt, el kellett vinnem az új otthonomba.
Apa lassan, de beletörődött, hogy elköltözök, hiszen volt rá egy éve.

Igen, egy év telt el. Már végeztem a középsulival és jelentkeztem egyetemre, ahová mellesleg fel is vettek.
A nyár folyamán ténylegesen Oliverhez költöztem.

Még pár ruhám és kisebb dolgok voltak otthon. Most azokért megyek.

A város határában jártam.
Emlékszem mikor kicsit több mint egy éve, elindultam.
Nem néztem vissza, csak beültem a kocsiba és Oliverhez mentem.
Akkor csak a városi lakásához, mivel onnan könnyebb volt a bejárás a suliba.
Apa nem hívott utána jó darabig, de aztán belátta, nem tud mit tenni.
Végül meglátogatott minket és elbeszélgetett velünk.
Oliver apjával is beszélt és rájött, hogy már nem vagyok kicsi, mellesleg boldog vagyok, így rábólintott a dologra.

Azért, van egy-két dolog, amiről még nem tud.
Nem tudja, hogy azt a pár napot, amíg "beteg" voltam, valójában Oliverrel töltöttem.
De ez nem az egyetlen dolog.

Amikor a városban járok gyakran meglátogatom Jamest is.
Még mindig együtt van Olíviával és már ők is tervezik a közös jövőt.
Egyenlőre még külön laknak, de Olívia sokat jár Jameshez.

Alkalmanként ha piknikezni mennek, elhívnak minket is.
Mindig elmegyünk, mert klassz társaságot alkotunk.

Sajnos Emmáékkal nem ilyen rózsás a helyzet.
Az esküvő már meg volt és nagyon szépre sikerült, ennek ellenére Emma már többször is el akart válni.
Senki nem tudja, hogy mi történik köztük.
Viktorral már nem a városban laknak, hanem vettek egy házat nem messze a város határától.
Néha meglátogatjuk őket is, de nem úgy tűnik, hogy Viktorral lenne a baj. Talán csak Emmának korai ez az egész.
Bárhogy is legyen, az utóbbi időben minden rendbe jött köztük.
Ez számomra is nagy öröm, mert igazán szép párt alkotnak.
Nagyon is illenek egymáshoz.
Emellett mindketten megérdemlik a boldogságot.

Időközben kiébredtem a gondolataimból és megálltam a ház előtt.

Bementem a nyitott ajtón.
Apa a konyhában volt és főzött.
Oliver a szobámba ment, hogy lehozza azt a pár dobozt, amiben a cuccaim vannak.

Nem akartunk túl sokáig maradni, csak egy kicsit beszélgetni.
Megnyugtattuk apát, hogy minden a legnagyobb rendben.

Közben elkészült az ebéd, szóval a nem sokáig tervezett maradásunkból egy ebéd lett.

Elmosogattam, hogy apának ne kelljen és indultunk.

Egyenesen vidékre vezetett Oliver, azaz haza.

° ° °

-Hová rakjam ezt a polcot? - kérdezte.
-Szerintem az ágy fölé. - mutattam a falra.
-És ha megfejelem amikor kelek? - kérdezte.
-Rakd az én oldalamra. - fogtam a fejem nevetve.

Pillanatok alatt felcsavarozta a polcot.

-Öhm Oliver, ez ferde. - nevettem el magam.
-Ne nevess kisasszony! Csináld meg te. - adta át a fúrót.

Neki is láttam és bár nekem tovább tartott, de büszkén töröltem meg a homlokom.

-Na? - néztem rá.
-A fenébe! Ez szinte tökéletes. - forgatta a szemét Oliver.
-Köszönöm. Most pedig toljuk el a szekrényt. - mutattam a mellettem lévő ruhás szekrényre.

Kicsit több mint fél óra múlva, már minden tökéletesen a helyén volt.
Büszkén fordultam körbe a szobában.

-Hogy tetszik? - karolt át Oliver.
-Imádom. - mondtam csillogó szemmel.